A zene mint gyógyír

Gondoltad volna, hogy az orvostudományban a zene egy bevált módszer egyes betegségek kezelésére? Köztudott tény, hogy a daloknak pozitív hatása van a közérzetünkre, ezt sokszor tapasztalhatjuk magunkon is, amikor egy feszültebb pillanatban sikerül megnyugtatnia vagy épp levezetnie a túlcsorduló érzelmeinket.

A zene élettani hatásainak vizsgálata már a 19. század óta tart. Az 1996-ban rendezett hamburgi Zeneterápiás Világkongresszuson a Zeneterápiás Világszövetség Klinikai Gyakorlati Bizottsága megfogalmazta a zeneterápia fő gondolatait és céljait: „a zeneterápia során a képzett zeneterapeuta egy tervezett folyamatban használja a zenét vagy zenei elemeket (hang, ritmus, dallam, harmónia) annak érdekében, hogy elősegítse a kommunikációt, kapcsolatokat, tanulást, kifejezést, mobilizációt, szervezést, szerveződést. Ezek mellett pedig terápiás hatást gyakoroljon fizikai, emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken."

"A zeneterápia célja, hogy az egyén lehetőségeit feltérképezze, és/vagy sérült funkcióit helyreállítsa, így jobb intrapszichés és/vagy interperszonális integrációt tegyen lehetővé, s a prevenció, rehabilitáció vagy kezelés következtében a személy minőségileg jobb életet élhessen.”

A zeneterápia napjainkban is ezen az elven működik. Az évek során sokat alakult és fejlődött, új módszerek és játékos folyamatok jelentek meg, de a végcél azóta is változatlan: segíteni azokon a gyerekeken, felnőtteken és idősebb embereken, akiknek szükségük van rá, és befogadók ezzel a fajta kezeléssel szemben.

Egy 2014-es tanulmányában Gunter Kreutz oldenburgi zenetudomány-professzor rámutatott arra, hogy a muzsika miért segíti a pszichés és fizikális fejlődésünket: a zeneszó a kezdetektől fogva az emberi kultúra része, amit nem céllal hoztunk létre, hanem mindig is az életképességeink közé tartozott, ezért is lehet olyan eredményes a fejlődésünk és rehabilitációnk során. A zeneterápia sokféle betegség esetében alkalmazható, például fejleszti az autizmussal élő személyek kommunikációs képességeit vagy az Alzheimer-kórban szenvedők memóriafunkcióit, mindemellett segíthet csökkenteni a Parkinson-kóros betegek remegését és a daganatos betegek betegséggel való megküzdését és pszichés feldolgozását is.

A zeneterápia manapság az egészséges emberek körében is népszerű, elősegíti önmaguk megtalálását és megismerését, valamint érzelmeik helyes kezelését.

A budapesti Bethesda Gyermekkórház kutatásai alapján a terápia fejlesztheti a kognitív képességeket is, például a mozgás-, beszéd- és figyelmi funkciókat és a nyelvi készségeket. Igazolt tény továbbá, hogy a zene hatékonyan alkalmazható stresszoldásra, kitűnő közérzet- és kedélyállapot-javító (köszönhetően az agyban felszabaduló oxitocinnak), valamint erősíti a szociális kohéziót is (pl. elfogadottság, összetartozás). A traumákat átélt emberek gyógyulását is segíti, kezdeti löketet ad a történtek feldolgozására és elfogadására, valamint önbizalomerősítő és személyiségformáló erővel is bír. A melódia különböző elemei, a ritmus, a dallam, a harmónia, a rezgés, a hangszín, a dinamika, az ének és a hangszeres zenélés, valamint a tánc mind-mind differens területeit mozgatják meg a testünknek, agyunknak és lelkünknek, és más-más hatást fejtenek ki rajtuk. 

Grafika: Buda Klaudia

Theodor Adorno 1961-62-es zeneszociológiai kutatásában a dalhallgatók magatartás-tipológiájával foglalkozik. Úgy vélekedik róla mint „ismeretek a zenehallgatók mint társadalmiasodott egyének és a zene viszonyáról”. Ugyan Adorno nem az ének gyógyító hatásáról beszél, mégis említésre méltó a tanulmánya, hiszen ő is rámutatott arra, hogy a zene kapcsolatot tud kialakítani az emberek között, mindemellett sajátos befolyással bír, és kikerülhetetlenül része az életnek, következtetésképpen az emberi viszonylatok tükre is.

A történelem és az irodalom területén is találkozhatunk a dallammal és jótékony velejáróival. A Bibliában olvashatunk egy történetet, ahol Dávid hárfajátékával nyugtatja meg az érzelmileg labilis Saul királyt („S ahányszor csak rátört Saulra az Isten lelke, Dávid fogta a hárfát és játszott. Ilyenkor Saul megnyugodott, jobban lett, és a gonosz lélek odébbállt.”) Az egyiptomi kultúrában,  a Halottak könyvében szintén megemlítik ezt a gyógymódot, valamint az indiai Ayurvédában és a nagy görög filozófusok, mint Platón és Arisztotelész munkájában is megjelenik a muzsika mint orvosság. A mitológiai történeteknek is szerves része a zene, Orfeusz például lantjátékával még a halálból is képes volt visszahozni szerelmét, Euridikét.

A zeneterápia, vagy más néven ritmustréning több szempontból is hasznos az ember, de akár az állatok számára is. Fejlesztő és motiváló befolyása révén segít a mentális és fizikai jóllétünket megőrizni és fenntartani, valamint felülkerekedni a hétköznapok nehéz pillanatain. Egészségben tartja a lelkünket, és egy kis boldogságot hoz a szürke monotonitásba. 

„A zene felbecsülhetetlen mint végső lelkesítő eszköz, mint felfelé és előre hajtó erő, ha a szellem elő van készítve hatására.”

(Thomas Mann)

Felhasznált irodalom

Korzenszky Klára – Szegleti Gabriella:A zene hatásmechanizmusainak alkalmazása a rehabilitációs folyamatban – a zene, mint fejlesztő és terápiás eszköz a Bethesda Gyermekkórházban. In: Gyógypedagógiai szemle 47. évf. 3. sz. 2019, 233-244.

Theodor Adorno:A zenével kapcsolatos magatartás típusai. In: A művészet és a művészetek: irodalmi és zenei tanulmányok. Helikon, Budapest (1998), 377-406.