Tavasz januárban és klímaszorongás
Ignorálás, elfogadás, egymásra mutogatás, összeesküvés-elméletek, pánik, riogatás, és még sok más fogalom kapcsolható a klímaváltozáshoz a nyilvánosságban. A természet csodálatos változása az elmúlt évtizedekben katasztrofálissá formálódott a kezünk alatt, és már nem nagy hír, ha leég egy erdő, kihal egy állatfaj, vagy ha januárban 15 ℃ van. Sóhajt egy nagyot az ember, megjegyzi magában, hogy ezért is az égvilágon mindenki hibás, csak ő nem, továbbgörget, és elraktározza az információt. A nemtörődöm reakció mellett szerencsére egyre többen nem így éreznek. Sokan elszántabbak az ügy érdekében, és próbálnak tenni valamit, bármit, ami akár egy kicsit is javít. Ez sokszor viszont olyan kérdésekkel párosul, hogy mi lesz, ha már mindegy lesz? Mit tudnék én, egyetlen személy tenni? Mennyi idő van hátra? Miért nem látják mások ennyire égetőnek a problémát? Miért nem tettek semmit akkor, amikor ez elkezdődött? Túlreagálom, vagy épp ellenkezőleg? És egyébként is, van egyáltalán bárminek értelme? Nos, ha ezeket a kérdéseket magadénak érzed, akkor ünnepélyesen üdvözöllek a klímaszorongók között!