„Igyekszünk a pszichológiát minél közelebb hozni az emberekhez”
2021.09.17.
A Pszieszta elnyerte az Egyetemi Kultúráért díjat, ennek apropóján beszélgettem Fónagy-Sütő Zoltán és Nagy Anna szervezőkkel a Pszieszta szellemiségéről és az esemény megszervezéséről, hogy egy kicsit a kulisszák mögé tekinthessünk.
PécsiBölcsész: Hogyan kerültetek kapcsolatba a Psziesztával?
Fónagy-Sütő Zoltán: Pszichológia szakon, tanácsadó és iskolapszichológus specializáción tanulok, ez az utolsó évem az egyetemen, mielőtt a munka világába lépnék. Elsőéves korom óta vagyok a Pszieszta szervezői csapatának a tagja; egy évvel később pedig főszervező-helyettessé váltam. Előtte az előadókkal és a szakmai programmal foglalkozó csapatban voltam.
Az orientációs napokon hallottam róla először, de a legerősebb emlékem mégis az, amikor az első hét egyik órájára bejött az akkori főszervező, és a társával beszélt nekünk a Psziesztáról.
Nagyon sok minden érdekelt, de mindenképp olyasmivel akartam foglalkozni, amivel közösségi élményt is megélhetek.
Nagy Anna:
Én most vagyok harmadéves a pszichológia BA-n, elsős korom óta vagyok a Pszieszta tagja, és másodéves korom óta vagyok Zoli mellett helyettes.
Nálam is hasonló a helyzet, mint Zolinál, elsőként az maradt meg, amikor bejöttek hozzánk is a főszervezők, viszont engem a toborzóeseményen fogtak meg igazán. Elmondták, hogy működik a Pszieszta, miről szól, mit lehet csinálni, én pedig úgy döntöttem, hogy jelentkezek, és sikerült is bekerülni.
PB: Hogyan váltatok főszervezőkké?
F.-S.Z.: Az első évben szervezőként vettem részt a Psziesztán. A tavaszi konferencia nagyon nagy élményt jelentett számomra!
A következő évben pedig még több energiát akartam rászánni, vállaltam előadókat, voltak ötleteim.
Az akkori vezetőség elkezdett létrehozni egy működési szabályzatot, és volt lehetőség arra, hogy ne csak a főszervezők csatlakozzanak, hanem egy fórumon mindenki előállhasson ötlettel és szavazhasson is, például az új főszervező felvételéről. És utána, amikor volt a felhívás, jelentkeztem rá. Írnom kellett egy motivációs levelet arról, hogy miért vagyok a pszichológián, miért szeretnék ezzel foglalkozni és miért szeretnék főszervezővé válni. Ezt pedig követte egy szóbeli elbeszélgetés. Így lettem végül főszervező-helyettes.
N.A.: Nekem a többiek mondták, hogy szükség volna főszervező helyettesre, szakmai koordinátorra. Sokáig töprengtem azon, hogy melyikre jelentkezzek, hiszen mindkettő vonzó volt számomra. Így történt, hogy végül mind a kettőre beadtam a jelentkezésemet, és Zoliékra bíztam a döntést.
F.-S.Z.:
Arra gondoltunk, hogy lesz egy év, amíg közösen dolgozunk, megszervezzük együtt a kisebb eseményeket és a tavaszi főeseményt, ami után nyugodt szívvel tudom átadni Annának az irányítást, bár nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük.
PB: Milyen feladatköröket láttok el?
N.A.: Igyekszünk megismertetni az emberekkel a Psziesztát, próbálunk ott lenni a gólyatáborban és az orientációs napokon is.
Év közben próbálunk különböző Light eseményeket létrehozni, például filmklubokat, kerekasztal-beszélgetéseket. De a legnagyobb feladat természetesen a tavaszi főesemény megszervezése.
F.-S.Z.: Ez így van. Ezeken kívül pedig próbáljuk meghatározni az esemény arculatát, miről szóljon, milyen legyen a szellemisége a konferenciának. Most a Covid alatt megpróbáltuk egy kissé átalakítani a működési struktúrát, mert online nagyon nehéz volt kezelni.
