Kerek Világ Alapítvány: Társadalmi szemléletformálás – beszámoló

A fogyatékosság hete programsorozat keretében a Kerek Világ Alapítvány látogatott el a pedagógia szakos hallgatókhoz. Interaktív előadásuk a Társadalmi szemléletformálás címet kapta. A Kerek Világnál dolgozó Zsuzsa beszélt az alapítvány életéről és céljairól, valamint kollégái, Evelin és Balázs segítségével interaktív játékokon keresztül mesélt nekünk mindennapi tapasztalataikról is.

A Kerek Világ Alapítvány akkreditált munkahelye 23, valamilyen okból megváltozott munkaképességű dolgozónak ad esélyt képességükhöz mért munkavégzésre. Evelin és Balázs kis koruk óta élnek együtt valamilyen fogyatékossággal. Ennek ellenére mindketten egyetemet végeztek, és aktívan élik mindennapjaikat. Evelin, aki kisbaba kora óta látássérült, és csak bizonyos fényeket tud érzékelni, szociális munka szakot végzett a PTE-n.

Balázsnak oxigénhiány következtében súlyosan megsérült a mozgás- és beszédközpontja, a túlmozgásai miatt pedig tolókocsiba került. Azonban ez nem gátolta meg abban, hogy műszaki informatikus diplomát szerezzen. A mai napig informatikusként dolgozik, fő munkája, hogy weblapokat szerkeszt.

Elsőre talán elképzelhetetlennek tűnhet, hogy Evelin és Balázs hogyan képesek ezeknek a feladatoknak az elvégzésére, de az alapítvány egyik üzenete értelmében, miszerint „mindent meg lehet oldani”, biztosítják számukra a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy át tudják hidalni fogyatékosságaikból adódó nehézségeiket. A beszámolóikból pedig az is kiderült, hogy ehhez valójában nem is szükséges annyira sok minden.

Balázs informatikus munkáját például néhány speciális funkció mellett teljesen jól el tudja látni. A közlekedés segítésében pedig a rettentően bonyolultnak kinéző, de elmondása szerint nagyon egyszerűen kezelhető kerekesszéke áll rendelkezésére. Evelin a telefonját a felolvasás funkció és a Braille-írás segítségével tudja használni. A Braille-írás mindössze hat pöttyöt takar, amelyek megfelelő kombinációival az ábécé mind a 44 betűjét le lehet írni. Evelin egy képernyőolvasó szoftverrel ellátott laptopot is használ, amelynek segítségével az egyetemi tanulmányai alatt szaktársaihoz hasonlóan a vizsgáit és a szakdolgozatát is meg tudta írni.

Egyik szupererejeként mutatkozott meg hihetetlen memóriája is, amely hatalmas segítséget jelent számára, hiszen egy gyógypedagógus segítségével az összes számára fontos útvonalat észben kell tartania, és olyan támpontokra is vissza kell emlékeznie út közben, amelyek időközben gyakran el is tűnhetnek a helyükről.

A látássérültek feladatának nehézségét szemléltette az a játék, amikor az egyik vállalkozószellemű pedagógia szakos hallgatónak egy elképzelt körben bekötött szemmel kellett megkerülnie egy széket, amelyet a feladat közben egyszer csak elvettek az útjából. Ez persze a látásától megfosztott hallgató biztonságérzésének elvesztését és teljes összezavarodását eredményezte. 

Zsuzsáék ezenkívül több szituációs játék keretében próbálták felhívni a figyelmet arra, hogy az emberek sokszor önkéntelenül is helytelen módon fordulnak a fogyatékossággal élők felé. A játékok tanulságaként kiderült, hogy például sokan, gyakran gyerekpozícióban látják őket, és ösztönösen rögtön a segítőik felé fordulnak, velük kommunikálnak. Egy másik érdekes tapasztalatot szerezhettünk akkor, amikor Evelin felkért valakit, hogy szólítsa meg, miközben ő egy képzeletbeli úttest mellett állt.

A játékból kiderült, hogy sokan, akik segítő szándékkal lépnek oda egy látássérült mellé, biztosak benne, hogy az adott illetőnek szüksége van a segítségükre, és meglepődnek a bosszankodó, vagy akár ingerült visszautasításon.

Pedig valójában lehet, hogy csak egyetlen kérdés hiányzott volna a segítségnyújtás előtt. 

Sokan talán szomorúan vagy szánakozva felsóhajtanak, amikor egy fogyatékossággal élő személlyel találkoznak az utcán, pedig személyes élményeiket mesélve az derült ki, hogy Evelin és Balázs legalább annyira teljes életet tud élni, mint bárki más, még ha sokkal több nehézséggel és a társadalom előítéleteivel is meg kell küzdeniük útközben.

Megrendítő élmény volt számomra, amikor a feltett kérdésre, miszerint lecserélnék-e a saját fogyatékosságukat egy másik, általuk választottra, ők határozottan a fejüket rázták.

Ugyanígy elképesztő tapasztalat volt arra a szituációra adott válaszuk, amikor egy elképzelt, egyetlen kívánságot teljesítő jó tündértől egyikük sem a fogyatékosságaiktól való szabadulást kérte volna. Ehelyett Balázs egy társat kívánt volna maga mellé, Evelin pedig azt, hogy a társadalom jobban elfogadja őt olyannak, amilyen. 

Az üzenet, amit szerintem mindannyian elhoztunk a Kerek Világ programjáról, az volt, hogy higgyük el, a fogyatékossággal élők is képesek a saját életüket élni, és a legtöbb, mindennapi helyzetben ők maguk is képesek helytállni.

Azonban ha mégis segítségre lenne szükségük, akkor fontos, hogy elég figyelmet és energiát szenteljünk annak, hogy a megfelelő módon forduljunk feléjük, és megpróbáljuk megérteni, pontosan mire is lenne szükségük.

A fotók szerzője: Reif Anna