Az öngyilkosság megelőzésének világnapja – Interjú Flach Richárddal
2021.09.10.
Flach Richárd a pécsi Nagy Lajos Gimnázium után egyetemünk pszichológia szakára jelentkezett, ahol 2019-ben szerezte meg diplomáját. Egyetemi tanulmányai alatt egy félévet Helsinkiben töltött, tapasztalatai hatására eldöntötte, hogy többet szeretne foglalkozni az öngyilkosság témájával. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a 70-es, 80-as években Finnország és Magyarország mutatta a legkétségbeejtőbb adatokat az öngyilkossági statisztikában Európán belül. Richárd jelenleg PhD-hallgató, az öngyilkosság témakörében kutat, de azon belül is a nem szuicidális önsértés területén szeretne bekapcsolódni a neves magyar kutatók mellé.
Miért választottad ezt az irányt a pszichológián belül?
Középiskolásként nagyon szerettem a biológiát, különösen az emberi testtel (az idegrendszer, immunrendszer, genetika) kapcsolatos részeit. Ugyanennyire volt izgalmas számomra az irodalom, főleg az orosz realizmus (Csehov novellái és drámái), valamint a „nyugatos” és kortárs („Péterek nemzedéke”) alkotók élettörténete, a műveiken érezhető pszichobiografikus vetületek. Még Helsinkiben mondta az egyik angliai vendégoktató, hogy ő sokkal többet tanult a regények részletes szerepleírásaiból az emberi pszichéről, mint a klasszikus pszichológiai tankönyvekből. Talán nem véletlen, hogy Pécsett, a régi felvételi rendszerben ebből a két tantárgyból kellett vizsgát tenni a pszichológia szakra jelentkezőknek.
Kézdi Balázs, a Pszichológia Intézet alapítójának kutatásai nyomán is tudjuk, hogy Magyarországon a lélektani krízis állapota sokszor öngyilkossági krízist is jelent. Széchenyi István, Márai Sándor, Latinovits Zoltán, József Attila vagy Juhász Gyula ismert, jelentős alakjai, példaértékű személyiségei történelmünknek, akik önkezükkel vetettek véget életüknek. A krízisből ugyanakkor fejlődni, gazdagodni is lehet, nem szükségszerű, hogy katasztrófához vezessen.
Az öngyilkosságkutatás legalább ennyire összetett kérdés (multifaktoriális és interdiszciplináris), amely a tudományosság és a gyakorlat határterületeit köti egybe. Az elméleti eredmények a gyakorlat számára is hasznosak, és fordítva: egy jó elmélet igazán gyakorlatias tud lenni.
Azért fontos erről beszélnünk, mert az öngyilkosság napjainkban is az egyik vezető halálok, mind a felnőttek, mind a serdülők körében Magyarországon. Ez azért nagy probléma, mert ez a tragédia megelőzhető, hiszen legtöbbször azonosítható előjelei vannak. Aki öngyilkos akar lenni, ingadozik élet és halál között, ambivalens, tépelődik. Ilyenkor fontos, hogy legyenek mellette empatikus, elfogadó, szeretetteljes társak, akik közbeléphetnek, szakmai segítség irányába tudják terelni.
Mik azok a viselkedésjegyek/mondatok, amiket kerülni kell? Mik azok, amik triggerként hathatnak egy öngyilkosságra hajlamos személynél?
Általánosságban elmondható, hogy a hibáztatás, megalázás, megszégyenítés, kiközösítés soha nem használ, főleg, ha valaki krízisben van. Krízis az ember életében természetszerűleg is kialakul (normatív krízis), ilyen például a serdülőkori identitáskrízis, a pár- és hivatásválasztással is járó életkori szakasz. Krízis lehet még a munkába állás, munkahelyváltás, házasság, válás is, amikor sem elkerülni, sem megoldani nem tudjuk az előttünk álló kihívásokat. Valami újra, másra, változásra, kreativitásra van szükség, hogy tovább tudjunk lépni az akadályokon. Az élet sokszor produkál váratlan, előre nem látható, megterhelő helyzeteket (akcidentális krízisek), ami lehet egy munkahely vagy egy szeretett személy elvesztése (halál vagy szakítás), párkapcsolati nehézségek, iskolaváltás. Van úgy, hogy ez a kettő egybeesik, ezt nevezzük krízismátrixnak, ami megágyazhat az öngyilkossági gondolatoknak, késztetéseknek. Ha valamelyik szerettünkön azt látjuk, hogy krízisben van, akkor sokat segíthet egy „jó beszélgetés”: az empatikus, elfogadó, ítéletmentes és szeretetteljes hozzáállás lendíteni tud a beszűkültséggel, önvádlással és reménytelenséggel küzdő társunkon.