Amikor nem tudunk személyesen találkozni a konferencián, akkor a szervezéshez is kevesebb ember kell, mások lesznek a feladatkörök. Ezért próbáltuk úgy átdolgozni, hogy az egész rugalmasabbá váljon.
N.A.: Így talán a csapatépítés is egyszerűbb. A régi rendszerben voltak az előadósaink, akik csak az előadókkal foglalkoztak, és volt a marketingrészleg, akik csak a szponzorok „megszerzésével”, illetve a promózással voltak elfoglalva. Ez most úgy alakult át, hogy egyetlen csapat van, és a koordinátorok azok, akik ezeket a típusfeladatokat irányítják, és próbálnak mindent egy mederben tartani.
Fotók: Szederkényi Dániel
PB: A vírushelyzetben mi volt a legnehezebb a szervezés szempontjából?
N.A.: Szerintem az, hogy megtaláljuk a mindenki által elérhető platformot.
Amit pozitívumként megemlíthetek a járványhelyzettel kapcsolatban, hogy messzebbről is tudtunk előadókat meghívni, illetve messziről is be tudtak csatlakozni. Volt például egy vajdasági és egy erdélyi résztvevő is a foglalkozásokon.
F.-S.Z.: A legrosszabb a kiszámíthatatlanság volt. Ha lehetett volna konkrétan tudni, hogy mondjuk csak két év múlva tudunk konferenciát szervezni, akkor fél lábon is kibírtuk volna.
De így, hogy senki sem tudta megmondani, hogy kezdjük-e el élőben szervezni vagy eleve online-ban gondolkodjunk, elég nehéz volt.
Amit még negatívumként hozzátennék, hogy nem tudtunk találkozni a csapattal. Illetve a konferenciával kapcsolatban el kellett döntenünk, hogy mi az, aminek mindenképpen meg kell maradnia online formában és mi az, amihez inkább ne ragaszkodjunk, például a nyomtatott programfüzet vagy az állatasszisztált terápia a Misinától.
PB: A Pszieszta megkapta az Egyetemi Kultúráért díjat. Mit jelent ez nektek?
F.-S.Z.: Egyszer már 2015-ben is megkapta ezt a díjat a Pszieszta, és az, hogy most is megítélték nekünk, talán azt jelenti, hogy tovább tudtuk vinni a konferencia szellemiségét.
N.A.:
Az, hogy egy ilyen év után megkaptuk, szerintem nagyon nagy megtiszteltetés, hiszen nem volt egyszerű a Covid alatt a szervezés.
PB: Mit mondanátok az olvasóknak, miért érdemes a Psziesztához csatlakozni?
F.-S.Z.: Ez az egyetlen olyan hallgatói szervezet, ahol csak pszichológus hallgatók vannak. Nálunk a hallgatók egy kicsit meg tudják ismerni magukat még azelőtt, hogy kilépnének a munka világába.
Például kitapasztalhatják, hogy hogyan tudnak együtt dolgozni emberekkel, hogyan tudnak egy feladatot végigvinni, miben érzik jól magukat, például egy kis csoportos munkában vagy abban, hogyha sok ember előtt beszélhetnek.
Találkozhatnak olyan előadókkal, akiknek a nevét korábban csak könyv borítóján látták. Illetve ott a tudat, hogy hallgatóként, de önerőből, az egyetem és az intézet támogatásával hozzáadhatnak valamit Pécs kulturális életéhez.
N.A.:
Szakmai kapcsolatok építésére nagyon jó lehetőséget teremt, a csatlakozók beleláthatnak a konferencia szervezésébe, és egy kicsit magabiztosabban léphetnek ki később az egyetem kapuján.
Valamint az is lényeges, hogy bárki jöhet előadást hallgatni, mert érteni fogja. Ez például egy elsőéves hallgatónak is nagy élmény lehet, hogy nem egy olyan szakmai konferenciába csöppen bele, amiből esetleg egy mukkot sem ért. Igyekszünk minél közelebb hozni az emberekhez a pszichológiát.
