Nyelvtanulás – tanulható vagy velünk született képesség?

Az utóbbi években nagyobb lett az igény az idegen nyelvek elsajátítására, sőt sok helyen már követelmény legalább egy külföldi nyelv ismerete a saját anyanyelvünk helyes használata mellett – nem véletlen, hogy már nemzetközileg is számon tartunk egy napot a nyelvnek. Szeptember 26-a a Nyelvek Európai Napja, ennek alkalmából emlékezzünk meg a magyar oktatási rendszer nyelvtanulási programjáról, valamint pár autodidakta módszerről.

Kis hazánkban a legnépszerűbb nyelvek közé tartozik az angol és a német, de sokan választják még a spanyol és az olasz, esetleg a francia nyelvet is. Az elmúlt évek statisztikái alapján az imént elsőként említett két idegen nyelvből született a legmagasabb arányban nyelvvizsga, de meglepő módon az eszperantó nyelv is magas számot mutat. Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet a legeredményesebben eljutni a minimális nyelvtudástól egy közép vagy egy felsőfokú nyelvvizsgáig, és milyen módszereket érdemes használni az adott nyelv elsajátításához.

A magyar oktatási rendszer jó pontja, hogy a gyerekek már fiatal korban megkezdik a nyelvek tanulását, ez általában általános iskola második osztálya. A diákok kapnak egy alapot, amire a jövőben építkezni tudnak. A gond gyakran az, hogy bár hiába a korai ismerkedés az idegen nyelvvel, a gyerekek nem feltétlenül értik meg, hogy mit tanulnak, csak bemagolják, a számonkérésen pedig visszaadják, azonban pár nappal később feledésbe merül az egész. Saját kisiskolás éveim során azt tapasztaltam, hogy hiába voltak heti szinten angol óráim, a tudásom alapját nem azok adták. Murányi Péter Természetes nyelvtanulás c. könyvében úgy vélekedik a nyelvtanulásról, mint velünk született tehetség, vagyis mindenki képes új nyelvek elsajátítására. Kiskorban, amikor még csak tanulgatjuk az anyanyelvünket, akkor sem kérdez ki édesanyánk magyar szavakból és azok helyes ragozásáról, hanem a környezetünket hallgatva vésődik belénk. Helyzetben tanul legaktívabban az ember, nem tankönyvből, így az oktatási rendszerben eleve rosszul állunk a nyelvek tanításához – tankönyvi szövegek olvasásával és fordításával, kisebb-nagyobb szódolgozatok és felelések osztályozásával történik a tanítás. Sokszor nehézséget okoz a gyerekeknek az erre való felkészülés, és akár teljesen elveheti a kedvüket és önbizalmukat egy rossz jegy. Nyelvérzékek terén eltérőek a képességek, vannak fogékonyabb emberek, akiknek könnyebben megy a tanulás, viszont mind képesek vagyunk rá, csak az iskola nem ezt érzékelteti velünk.

Ebből kifolyólag a nyelvoktatási rendszerünk egy rossz pontja a túlzott tankönyv-használat. Természetesen elengedhetetlen az órai keretek között a tankönyv, viszont nem azon kéne lennie a hangsúlynak.

A nyelvtanulásra sokkal fogékonyabb az ember – korától függetlenül –, ha szóban, szituációba helyezve hallja.

Sajnálatos módon a 12 évnyi iskolai nyelvtanulásom során sokkal többször kellett megtanulnom az aktuális tankönyvet, mintsem az angol nyelvet. Fontos egy jó idegen nyelvű tankönyv megléte, hiszen ha a tanár csak szóban tanítana, nem lenne hova visszatérnie a gyerekeknek ismételni és ellenőrizni magukat, viszont a túlzott tankönyvi szövegekhez való ragaszkodás sem célravezető. Emlékszem, amikor én voltam hatodik-hetedik osztályos, az angoltanárom memoriterként kérte vissza a tankönyvben fellelhető párbeszédeket. Minden alkalommal, amikor tudtam, hogy az a nagybetűs Óra következik, gyomorgörccsel ültem be a tanterembe, és reméltem, hogy nem engem hív ki felelni. A nyelvtudásomhoz semmit sem tett hozzá ez a módszer, csak bemagoltam a szöveget, amíg szükség volt rá. Ellenben a középiskolai némettanárommal, akinek sikerült megtalálni az egyensúlyt a tankönyvi szövegek és a valós párbeszédek között. Minden alkalommal, amikor egy új szituációt dolgoztunk ki, készítettünk hozzá egy úgynevezett dialogplant. Szerettem ezt a módszert, mert mindig csak egyes szavakat, kulcsszavakat írtunk fel egy-egy személy részéhez a párbeszédből, amiből tudtuk, hogy mi lesz a mondat lényege, de saját kútfőből kellett megalkotnunk a mondatot. Sokkal életszerűbb volt ez a fajta felfogás, és az önállóságot, az egyéni mondatalkotást is fejlesztette.

Nagyon sokszor előfordul, hogy tudtunkon kívül ragadnak ránk szavak, szófordulatok vagy akár teljes mondatok innen-onnan, legyen szó filmekről, sorozatokról, videojátékokról vagy zenékről. Észre sem vesszük, de az agyunk elraktározza az ismeretlen szavakat, és amikor egy következő alkalommal szembejön velünk, akkor döbbenünk rá, hogy az adott kifejezéssel korábban már találkoztunk.

Nyelveket tanulni nemcsak hasznos, de szórakoztató is lehet, ha az ember megtalálja a neki leginkább kézenfekvő és alkalmas módot. Az élet bármely területén hasznát vehetjük, legyen szó munkáról, nyaralásról vagy akár a hétköznapokról.

A tanulásnak köszönhetően megnyílik számunkra a világ, új élményeket és tapasztalatokat szerezhetünk, új lehetőségekkel és kihívásokkal kerülünk szembe, amik mind beépülnek a személyiségünkbe és segítenek minket az életünk során.