Minden eset egyedi, és máshogy kell kezelni, máshogy lehet segíteni. Ha „nem égetjük fel a hidakat” ami a másikhoz vezet, ha nem szakítjuk meg a kapcsolatot, akkor több esély van arra, hogy a másik megbízva bennünk érezze, hogy itt vagyunk, ha szüksége van ránk. Az öngyilkossági krízisben lévővel beszélgetni megterhelő és felkavaró lehet, ez az oldal például egyértelmű tanácsokat ad arról, hogyan beszélgessünk, mit tegyünk és ne tegyünk.
Mik a leghatékonyabb megelőzési módszerek?
Elsősorban a mentális betegségek (pl. depresszió, bipoláris zavar) időben történő felismerése és kezelése, a jó szociális, baráti kapcsolatok és azok támogatása. A reményteliség, a jövőbeni életcélok, a rendszeres fizikai aktivitás, sport és a gyakorló vallásosság egytől egyig védőfaktoroknak tekinthetők.
Sokat segít, ha azok tudunk lenni, akiért aggódunk, és elmondjuk, hogy például nem feltétlenül tudom, hogy min mész most keresztül, de azt látom, hogy szomorú vagy. Szívesen beszélgetek veled bármikor, ha úgy gondolod, szükséged van rá. Sokan talán szégyellik, nehezen osztják meg negatív gondolataikat, azt érzik, hogy ezzel másokat terhelnek, vagy nincsen tapasztalatuk arról, hogyan is kezdjenek bele. Ilyenkor gondolhatunk például a hazánkban is működő telefonos lelkisegély-szolgálatokra, ahol a nap 24 órájában, ingyenesen, anonim módon lehet beszélgetni a problémákról.
A fiatalok számára este 17.00-21.00 óra között hívható a 137-00, vagy a nap 24 órájában a 116-11. Felnőttek kereshetik például a PÉCSI SOS ÉLET telefonszolgálatot, ami 7-től reggel 7-ig hívható a 06-80-505-390 vagy a 116-123 és 06-80-810-600 telefonszámon.
A megelőzést szolgálja az is, ha beszélünk és foglalkozunk az öngyilkosság témájával, vagy ha például a Mélylevegő Projekt oldalát követjük, vagy az Ifjúsági Lelki Elsősegély, a Pszichoforyou vagy más oldalak honlapját olvassuk, előadást, podcastot hallgatunk a témában.
Az olyan programok elterjedése és iskolai tantervbe ágyazása, mint a Youth Aware of Mental Health (YAM) is szintén fontos cél. Ezen foglalkozások alkalmával kortársakat, diákokat tanítanak meg az öngyilkosságmegelőzés részleteire, átbeszélik az öngyilkosság előjeleit, tüneteit, majd szituációs gyakorlatok segítségével ismertetik meg velük a krízisben szükséges teendőket. Bátorítják őket arra, hogy ne maradjanak egyedül a problémával és ne ígérjenek olyat, amit nem fognak tudni betartani. Ha egy társuk bajban van, az ne maradjon titokban. Ugyanilyen fontos lenne, hogy krízisprotokollok készüljenek, amiből például a pedagógusok egyértelmű cselekvési terveket tudnának elsajátítatni. Egy ilyen kezdeményezésen dolgozunk az iskolapszichológusok számára, Dr. N. Kollár Katalinnal, az ELTE PPK szakcsoportjaként működő Iskolapszichológiai Módszertani Bázis munkatársával.
Milyen jelekre érdemes odafigyelnünk egy szerintünk öngyilkossági krízisben lévő személy esetében?
A pszichiátriai betegségek mellett elsődleges rizikófaktornak számítanak a megelőző kísérletek, az öngyilkossági szándék/halálvágy kommunikációja, a rokonok körében előforduló öngyilkosság vagy kísérlet. Így különösen érdemes figyelni az öngyilkosságra készülő figyelmeztető jeleit. Ilyen, ha valaki az öngyilkosságról vagy az élet értelmetlenségről beszél, ha beszerzi a végrehajtáshoz szükséges eszközöket, ha elszigetelődik a többiektől.
- Arról beszél, hogy meghalna vagy azt kívánja, bárcsak meghalna.
- Újra és újra veszélyes, ijesztő tevékenységekbe kezd.
- Extrém hangulatingadozásai vannak. A nagyon rossz, depresszív állapotokat minden ok nélkül felhangolt, felpörgött, boldog állapotok követik. .
