Akkor most szüljek még egy magyart?
Mostanában rengeteget hallunk a nőiség, a nőiesség és a feminizmus jelenségekről, ami nem véletlen, nőnek lenni sosem volt egyszerű feladat. A 21. századi nőknek könnyebb dolguk van, mint száz éve, hiszen ma már a legtöbb országban van lehetőségük tanulni és karriert építeni, valamint a szülés és a családalapítás is kedvezőbbé vált, hála az egészségügyi ellátások fejlődésének. A tér általában adott ahhoz, hogy mindenki kifejezhesse és megmutathassa önmagát, az „erős, független nő” énjét, mégis számtalan kérdés maradt megválaszolatlan. Mit jelent nőnek lenni? Mit jelent anyának lenni? Miért lenne valaki „valódibb” nő, ha anya is egyben? Mikor kellene szülni? Kellene egyáltalán szülni? A médiában megannyi nőkkel kapcsolatos inger és vélemény ér minket, így ezek a kérdések nagyon is aktuálisak.
A nőiesség sokféle formát ölthet, és mindenki egyedi módon éli meg. A nőiség és az anyaság kétségkívül összetett és mély kapcsolatban állnak egymással. Az anyaság teremtő erővel bír, a nő egy új életet hozhat a világra, amire egyedül az ő teste képes. Szerepe az élet megújulásában és a szeretet megtapasztalásában is kiemelkedő, ugyanakkor fontos megérteni, hogy a nőiség sokkal többet jelent, mint anyának lenni. Egy kislánynak már egészen fiatalon olyan kérdéseket tesznek fel, hogy milyen idősen szeretne majd gyereket, hányat szeretne, hogyan nevezné el őket és hasonlók. Ez a fajta társadalmi berögződés táplálja a lányok fejébe, hogy szülni alapvető dolog, aki képes életet teremteni a testével, az bizonyára így akar és fog is tenni. Az anyaság hatalmas ajándék, ami sok nő számára egy meghatározó lépés és egy kielégítő életút, de nem az egyetlen módja annak, hogy kifejezzük és megéljük a nőiségünket. A társadalom azt sulykolja belénk, hogy nem lehet teljes egy nő élete, amíg nem szül gyereket, hiszen addig nem hasznos tagja a társadalomnak. Sokan úgy tekintenek erre a kérdésre, mintha valójában azt kellene eldönteni, hogy kettő vagy négy gyereket hozzunk a világra, nem pedig azt, hogy egyáltalán szeretnénk-e szülni. Ez minden oldalról nagyon káros: aki nem szeretne anya lenni, annak azért; aki szeretne, de még időre van szüksége ahhoz, hogy megfelelő egzisztenciát alakítson ki, annak azért; akinek még fogalma sincs, annak pedig csak egy újabb nyűg egy ilyen beszélgetés. Grafika: Munkácsi Zsófia A nyomás egyénenként eltérő, függ a környezettől, a szokásoktól, a szülőktől és a párkapcsolati helyzettől is, de biztos vagyok benne, hogy mindenki kapott már kellemetlen megjegyzéseket a témával kapcsolatban. Ha belegondolunk, elég bizarr, hiszen miért kellene bárkinek nyilatkoznia arról, hogy mikor gondolja esedékesnek egy emberi élet megteremtését és fenntartását? Főleg a 20-30 év közöttieket szokták noszogatni a rokonok, a barátok, az ismerősök és a munkatársak, hogy mikor szeretnének már anyává válni. Az evolucionista válasz a pusztító betegségekben és tragédiákban rejlik: egy rendes nőnek illik 8-9 alkalommal szülnie, hiszen kiszámíthatatlan, hogy a közösségben hányan maradnak életben. Érezzük, hogy ez mégsem mondható a nőiesség és nőiség maradéktalan kiteljesedésének, sokkal inkább egy megfelelési kényszer, nehogy szégyent hozzon a nő a saját családjára. A nőiesség efféle felfogása napjainkra már teljesen átalakult – ahogy vele együtt a modern társadalom normái is –, viszont még mindig érzékelhetjük a múltbéli elvek hatását. A terhesség és az anyaság nem egy állandóan idilli, meghitt állapot, bár ezzel a legtöbben tisztában vannak. A test teremtő, mitológiai ereje néha eltörpül a folyamatos gyereksírás, a pelenkahegyek és a mindenkinél okosabb rokonok árnyékában. Az életadó képességünk megélése elképesztő tud lenni, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mennyire idealizált. Nőnek és anyának lenni óriási kihívás, és bár kapcsolatban állnak egymással, mégis két külön dologról beszélünk. A két fogalom nagyon összemosódott, és nehéz megmondani, hogy ki és mitől lesz a nagybetűs nő. Akkor leszel nőies, ha jó anya vagy, vagy akkor leszel jó anya, ha nőies vagy? – ezt nem a mi feladatunk eldönteni. A mi dolgunk annyi, hogy türelemmel legyünk magunk, a testünk és mások felé, és ne féljünk felfedezni és megélni a nőiességünk különböző aspektusait.
