Élő könyvtár – ahol a könyvek minden kérdésedre választ adnak

A PTE BTK Rókus utcai campusán az Emberség Erejével Alapítványnak köszönhetően került megrendezésre az élő könyvtár, 2021. november 17-én. A tolerancia nemzetközi napja alkalmából nyitott könyvekkel és emberi történetekkel találkozhattunk, és az előítéleteinkkel is szembenézhettünk. 

Az élő könyvtárban forgószínpadszerűen kölcsönözhettünk ki könyveket, amelyek jelen esetben olyan valódi személyek voltak, akik életük során különböző sztereotípiákkal, előítéletekkel és diszkriminációval találkoznak. Minden könyvvel 15 percünk volt beszélgetni, kérhettük, hogy meséljenek az életükről, de olyan kérdést is feltehettünk, amit normál helyzetben nem biztos, hogy mertünk volna. A teremben elhelyezett katalógus alapján tudtuk eldönteni, hogy kivel szeretnénk beszélgetni.

Rendkívül színes volt a paletta: hajléktalan, LMBTQ+ fiatal szülője, cigány, kerekesszékes, szenvedélybeteg, látássérült és zsidó könyvet is volt lehetőségünk kikölcsönözni. 

Első utam a cigány könyvhöz vezetett. Egy korábbi workshop keretein belül hallottam, hogy mindegy, hogy azt mondja valaki, cigány vagy roma, a lényeg, hogy miképpen érti, így egyik kérdésem erre irányult. A könyv rábólintott, miszerint mindegy a megszólítás, sőt ő kifejezetten kérte, hogy a programban „cigány” legyen feltüntetve, mert a „roma” jelző olyan, mintha éppen a híradóban közölnének valamit. Bevallotta, hogy ő még soha nem volt börtönben, nincsen rengeteg gyereke és vaskereskedéssel sem foglalkozik. Ehelyett az Emberség Erejével Alapítvány munkatársa, és igyekszik tenni a felsorolt sztereotípiák ellen. Már nem akarja letagadni, hogy cigány, hiába csúfolták már óvodás korától kezdve, amikor inkább azzal védekezett, hogy csak lebarnult a napon.

A mai napig éri diszkrimináció, a bevásárlóközpontokban gyakran követik a biztonsági őrök, és hiába viszi magával a legkisebb méretű kézitáskáját, azt is már volt, hogy ki kellett pakolnia minden vásárló szeme láttára, teljesen alaptalanul.

A könyv remek példája annak, hogy a szegregált közegből ki lehet törni, mert kemény munka árán az egyén képes lehet így is sikereket elérni. 

Számomra különösen megragadó élmény volt az LMBTQ+ csoporthoz tartozó fiatal szülőjével folytatott beszélgetés. Beavatott minket abba, hogy amikor szembesült a ténnyel, hogy a lánya leszbikus, akkor főként aggodalmat érzett. Tudta, hogy ez a vallomás nem fog a lánya iránt érzett szeretetén változtatni, azonban azzal is tisztában volt, hogy a világon nem mindenki ennyire elfogadó. Elmondása szerint a gyermeke boldogabb volt, miután nem titokként kezelte azt, hogy kihez vonzódik, és a mai napig nagyon szerencsésnek gondolja a lányát, mert olyan közösségben él és dolgozik, ahol teljes mértékben elfogadják és támogatják.

A könyv kiemelte, hogy a teljes mértékű elfogadás manapság ritkaságszámba megy.

A könyvnek mindegy, hogy a gyermeke nem fiút, hanem lányt visz haza bemutatni a szerelmeként.

Saját tapasztalataim mellett az esemény programkoordinátorával, Arató Szonjával, angol-média tanár szakos hallgatóval is beszélgettem az élő könyvtárról. 

Saját szavaiddal hogyan írnád le, mi az élő könyvtár?

Egy olyan könyvtár, amiben a könyvek nyitott emberek, akik engedik, hogy belelapozzunk a személyes történeteikbe.

A fő cél a tudatos és tudatalatti félelmek, előítéletek eloszlatása.

Legtöbbször olyanok látogatnak el ezekre az eseményekre, akik alapvetően nyitottak, de sokszor ők is – magukat is meglepve – még elfogadóbbá tudnak válni, ahogy a személyes párbeszédek által felismernek magukban olyan gondolatokat vagy a környezetükben olyan problémákat, amiket addig még soha nem tematizáltak.

Honnan jött az ötlet, hogy kellene egy ilyen esemény?

Pécsen már régebben is létezett ez a program, de abbamaradt, és nemrég indult el újra. Én még gimnazistaként jártam élő könyvtárakba, és úgy éreztem, hogy ez a legjobb érzékenyítő program, mert egy személyes beszélgetésen mélyebben elgondolkodom és jobban befolyásolja az addigi elképzeléseimet, mint mikor valaki egy érzékenyítő foglalkozáson „megtanítja, mi a helyes”.

Mélyen hiszek a történetek és a személyes beszélgetések hatásában, erejében.

Nagyon fontosnak tartok minden olyan helyet és programot, ahol lehet személyesen találkozni alulreprezentált, démonizált csoportok tagjaival, és van lehetőség szabadon kérdezni, beszélgetni tabuk és félelmek nélkül. 

Az esemény jó alapot tudna szolgáltatni egy nyitottabb és elfogadóbb társadalom kialakulása felé, azonban a könyvek szerint főként azok vesznek részt az ilyen programokon, akiknek közel sincsen annyi előítéletük. 

Az élő könyvtár a következőkben is várja a látogatókat, tehát érdemes szemfülesnek lenni, és elcsípni a következő alkalmat.