- Elutasít minden dicséretet, bókot.
- Rendszeresen kifejezi, hogy mennyire értéktelennek, boldogtalannak, szomorúnak és magányosnak érzi magát.
- Drasztikus változások a szokásaiban, külsejében, megjelenésében. Váltogatni kezdi a barátait. Kimarad az iskolából.
- Korábbi kedvenc tevékenységeivel felhagy.
- Hirtelen súlyvesztés (ritkábban súlygyarapodás), alvási szokások megváltozása. Fizikai aktivitás megváltozása.
- Eltávolodás a barátoktól, a családtól, korábban örömszerző tevékenységektől.
- Hirtelen, váratlan és tragikus esemény vagy egy ilyen esemény évfordulója, amit a személyre korábban nem jellemző depresszió, rossz hangulat, eltávolodás, elidegenedés kísér.
- „Elrendezi a dolgokat maga körül" – pl. elajándékoz közeli barátainak olyan dolgokat, amik kedvesek a számára.
- korábban kedvelt tevékenységek iránti érdektelenség
- alvászavar
- étvágy megváltozása
- visszahúzódás
- ingerlékenység, dühkitörések
- lehangoltság
- figyelemzavar
- izolálódás a barátoktól
- gyakori sírás, könnyezés
- önvádlás, értéktelenségérzés
- szuicid gondolatok
- szerhasználat
- foglalkozás a halál gondolatával, halálesetekkel
- személyes tárgyak elajándékozása
- önsértés, öngyilkossági kísérlet
Az öngyilkosság előzményének tekinthető a Ringel által leírt preszuicidális szindróma, amely a gondolkodás és a magatartás beszűkülését, a gátolt, önmaga ellen fordított agressziót, valamint az öngyilkossági fantáziákat jelenti.
Milyen kezelések állnak rendelkezésre? Milyen szervezetekhez tudnak segítségért fordulni az érintettek vagy akár a családtagjai, ismerősei?
Az öngyilkosság megelőzhető!
Szerencsére nagyon sok lehetőség és információ áll rendelkezésére azok számára, akik öngyilkossági gondolatokkal küzdenek. Hiteles információkat olvashatunk az www.ongyilkossagmegelozes.hu weboldalon. Ha valaki öngyilkossági krízisben van, öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják, akkor a nap 24 órájában az ország egész területéről (mobilról és vezetékes telefonról) ingyenesen hívhatja a 116-123 lelkielsősegély-szolgálatot (Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége [LESZ]: 116-123, sos116123@gmail.com, sos116-123.hu). Fiataloknak segít továbbá a Kék Vonal Alapítvány (116-111), ahol chat- és e-mail-szolgáltatás is működik, valamint az Ifjúsági Lelki Elsősegély anonim telefonszáma (137-00), amely ingyen hívható mindennap este 17.00. és 21.00 között.
A fiatal, 18 év alattiak esetében különösen fontos, hogy a környezet időben észrevegye a figyelmeztető jeleket, azoknak jelentőséget tulajdonítson, és jelzést adjon. Sok iskolában dolgozik iskolapszichológus, iskolai szociális segítő, iskolaorvos, gyermekorvos, minden településen fellelhető családsegítő szolgálat, akár pedagógiai szakszolgálat, de a pedagógusok között is van, aki a gyermek- és ifjúságvédelemért felelős. A kortársak is jelentős szerepet töltenek be egy krízisben lévő fiatal számára, hisz ők is szólhatnak a kompetens felnőtteknek, akik kötelessége a probléma kezelése, az ellátás megszervezése. Súlyos esetben, öngyilkossági krízis esetén az iskolapszichológus és/vagy gyermekháziorvos tud iránymutatást adni a teendőkről, ha ők nem elérhetők, sürgősséggel a mentők (112) hívása lehet életmentő lépés, mivel az öngyilkosság krízise a gyermeket súlyosan veszélyeztető állapot. Nem érdemes tehát késlekedni.
Felnőttek esetében is fontos a krízis jeleivel tisztában lenni. A fenti, anonim, ingyenes telefonszolgálatok mellett érdemes szakembert felkeresni, pl. ha a háziorvos beutalója mellett a lakóhelyünkhöz közeli pszichiátriától kérhetünk segítséget (az országos gondozók listája elérhető ide kattintva). Súlyos esetben szintén a mentők hívása javasolt (112).
Miben tér el a nem szuicidális önsértés és a tényleges öngyilkosság motivációja? Mi az összefüggés köztük?
