Elment a városvédő – In memoriam Ráday Mihály
2021.08.08.
Július 17-én elhunyt Ráday Mihály operatőr, művészettörténész, a Budapesti Városvédő Egyesület alapítója, tiszteletbeli elnöke, a nagy sikerű Unokáink sem fogják látni című televíziós műsor szerkesztő-operatőre és műsorvezetője, aki az épített örökségünk védelmében tevékenykediett több évtizede. Írásunkkal rá emlékezünk.
Gyermek- és ifjúkoromban gyakran tűnt fel a tévében egy szemüveges, szakállas, amolyan professzoros figura, aki higgadt, tanáros hangon beszélt különféle elhanyagolt műemlékek megmentésének szükségességéről, fotón és filmfelvételen is bemutatva a szóban forgó helyeket és épületeket.
Műsorának címe is lenyűgözött – már akkor szerettem a patinás, régi dolgokat, amelyek a múlt üzeneteit hordozták – Unokáink sem fogják látni… és egyben csodálkoztam is, miért nem fogják látni, hiszen ez a bácsi épp azon ügyködik, hogy megmentsék őket.
Akkor még nem tudtam, ki is Ráday Mihály, nem tudtam, hogy a híres és kellemes orgánumú színész, Ráday Imre fia, ahogy azt sem, hogy tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd az ELTE művészettörténet szakán végezte. Csak annyit tudtam, hogy nagyon bátran kritizálja a szép és értékes műemléképületek elhanyagolását és küzd azok igényes helyreállításáért. A kritikus hangvételen túl azonban mindig beszámolt a pozitívumokról is, arról, ha sikerült megmenteni egy-egy értékes műemléket.
Azóta sok idő eltelt, maga az 1980 óta futó műsor is megszűnt 2010-ben, minden különösebb indoklás nélkül. Közben az 1968 óta folyamatosan a televízióban dolgozó szerkesztő-operatőr 1982 és 1983 fordulóján többedmagával megalapította a Budapesti Városvédő Egyesületet (korabeli nevén Városszépítő Egyesületet) majd 1986-ban a Város- és Faluvédők Szövetségét, aztán a Nemzeti Panteon Alapítványt. Ezekben a szervezetekben is folytatta a műsorával megkezdett munkát. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, valamint tizenhét éven át a Fővárosi Közgyűlés tagja volt az SZDSZ (Szabad Demokraták Szövetsége) színeiben.
Különösen jelentős az utóbbi pozícióban folytatott tevékenysége, többek közt döntő szerepet játszott a város műemléki alapjának és helyi értékvédelmi rendeletének megalkotásában, valamint például kezdeményezte a Gresham-palota, illetve a Centrál kávéház újjáépítését.
Ő volt a Csukás István műve alapján készült népszerű ifjúsági tévésorozat a Keménykalap és krumpliorr operatőre.
Több száz újságcikk mellett mintegy két tucat könyve is megjelent, köztük 2013-ban a budapesti utcanevek topográfiáját bemutató könyve, valamint a Katona Tamás történésszel közösen publikált Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei.
Számtalan kitüntetéssel ismerték el munkáját, még felsorolni is nehéz lenne az összeset. A Balázs Béla-díj mellett 1996-ban Kossuth-díjat, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta meg. Halála előtt egy hónappal Budapest díszpolgára lett.
Legendás műsorának létrehozásakor az a felismerés vezette, hogy tőlünk nyugatra fekvő országokban (Ausztria, Csehország, Németország) korábban rommá lőtt várakat is sikerült helyreállítani és a nagyközönség számára látogathatóvá tenni, míg ezek hazánkban sorra pusztulásnak indulnak. Így Ráday műsora nemcsak az értékek bemutatására, de védelmük érdekében agitációra is vállalkozott.
A műsor harminc éven keresztül hívta fel a figyelmet értékes épületek, építmények rossz kivitelezéséből, elhanyagoltságából, pusztulásából fakadó hibákra, hiányosságokra, veszélyekre. Nagyon nagy hatást gyakorolt a szemléletformálás terén a nézőközönségre, hiszen talán másképpen tekintettek azután a pusztulásnak indult épületekre, elhanyagolt műemlékekre.
A legendás televíziós szerkesztő nagyban hozzájárult az örökségvédelemhez és a pozitív értelemben vett konzervatív értékteremtéshez.
Ráday Mihály 79 évesen hunyt el. Nyugodjon békében!
