Magyarországon évente több mint tizenötezer gyerek tűnik el. Szerencsére sokan hamar megkerülnek, ezt Oláh-Paulon László, az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának vezetője foglalta össze két éve: "Az a tapasztalatunk, hogy 30 százalékuk 24 órán belül meglesz, a következő 30 százaléka egy héten belül, 35 százaléka egy hónapon belül. Marad 5 százalék, aki sajnos 90 napon túl sem lesz meg, őket tekintjük igazán eltűnt személyeknek. Évente több mint 2000-2200 ilyen eltűnés van, aminek az 5 százaléka nem lesz meg". Ezek az ügyek gyakorlatilag sosem évülnek el, a rendőrség egy gyermek megtalálásáról sem mond le. Magyarországon mindenkinek kötelessége egy eltűnt gyerek megtalálásában segíteni, a családba vagy szociális otthonba való visszatérését támogatni. Az eltűnést személyesen be lehet jelenteni bármely rendőrkapitányságon, vagy a 107-es, 112-es telefonszámokon. Civil szervezetek is részt vesznek a keresésekben, és a jövőben is segíteni fognak, a leghíresebb az Ezer Lámpás Éjszakája Alapítvány. Nekik különösen fontos az eltűnt gyermekek megtalálása, minden évben rendezvényeket szerveznek az ügy fontossága miatt, a címben található idézet is az alapítvány elnökétől, Kárász Róberttől származik. A legaktívabb szervezet a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, amelynek munkatársai minden nap huszonnégy órában elérhetőek a 116-000-ás telefonszámon.
Az eltűnéseknek számos oka lehet, nem csak az elrablás, ami feltehetőleg Etan Patz-cel történt. A kisgyerekeknél előfordul, hogy játék közben elkóborolnak, vagy sértődésükben elhatározzák, hogy világgá mennek, amit nem gondolnak komolyan, de könnyen megeshet, hogy emiatt elvesznek. A leggyakoribb okok között szerepel a bántalmazó családi környezet. Ha a gyerekek huzamosabb ideig fizikai, mentális bántalmazást szenvednek el, akkor azt látják a legeredményesebb kiútnak, ha elmennek otthonról.
Ha biztosak vagyunk abban, hogy egy gyermek eltűnt, azt mihamarabb jelenteni kell a rendőrségnek, közölve minden általános információt, a gyermek nevét, életkorát, kinézetét és hogy hol látták utoljára. Ez a legfontosabb, ezt igazolja a fentebb említett statisztika is. A következő fontos lépés, ami segíthet, ha megkérdezzük az óvoda vagy iskola dolgozóit, hogy ők mit tudnak a gyermek hollétéről. Fel kell keresni azokat a helyeket, ahol az eltűnt gyermek szívesen töltött időt (játszótér, park, focipálya), és az ott lévőket megkérdezni, hátha látták őt. Az is segített már, ha megkérdezzük a gyermek barátait, hátha ők látták utoljára, vagy esetleg tudják, merre indult el. Ilyen helyzetekben a többi gyermek információi is nagyon hasznosak tudnak lenni, sokszor például az iskolatársaknak hála találtak meg egy eltűntet a hatóságok. Azonban a legfontosabb, mint oly sok probléma esetében, a megelőzés. A gyerekeknek el kell mondani bizonyos szabályokat, például ne higgyék el feltétlenül, ha iskola után egy idegen el akarja hitetni velük, hogyha beszáll a kocsiba, akkor hazaviszi őket. Ha esetleg a gyerekek iskola után edzésekre vagy különböző foglalkozásokra mennek, akkor érdemes nekik emiatt venni egy telefont vagy egy okosórát, ami mutatja a helyzetüket, hogy mindig tudjuk, merre járnak. Ha pedig azt vesszük észre, hogy egy gyereket bántalmaznak, akkor mihamarabb értesítsük a rendőrséget és a gyámügyet.