A nem öngyilkossági szándékkal végzett önsértés (non-suicidal self-injury; NSSI) vagy köznapi nevén falcolás (felületes, de vérző vágások, vagy a test egyéb módon való megsebzése) motivációi mögött sokszor nem a meghalás szándéka dominál, sokkal inkább valamiféle negatív állapot megszüntetése, kapcsolati konfliktus feloldása vagy egy pozitív helyzet elérése. Ennek az az oka, hogy a szervezetünk testi sérülés esetén felszabadít olyan hormonokat, amitől kevésbé érezzük rosszul magunkat, megnyugszunk (pl endorfinok). Ezek az endorfinok ugyanúgy hatnak, mint amikor az ember megégeti, megvágja, megszúrja magát, csak mindeközben a testi fájdalommal a lelkit is csillapítja. Ezt egy rossz érzelemszabályozási-megküzdési módnak is tekinthetjük (maladaptív coping), amely kezelés hiányában akár sokáig fenn is maradhat, esetleg súlyosbodhat (pl. többféle módszerrel, több testrészt érintő, egyre súlyosabb sérülések), ami így előtérbe helyezi egy későbbi öngyilkossági krízis esélyét.
Sokan rettegnek attól, hogy rákérdezzenek az öngyilkossági gondolatokra, kísérletekre, a vágyára, mert félnek attól, hogy ezzel példát állítanak. Aki tényleg rosszul van, krízisben érzi magát, és az öngyilkosságot fontolgatja, annál inkább a megnyílás irányába ható reakciókra számíthatunk. Könnyen teremt ez a kérdés bizalmi légkört, csatorna nyílik, kapcsolat alakul a krízisben lévő személy és a kérdező között. A másik a figyelmességet, odafordulást és az őszinteséget kapja egy nagyon magányos és reménytelen lelkiállapotban.
Tudnál mondani a laikusok körében elterjedt tévhiteket az öngyilkosságra hajlamos és azt elkövető személyekről, és kiegészíteni azokat a megalapozott nézetekkel?
Tévhitek:
- Aki beszél róla, az úgysem teszi meg.
- Ha valaki meg akarja ölni magát, nem lehet megakadályozni. Sikeres öngyilkosság az, ha az ember belehal.
- Aki megpróbálja megölni magát, de nem hal bele, azt nem is kell komolyan venni.
- Az öngyilkosság egy hirtelen jött ötlet.
- Az öngyilkosságnak nincsenek előjelei.
- Aki egyszer hajlik az öngyilkosságra, az bármikor megteheti.
- Öngyilkossági krízis utáni javulás azt jelenti, hogy megszűnt a veszélyeztető tényező.
- Mindenki, aki öngyilkosságot követ el vagy akar elkövetni, elmebeteg. Az öngyilkosság pszichotikus cselekvés.
- Ha rákérdezünk az öngyilkossági szándékra, azzal afelé tereljük.
Igaz vélekedések:
- Tíz öngyilkosra nyolc olyan esik, aki mielőtt elköveti tettét, beszél szándékáról (orvos, környezet).
- Aki öngyilkos akar lenni, igen gyakran félreérthetetlenül jelzi ezt.
- A legtöbb öngyilkos ingadozik (ambivalencia) az élet és a halál között, „átengedi magát” a többieknek, hogy megmentsék.
- Aki életunt, az is életének csak meghatározott szakaszában akarja magát megölni.
- A legtöbb öngyilkosság az első kísérlet után három hónapon belül történik (néhány hét!).
- Az öngyilkosság folyamat jellegű, melynek bizonyos szakaszaiban hatékonyan be lehet avatkozni!
- Túl az elmondott tényszerű, ismeretterjesztő gondolatokon szeretném kiemelni az öngyilkosságmegelőzés emberi, érzelmi, kapcsolati oldalát, hogy ne féljünk beszélni az öngyilkosságról. Ahogy az iskolában is fontos a tudásátadás mellett a szociális készségek fejlesztése, ahol emberi kapcsolatok, közösségek vannak. A krízisben lévő is ahhoz fordul segítségért, aki felé a legnagyobb a bizalma, aki elfogadja, legyen ez szakember vagy egy barát. Az öngyilkosság megelőzésében így eltérő mértékben, de mindenkinek szerepe és felelőssége lehet. Sokat teszünk azzal, ha tisztában vagyunk a fent is olvasható vészjelzésekkel, azokat felismerjük, jelentőséget tulajdonítunk nekik, ha kell, cselekszünk, hogy ne legyen tabu az öngyilkosság, lehessen róla beszélni, beszélgetni, ezáltal kapcsolódni és segíteni.
Forrás: http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/
Fotó: Bertalan Johanna
