Válság, háború, nehéz idők: Beck Zoli szerint a világ 2022-ben (4. rész)*
Beck Zoli, a 30Y frontembere leginkább zenéiről és oktatói munkásságáról ismert, de természetesen magánemberként is van véleménye a világról, aminek sokszor hangot is ad. Napjainkban pedig nehéz kikerülni a kényes kérdéseket, vagy épp a politikát. A vele készült interjú befejező részében szóba kerültek a válságos idők, a katari focivébé, illetve a reményt adó család, a szabadság, a szolidaritás.
Ez az interjú negyedik, utolsó része. Az első, második és harmadik részt a linkekre kattintva olvashatjátok. 2022-t írunk. Volt itt mostanában minden: járvány, válság, háború. Sötét van? Mit tehetünk ezekben az időkben? Csak ülünk és várunk? Sajnos pár számunk igen aktuális lett. A Sötét van és az Ahol a semmit találod is a lezárások előtt jött ki. Egyébként a válságok szerintem nem függetlenek tőlünk. Ezért is van szükség a társadalmi aktivizmusra. Összességében én szeretek az egyetemen lenni, vagy gimnazistákkal, fiatalokkal találkozni. Talán van valami autonómiaélmény, ami reményt ad. Jó ebben a térben lenni. Az itteni srácok nem tökfejek, nem gondolják, hogy az óriásplakátok valósága a valóság. Az órákon is megjelenik egyfajta kritikai attitűd, még politizálás nélkül is. Borzasztó megélni, hogy Európában háború dúl. Az pedig szinte félelemmel tölt el, ahogyan a putyini agressziót retorikai eszközökkel el lehet kenni. Nem ismerjük fel az emberellenességet, a gyűlöletbeszédet. Tömegével dőlünk be a populista retorikának. A gazdasági válságra azért lehetett számítani a világban, hiszen az általános önző, kapitalista, profitorientált gondolkodás miatt nem álltunk át más energiahordozókra sem, mert egy ilyen rendszert mit érdekli, hogy mi van a Földdel. Kizsigereljük, amíg csak lehet. Létrejött egyfajta demokratikus deficit is. Mintha a társadalomból az elemi szolidaritás kezdene kiveszni. Ma még tojás nincs, meg kenyér, holnap alapvető megélhetési gondjaink lesznek. Ha van két pohár vizünk, én az egyiket neked adom szolidárisan. Legalábbis így kellene lennie. De nem ebbe az irányba tartunk. A gyűlölet logikája alapján azt akarom, hogy te ne kapj. Sőt! Még mutogatok is rád, hogy miattad nem jutunk elég vízhez. Ez egy morális félelmem. Féltem magát az embert. Az otthonunk is az autonómia, a szabad gondolkodás szigete, de nem jó, ha ezt így érzed. Azt jelenti, hogy körülötte valami más van. Ezen jó lenne változtatni. Korábban azt mondtad, mielőtt a testvéreddel elkezdtetek zenélni, megvártátok, hogy elfelejtsétek, a futball a legfontosabb dolog a világon. Nézed azért a focivébét? Nem. Egyfajta tiltakozásképp, mert morálisan elítélem azt, amit a FIFA és Katar végtelen korruptsága megtestesít. Persze nem könnyű ilyen nagyszabású dolgok ellen tiltakozni. Én egyszerű, hétköznapi emberként annyit tudok tenni, hogy megtagadom a vébét a televízióban. Úgy, ahogy kijár az ember a tanártüntetésekre is, próbál valahogy állást foglalni. Ki az, akit még megölelnél? A családomat persze, az életünk szuper, felemelt és izgalommal teli. A zenekari életünk is felemelő. Éppen csak belefogtunk az új lemezbe, az alkotói egymásra találás pedig még ennyi idő után is hihetetlen intenzív tud lenni. Egyébként ha most hazaérek, Kacatot, a kutyámat fogom megölelni, de nagyon. A hírneves, vagány és mára már kedves, öreg néni Kacatot. Fotókat készítette: Magosi Máté * Az interjúsorozat 2022 decemberében készült (– a szerk.) 
