Tervezz!
Igyekezzünk minél körültekintőbben eltervezni, hogy hova akarunk eljutni, mit akarunk megnézni. Itt meg kell jegyezzem, hogy nem szeretek tervek szerint létezni. Különösen ilyen körülmények között jobban szeretem, ha csak sodor magával a hangulat, és oda megyek, ahol épp aktuálisan jól érzem magam.
Itt viszont kétféle szempontból is nagyon fontos az előrelátás… Egyrészről a létszámkorlátozások, másrészről a helyszínek közti távolságok miatt.
Ha reggel elképzelésed sincs, hova akarsz eljutni, könnyen belesétálhatsz egy felesleges fuvarba a szomszéd faluba, amit aztán félóra felesleges várakozás követ, amit aztán újabb félóra útszéli ácsorgás visszafelé és így tovább. Ugyanakkor hiába tervezel meg egy napot pontról pontra, nem úgy fog telni, ahogy elképzelted.
Azért szeretek egyedül érkezni egy fesztiválra, mert így minden esetben én döntök a következő lépésről.
Ennek az árnyoldala a vissza-visszatérő magány, amit a random társaságokra történő felkapaszkodással tudok orvosolni. Ha mindig van terved, folyamatosan mozgásban maradhatsz, még ha nem is éppen a következő betárazott programra jutsz el, valami izgalmasat végül mindig talál a szemfüles katlanlakó.
Ismerkedj!
A korai ébredés a leghasznosabb skillemnek bizonyult a fesztivál alatt. Nem áll sor a wc-nél, nem áll sor a zuhanynál, nincs várólista a konnektoroknál, és a hűtők árnyékában izgalmas beszélgetéseket folytathatsz az udvar többi lakójával.
Ha kedves vagy hozzájuk, ők is kedvesek lesznek, így szert tehetsz egy kiadós reggelire, telefontöltési lehetőségekre vagy további ingyen kávéra. A hirtelen szerzett barátok hasznos tanácsokkal, kedves történetekkel és váratlan bölcsességekkel láthatnak el.
Ilyen körülmények között nem időhúzás hosszúra nyújtani a reggelt.
Itt meg kell jegyeznem, hogy a fesztiválos alteregónak számtalan gyakorlati haszna van, és ha elég izgalmas alternatív valóságot építünk magunk köré, a legváratlanabb helyekről érkezhetnek a későbbiekben fél hamburgerek, fröccsmeghívások és hirtelen ölelések.
Az én variánsom Tóbiás névre hallgatott és többek elmondása alapján olyan helyzetekbe is keveredett, amelyeknél én nem voltam jelen.
Ne félj stoppolni!
Valószínűleg ez az egyetlen hatékony közlekedési módszer a helyszínek között,
mert bár van busz (ami szerencsés esetben ugyancsak összegyűjti a stopposokat), a megbízhatósága többé-kevésbé megegyezik egy jól irányzott hüvelykujjéval, kényelmi szempontból viszont határozottan alulmarad a rögtönzött fuvarvadászattal szemben.
Ha pedig az utóbbit választjátok, keressetek egy belátható, széles útszakaszt, legyetek feltűnőek és még a hatvanadik elsuhanó gépjármű után is igyekezzetek egy kiegyensúlyozott, boldog és rendkívül józan fesztiválozó látszatát kelteni, akkor garantált a siker.
(Nem suhan el hatvan autó, az első tíz között lesz, aki megáll.)
Ne érjenek felkészületlenül az időjárási szélsőségek!
Hogy miért stoppoltam át mezítláb, rövidujjúban, egy árva fillér és étel nélkül Villánykövesdre egy olyan előadásra, amiről pontosan tudtam, hogy este tizenegyig fog tartani, arról inkább nem is ejtenék szót, főleg, mivel magam sem tudom. Legyen elég annyi, hogy megtettem, és az már csak esztétikus kiegészítés, hogy egész nap esett az eső.
