Ez a dal egy végtelen spirál – Kerekasztal-beszélgetés a 21. század kríziseiről

Hiánypótló kerekasztalt rendeztek a háborúról és a kor egyéb kríziseiről október 5-én a BTK B épületének 407-es termében a BTK HÖK és a PSZIESZTA szervezésének köszönhetően. A következőkben egy szubjektív összefoglalását olvashatod Dr. Putz Ádám, Dr. Vörös Zoltán és Takács Bálint beszélgetésének. 

Nehéz dolga volt a vitapartnereknek, mert a felvetett kérdéseket nem lehet egy leegyszerűsített, egydimenziós magyarázattal megválaszolni, ezért igyekeztek minél több szempontból, főként a pszichológia eszközeivel kivesézni a témát. A beszélgetés angol nyelven zajlott, így ezt a globális kérdésekkel foglalkozó témát kinyitották az egyetem nemzetközi hallgatói számára is, akik számára ugyanúgy életbe vágóak a tárgyalt problémák.

Ez a polémia alkalmas volt arra, hogy felvázoljon egy olyan térképet, amelyen megjelennek azok a problémacsomópontok, melyekkel a hétköznapi embereknek és a kutatóknak is szembesülniük kell,

hogy előbb-utóbb rétegelt válaszok is születhessenek korunk súlyos kérdéseire.

Hogy juthattunk oda, hogy a 21. században újra arról kell beszélni, hogy háború van a szomszédban vagy bármelyik másik országban?

Mi lehet az igazság a médiából áramló hírek mögött? Hogyan formálódhatott úgy a közbeszéd, hogy nem lehet indulatok nélkül foglalkozni egy ilyen témával? 

Az internet megjelenésével megszületett az a remény, hogy a hírek gyors és globális terjedésével a realitás talaján maradhatunk, és akadályok nélkül hozzáférhetünk a tényekhez. Azonban a technika fejlődésének és a média torzító hatásainak következtében még bizonytalanabbak lehetünk, mint eddig valaha.

Kiszolgáltatottak vagyunk ebben az információdömpingben, amiben a média elkezd egyre inkább az érzelmekre hatni, és egyre jobban terjednek a szélsőséges nézetek. 

Amikor fenyegetve érezzük magunkat, hajlamossá válhatunk az agresszív reakciókra, így védelmezve az identitásunkat, melyet úgy érezhetjük, ostromolnak azok az állítások, melyek nem egyeznek a világképünkkel. A társas interakcióink során társadalmi identitásokat, csoportidentitásokat és csoporttagságokat építünk be az önmagunkról alkotott képbe.

A pszichológia ezt a jelenséget többféleképpen próbálja megmagyarázni, így kerül képbe például az episztemikus törzsi ösztön elmélete, amely többek közt a mi és ők differenciálásra való igényünk forrását kutatja.

Ez azonban még mindig nem ad magyarázatot a hadüzenetre, mert általában nem is ilyen szinteken dőlnek el ezek a kérdések, hiszen a világpolitika nem feltétlenül a társadalom igényei szerint zajlik, az emberek többsége sokkal inkább elszenvedője a háborúknak, és csupán keresztülsodródik a hatalmi döntéseken. 

Ebben a helyzetben mégis hogyan őrizhetjük meg mentális épségünket?

Több módszer is létezik, melyeket a hétköznapi életben sokan használnak, melyekre talán nem is gondoltunk eddig a mentális egészségünk épségének zálogaként. A kerekasztal résztvevői pár alapvetést hoztak fel példának. Például igyekezzünk kimozdulni ebből a stresszes helyzetből, akár némi testmozgással.

Az ember társas lény, így mikor szorongó állapotba kerülünk, érdemes kimozdulni a bezárkózás helyett,

ez pont a fordítottja annak, amit a legtöbben ilyenkor tesznek. Persze ez személyiségfüggő is, de a közösségi érzés és a ventilálás lehetősége felszabadíthatja az embert frusztráltságából. Ezzel ellentétes, de működő módszer, ha megpróbálunk meditálni, elcsendesülni. Ezért fontos az önismeret is, hogy tudjuk magunkról, melyikek azok a módszerek, amelyek számunkra a legalkalmasabbak.

Fotókat készítette: Guzsvány Réka