2021 nyarán a Partizán másodszor is megszervezte saját színházi találkozóját, a PASZT-ot (Partizán Színházi Találkozó). A virtuális fesztivál egy héten keresztül kínál tematikus programokat, melyek a hazai színházi, előadóművészeti élet kurrens kérdéseire, aggályaira fókuszálnak. Cikksorozatunkban az idei beszélgetések közül válogatunk.
Gulyás Márton ezúttal öt fiatal színházrendezőt, színházcsinálót szólaltatott meg azzal kapcsolatban, hogyan vélekednek munkájuk jelenéről, milyen új perspektívákat nyújtott számukra a járványhelyzet, illetve hogy mit tartanak számon a kortárs színház céljaként. Dohy Balázs az SZFE színházi dramaturg szakjának végzős hallgatója, aki tanulmányai mellett kezdett el rendezéssel is foglalkozni. Adorjáni Panna Kolozsváron végzett szintén dramaturgia alapszakon, majd a Károli Gáspár Református Egyetemre jelentkezett színháztudomány mester szakra. Jelenleg az ELTE Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszékén tevékenykedik mint kutató. Gardenö Klaudia negyedéves bábrendező hallgató, leginkább a metaforikus történetmesélés és a formai kísérletezés foglalkoztatja. Sándor Dániel Máté a Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai színházrendező osztályának végzős tanulója. A nyár folyamán egy live stream előadásra és egy Don Giovanni operára készül. Nagy Péter István fizikai színházi koreográfus szakon végzett, jelenleg a Randói Színház, illetve a szombathelyi Weöres Sándor Színház munkáját erősíti rendezőként. Hogyan határoznátok meg a különbséget színházrendező és színházcsináló között, miként egészíti ki egymást a kettő? Egyedül Adorjáni Panna fejezte ki, hogy relevánsnak tartja a megkülönböztetést, mivel ő eddig nem rendezett, és a jövőben sem tervez hasonlót. Performerként többször jelen van előadásokban, de elsősorban nem a szövegalapú színház, hanem a kollektív alkotás vonzza. Dohy Balázs szerint ezeknek a fogalmaknak inkább a képzések szempontjából lehet jelentőségük. A pandémia kollektív traumája mennyire inspirált benneteket alkotó emberként? Mit gondoltok azokról a formanyelvi megoldásokról, amik ebben az időszakban jöttek létre? Adorjáni Panna jövő évi munkájának koncepciója eleve arra épít, hogy több variációja létezhessen egy-egy performansznak, tehát dolgozzon azzal a helyzettel, amiben vagyunk. A vírushelyzetet inkább mint tartalmas és érdekes kihívást látta, ami sok kérdést felvetett annak kapcsán, hogy mi a színház, és mi a színház lényege. Sándor Dániel Mátét nem igazán ragadták meg az online előadások. „Onnantól kezdve, hogy rögzített képet nézek, elveszik az élőszerűség. Ha felmegyünk a YouTube-ra, ezerszer minőségibb beállításokkal, formai megoldásokkal találkozunk, mint egy-egy ilyen stream közvetítésen. A rögzítettség miatt kimarad a színházból az esetlegesség, a hiba, az ott és akkor történő események." Ugyanakkor a rendező stream és live stream között lényegi különbséget lát, hiszen az utóbbi a visszanézhetőség megszüntetésével képes megtartani valamit a jelenléti színház esszenciájából. Nagy Péternek bár szintén inspiráló volt ez az időszak, nem igényli, hogy az így kialakult formák a jövőben is folytatódjanak. Milyen hazai vagy nemzetközi csoportokat tartotok a leginspirálóbbnak? Nagy Péter a DV8 Theatre-t jelölte meg számára fontos alkotócsoportként. A fizikai színházi csoportosulás több évtizedes múltra tekint vissza, emellett régóta közvetít film által is színházi produkciókat. Gardenö Klaudia többek között a norvég Yngvild Aspeli együttesét emelte ki, akik bábos vonalon képviselnek egy izgalmas irányt. Sándor Dániel Máté azzal szimpatizál igazán, amikor alkotók szakítanak a jól bejáratott konvenciókkal, és új történeteket, azokhoz pedig új formákat keresnek. A filmes szcénából ilyen művészként gondol Sebastian Goderre és Rainer Werner Fassbinderre. Adorjáni Pannát elsősorban azok a formák inspirálják, amik azzal foglalkoznak, hogy mi történik a nézővel. Itt nem feltétlenül az interakciót, inkább a one-to-one koncepciójú performanszokat emelte ki, vagyis azokat a helyzeteket, amikor a néző egyedül van az előadóval. Mit láttok magatok előtt, mi a kortárs színház küldetése? Nagy Péter István az árnyalt fogalmazást és a komplex, összetett gondolkodásra való felhívást jelölte meg a színház feladataként. „Az az ingeráradat, ami körbevesz minket, nem efelé nyom, hanem egyszerű válaszok, egyszerű világlátás felé, és ezt egy komoly társadalmi problémának tartom." A koreográfus szerint a színház képes lehet arra, hogy feloldja azokat a párhuzamos valóságokat, amelyekbe sokan szorultunk. Sándor Dániel Máté jelentős problémaként hivatkozott arra, hogy a nézőknek van egy törzsszínháza, a törzsszínház pedig törekszik arra, hogy a nézők igényeit kielégítse, így sokszor nincs valódi tétje a színházba járásnak. Gardenö Klaudia ismét felvetette a nézők aktivizálásának fontosságát. Úgy véli, fontos, hogy legyenek klasszikus előadások, ugyanakkor olyan mértékben átalakult az emberek, főleg a fiatalok életritmusa, hogy muszáj ehhez illeszkedő formákat is keresni. Dohy Balázs nem tudott kijelölni egy konkrét esztétikai rendezőelvet, ami ellen szerinte harcolni kéne. A dramaturg inkább azt érzi a színház feladatának, hogy nyújtson egy olyan produktumot, ami felé valódi, szenvedélyes figyelemmel és érdeklődéssel lehet fordulni. A beszélgetés teljes terjedelmében elérhető az alábbi linken.„Az SZFE-n is sokszor felmerült, hogy jó-e az, hogy fiatal emberek, akik adott esetben az egyetemen találkoznak először a színházcsinálás gyakorlatával, egyből körülhatárolt szakmákat kezdenek tanulni, holott még nem biztos, hogy az ő pszichéjük pont arra a legalkalmasabb.”
Úgy véli, a stream közvetítések inkább kiegészítő médiumként tudnának szolgálni, hogy többen hozzáférjenek előadásokhoz, az élő jelenlétet viszont nem helyettesíthetik.
„Náluk nincs formai-esztétikai behatároltság, hanem mindig a téma vagy az alapgondolat kezd el a formával valamilyen fajta viszonyba kerülni.”
„Szerintem az lenne a jó, ha az előadások ütközési felületek tudnának lenni, és nem feltétlenül egy kényelmi helyzetből telne el az a két óra.”
„Be kell, hogy valljam, mostanában én is kevesebbszer tudtam színházba járni, mert valahogy elkalandozik mindig a figyelmem, vagy könnyebben megunom.”