Néhány gondolat ezzel kapcsolatban: az Ördögkatlan applikációja bár nem túl kiforrott, végeredményben a barátod.
Mindig tájékoztat, ha valami bibi van a műsorral, legyen az egy váratlan zápor vagy egy még váratlanabb csigatámadás.
A kukászsák típusú esőponcsó nem csak az elázástól óv meg, de remek hőtartó képességgel rendelkezik, így az éjjeli stoppolásoknak nemcsak stílusos, hanem elengedhetetlen kiegészítője, nem beszélve arról, hogy messziről csillog.
Ha már itt tartunk, a harmadik pont stoppolási praktikái esőben is érvényesek, szóval bőrig ázva is széles mosollyal és egy beszívott panda nyugalmával várakozz a megváltó fuvarra, nem fogsz csalódni.
Légy előrelátó!
Sorszám nélkül előadásra várakozni szívás.
Csak hogy világos legyen, a legtöbb kis helyszínre létszámkorlát van bevezetve, ezért reggel a faluközpontban kell jegyet váltani az aznap épp szimpatikus programokra.
Aki nem váltott jegyet, az kénytelen egy-másfél órával a színdarab kezdete előtt megjelenni, és beállni a számkivetettek sorába. Ez elég kellemetlenül hangzik, de nézzük a jó oldalát!
Sok türelmetlen, azonos érdeklődésű fiatal tobzódik egy kapu előtt órákon át. Megfelelő mennyiségű alkohol és cigaretta kíséretében ez a legjobb alkalom az ismerkedésre.
A hetem legemlékezetesebb beszélgetéseit az ilyen várakozások alatt éltem át, és ha az előadás is jó, akkor mindenképp megéri ez a másfél óra.
Ne ess pánikba!
Fontos, hogy ha elhagyod a telefonod egy fesztiválon, őrizd meg a nyugalmadat és ne felejts el szórakozni, hiszen ezért jöttél.
Keress szimpatikus embereket, olyan arcokat, akikkel szívesen buliznál a későbbiekben, és kérd meg őket, hogy csörgessenek meg.
Előbb-utóbb felveszi egy kedves boltos lány, így a készülék is előkerül, és értékes telefonszámokra tehetsz szert ezáltal.
Szülinapozz óvatosan!
Az Ördögkatlan intenzitását tekintve egy erősen felfelé ívelő eseménysorozat.
Míg más fesztiválokon az utolsó nap a pakolásról, az indulás tervezgetéséről szól, Nagyharsányban az ötödik napon pörög a legmagasabb fokozaton a buli.
Ha pedig napközben is meg akarjuk tapasztalni ezt a pörgést, a lelkes tömegeket, előadásokat, akkor ne a Tóth pincében kezdjük a délelőttöt, különösen ne a születésnapunkon!
Ezt a napot valahogy úgy képzeltem, hogy programról programra járok majd, mindenhol találkozok kedvesebbnél kedvesebb ismerőseimmel, akik felköszöntenek, és talán még egy-egy italra is meghívnak. Ezzel szemben két barátom kíséretében befészkeltem magam a nevesített objektum melletti diófák árnyékába, és lassan lerészegedve órákon át tartó beszélgetést folytattunk a világ nagy problémáiról.
Nem állítom, hogy nem éreztem jól magam, de ennél azért hasznosabban is el lehet tölteni egy délelőttöt a Katlan zárónapján.
Ezek az én tapasztalataim, amiket az első Ördögkatlanomon szereztem. Remélem, általuk jövőre felkészültebben érkezem a fesztiválra, és még tevékenyebben tudom majd eltölteni ezt az öt napot. A legfontosabb tanulság viszont a Katlannal kapcsolatban, hogy meg se próbáljuk teljes egészében megélni, és akkor élvezni fogjuk minden pillanatát.
Fotók: Koszorús Gábor
