Amikor megtörnek a kicsi szárnyak
Mindenkinek mást jelent a június beköszönte. A nyári szünet ígérete, a vizsgaidőszak végső hajtása, fesztiválok, koktélok, Balaton – ám mielőtt pakolni kezded a fürdőruhát, álljunk meg egy percre! Június elején ugyanis fontos, hogy szembenézzünk egy nehéz témával.
Vannak dolgok, amikről nehezen vagy egyáltalán nem beszélünk. Mégis meg kell indulnia a nyílt diskurzusnak, ugyanis csak úgy elsétálni a kemény témák mellett sokkal rosszabb. Sajnos sokszor nem áll módunkban ténylegesen cselekedni, megelőzni az ártatlan gyermekek elleni erőszakot vagy aktívan segíteni az elszenvedőkön, de a legkevesebb, amit megtehetünk, hogy beszélünk a jelenségről. Június 4-e az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak nemzetközi napja. 1982-ben az izraeli hadsereg támadásai nyomán az ENSZ kezdeményezésében eredetileg a háborúban elhunyt gyermekek emlékére dedikálták a napot. Ezen a napon előtérbe kerül mindennemű erőszak, legyen szó fizikai, mentális vagy érzelmi agresszióról esetleg a pedofília problematikájáról. Mindenekelőtt tisztázzunk néhány alapvető fogalmat, amelyek elkerülhetetlenek a dialógus során! Veszélyeztetésnek hívjuk, amikor a felnőtt deviáns viselkedésre kényszerít egy/több gyermeket (például lopás, koldulás, prostitúció). Az elhanyagolás arra vonatkozik, ha a gyermek nem kapja meg a szükséges testi-lelki gondoskodást. A fizikai bántalmazás során valaki fizikai erőfölényét durván alkalmazza egy/több gyerekkel szemben; érzelmi bántalmazás pedig abban az esetben áll fenn, amikor a gyermek lelkét éri sérelem állandó szidalmazás, gúnyolódás, ijesztgetés, félelemben tartás vagy szeretetmegvonás következtében. A szexuális visszaélés kategóriája alá számtalan tett besorolható, többek között az exhibicionizmus kiélése, voyerizmus, simogatás, a közösülés bármilyen formája, pornográfia nézésére kényszerítés. Fontos tisztázni azt is, hogy abúzus, visszaélés nem csak családon belül történhet, a gyermeket iskolai zaklatás, sőt bármelyik idegen felnőtt is veszélybe sodorhatja. Grafika: Gálfalvi Erika Mielőtt elborzadva bezárnád a böngészőt azzal a kissé megnyugtató gondolattal, hogy ilyen sosem történhet a környezetedben, sajnálom, de ki kell rángassalak a buborékodból néhány kétségbeejtő adattal a magyarországi helyzetről. Évente körülbelül 1500-2000 feljelentés érkezik kiskorú veszélyeztetéséről, valamint nagyjából 30 haláleset következik be bántalmazás/elhanyagolás bizonyítékával. Hazánkban a becslések szerint az erőszak áldozatainak száma százas nagyságrendeket ölt, míg lelki terror kapcsán több ezer esetről beszélhetünk, az elhanyagoltság pedig több mint 15 ezer gyermeket érint. Ezek a statisztikák viszont annak fényében lesznek igazán elkeserítők, hogy egyetlen felismert ügyre nagyjából 25 olyan eset jut, amely sosem lát napvilágot. Az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak napján főszerepbe kerülnek azok a szervezetek és alapítványok, amelyek a gyermekek védelmével, segítésével foglalkoznak. Helyi viszonylatban a legfontosabb intézmények: Baranya Megyei Gyermekvédelmi Központ, valamint alegysége a Pécsi Gyermekotthon, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató és az Esztergár Lajos Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ. A gyermekeket számtalanszor érheti közvetett módon erőszak, amikor a kiskorú jelenlétében történik az erőszakos magatartás. Itt kiemelném a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület és a Patent Egyesület munkásságát, akik rendszeresen keresnek önkénteseket, valamint különböző képzéseket is indítanak. A gyermekvédelmi érzékenyítés kezdeti lépéseként ajánlom figyelmedbe a könyvet, amely életközeli betekintést nyújt egy áldozat hányattatott sorsába. Ishmael Beah Gyermekkatona voltam című emlékirata a 13 éves fiú és a Sierra Leone-i polgárháború több évig tartó viszontagságairól szól. Nem fejezhetünk be hasonló témát anélkül, hogy ne hangsúlyoznánk: ha a legkisebb gyanúja is fennáll a gyermekek elleni erőszak bármely formájának, rendkívül körültekintően kell eljárni szakértők bevonásával! A szituáció minden résztvevője és tanúja számára igen kényes lehet, ám a legfontosabb, hogy minden gyermek biztonságban érezze magát.Az évek során jelentése bővült, hiszen békeidőben is minden gyermeknek joga van a védelemhez és a biztonságos környezethez.
