„Teremteni akartunk egy olyan platformot, ahol bárki kiállhat, és előadhatja mindazt, ami benne van.” – interjú az ésatöbbiről

Közösségi tereink gyakran megtelnek zenével, és talán még gyakrabban irodalommal, magasröptű gondolatokkal, de nem ritka az az alkalom sem, mikor e kettő vegyül. Ám az összművészeti est hiánya szerencsére hamar pótlásra került, és nemsokára már a harmadik lehetőség adódik a művészlelkek számára, hogy megcsillogtathassák tehetségüket. Kaszás Gergővel, az ésatöbbi rendezvénysorozat egyik megálmodójával és főszervezőjével a kezdetekről, a jelenről és a jövőbeli terveiről beszélgettem. 

PécsiBölcsész: Honnan/miből indult ki az esemény ötlete?

Kaszás Gergő: Még Sopronban kezdtük, oda jártunk Koszorús Gáborral egy erdészeti szakközépiskolába.

Persze ha az erdészekre gondolsz, nem a magaskultúra vagy a művészetek jutnak eszedbe először, de nekünk igényünk volt erre, és nem akadt semmi olyasmi rendezvény, ami ezt kielégítette volna.

Igazából egy parkban egy beszélgetésből indult ki az egész, mert ismertünk – nemcsak a mi sulinkból, hanem egész városszerte – olyan embereket, akik szeretnek az irodalommal foglalkozni. Hamar rá kellett jönnünk, hogy rengetegen írnak és szeretnének előadni, csak erre nincsen megfelelő helyük és alkalmuk. Akkor még Fiókriport néven működtünk, ami 5 estét élt meg. Az még teljesen más volt, mint az ésatöbbi, nem tudtuk ilyen jól megszervezni, akadtak bőven gondok. Az első pár alkalom a kollégiumunk közösségi termében volt, azután egy pinceszínháztól kaptunk helyszínt. Ez nagyon jó volt, mert ingyen megkaptuk a helyet azzal a feltétellel, hogy fogyasszanak az emberek – nekünk persze nem kellett többet mondani, szó szerint kifosztottuk a hűtőket. Ennek ellenére tanári támogatást is kaptunk!

Aztán amikor idejöttünk, mindenképpen folytatni akartuk ezt az egészet, csak kicsit másképp, ezért új néven is gondolkoztunk. Igazából az ésatöbbi az pont az, amit csinálunk – itt mindennek helye van, akárki jöhet, bármivel. Emlékszem, még régebben sétáltunk Pécs utcáin, és a Nappali előtt született meg a név, úgyhogy akkor már be is ültünk, és még aznap este ott szerveztük meg az egész első eseményt.

Az alapvető volt, hogy a Szenes lesz a helyszín, hiszen ide fér el a legtöbb ember úgy, hogy ne színházszerűen üljenek, ráadásul az ott dolgozók a legelejétől kezdve támogattak minket.

Az italpult is kérdéses volt, de a batyus megoldás sokkal családiasabb, nincs mászkálás, amolyan piknikszerű. 

PB: Mi az alapelv, hogyha van?

K.G.: Igazából megfogalmazott koncepciónk nincs – az alapelv maga az alkalom. Tulajdonképpen az, hogy tényleg jöhet bárki, aki rendelkezik bármilyen művészi vénával, irodalom vagy zene területen, de például mostanában szeretnénk bábelőadást is. Lényegében egy hatalmas házibuli a haverokkal. Teremteni akartunk egy olyan platformot, ahol bárki kiállhat, és előadhatja mindazt, ami benne van. 

Az elején nagyon be akartuk magunkat biztosítani fix fellépőkkel. Akkor még nem ismertünk szinte senkit, és nagyon féltünk attól, hogy mi lesz, ha kevesen jönnek el, vagy az egész vontatott lesz. Elsősorban a közeli barátainkat kértük fel, de aztán

olyan nagy volt az érdeklődés a szabadszínpad iránt, hogy már több mint 3 órán keresztül tartott az esemény, és akkor még szünetet sem terveztünk. 

PB: Kiket biztatnátok a fellépésre? Van kifejezett célcsoportotok (például az egyetemisták)?

K.G.: A célcsoportunk mindenki, akit ez érdekelhet. Több olyan alkalmat is szeretnénk, ami nem a Szenesben lesz, pont azért, hogy minél szélesebb közönséget elérjünk. Én örülnék annak, ha minél többen jönnének külsősök, egyáltalán nem akarjuk egyetemi szintre korlátozni az esteket.

PB: Eddig milyen tapasztalataitok vannak az eseménnyel kapcsolatban, milyen visszajelzéseket kaptatok?

K.G.: Nagyon jókat! Én nem számítottam arra, hogy ennek ekkora visszhangja lesz – ami egyébként a közösségi oldalakon nem is látszik, mert online nem vagyunk túl aktívak.

Viszont egyszer például a buszon esett meg velem, hogy mögöttem egy pár srác állt, akik beszélgettek, én pedig arra figyeltem fel, hogy egymásnak mesélik, mennyire várják már, hogy szerda este 7-kor felléphessenek.

Az első gondolatom az volt, hogy hoppá, szerda este mi vagyunk, és ez a teljesen idegen tényleg eljött és elő is adott, amit nagyon jó érzés volt látni. 

Az este folyamán is rakunk ki mindig kis cetliket, hogy a résztvevők leírhassák a gondolataikat (ez lehet kritika, vagy bármi) és szinte az összesre az volt írva, hogy ez mennyire jó dolog, és legyen sűrűbben. Ezt még egyébként Sopronban kezdtük el, a legelső estén, és mindig el is tesszük a postiteket. 

PB: Inkább az irodalom vagy a zene felé hajlanátok?

K.G.: Ez egy nagyon jó kérdés, mert a központban eleinte az irodalom volt. Bár már Sopronban is akadt, aki például képeket hozott nekünk, de a verseken volt nagyobb hangsúly. Ennek ellenére azt vettem észre, hogy az élő zene sokkal erősebben tud bevonni másokat. Talán azért, mert több inger ér közben, és könnyedebben lehet rajta szórakozni, nem kell annyira élesen gondolkodni. Meg persze ki nem szeret koncertekre járni? Viszont nem szeretném, hogy az irodalom rovására menjen ez, sőt, én nagyobb teret adnék a szavalásnak.

Nagyon sok a saját szöveg, ami kifejezetten jó dolog, de szerintem régebben volt annak egy nagyon szép hagyománya, hogy valaki más versét szavaljuk, és én ezt vissza szeretném emelni.

PB: Mi a terv a jövőre nézve?

K.G.: Nagyon sok ötletünk van! Szeretjük a meglepiket, úgyhogy sokat nem fogok most elárulni, de az a hosszú távú terv, hogy legalább kéthavonta szervezünk nagyobb rendezvényeket, időközben pedig csinálnánk „miniszekciókat”. Ezek nem tartanának olyan sokáig, és nem lenne szabadszínpad része, hanem egy fix műsor fix fellépőkkel. Én szeretnék profi előadókkal is együtt dolgozni valamilyen koprodukcióban, akár beszélgetőest formájában. Itt gondolok akár pécsi együttesekre, de ez egyelőre nagyon a jövő zenéje. 

Addig is találkozzunk december 1-jén a Szabadkikötőben, a harmadik pécsi ésatöbbin, mi már izgatottan várjuk!