Halloween és mindenszentek a világ körül
Ugyan a bekuckózós időjárás még nem érkezett el, de a levelek egyre sárgulnak, a nappalok egyre rövidülnek, az ősz pedig megállíthatatlan robog előre. Még alig kezdődött el az idei szemeszter, máris október végéhez érkeztünk. És mit is hoz magával ez az időszak? A megemlékezést, az átszellemülést és az ünneplést. Ez mindenki számára mást jelent: akad, aki elhunyt szeretteit látogatja meg egy mécsessel; akad, aki egyik horror film után nézi a másikat; és akad, aki tököt farag, esetleg jelmezbe bújva rója az utcákat. Vessünk hát egy pillantást a különböző szokásokra és megemlékezésekre, valamint eredetükre.
Egyesült Államok Az USA nem árul zsákba-feketemacskát, bizonyára mindnyájunk számára ismerős a „trick-or-treating” hagyománya, amikor kicsik és nagyok jelmezt öltve édességgyűjtésre indulnak, a verandákat pedig faragott arcú tökök világítják meg. Ismeritek a legendáját ezeknek a tökfejeknek? A töklámpások (angolul jack-o’-lantern) nevüket egy Jack nevű részeges kovácsról kapták, aki megtrükközte az Ördögöt. Egy nap az Ördög meglátogatta Jacket, és hívta, hogy igyon vele. Azonban a férfi nem szándékozott vele tartani, ezért a patást cselesen felcsalta egy fára, aminek törzsébe keresztet faragott. Addig nem engedte le onnan, míg meg nem ígérte neki, hogy soha többé nem kísérti meg a lelkét. Azonban halála után a férfi menny és pokol között rekedt, mert iszákos, bűnös életvitele miatt a menny nem fogadta be, de a pokolba se kerülhetett, mert packázott az Ördöggel. Így arra kárhozott, hogy egy faragott arcú répával barangoljon a Földön. Ezzel a legendával pedig valójában át is eveztünk az ír vizekre. Ugyanis eredetileg ez a legenda, a répafaragás szokása és a beöltözés, Írországból jutott el az Egyesült Államokba a bevándorlók által. Később az amerikaiak kezdtek a répa helyett tököt használni. Írország Az íreknél a mindenszentek ünnepének ősi, kelta eredete van. Úgy tartották, hogy október 31-e az a nap, amikor az élők és holtak világa közötti határ a legvékonyabb, így lehetővé teszi, hogy az ősök és a szellemek visszatérjenek a Földre. Ez a nap jelzi az aratási időszak végét, a tél beköszöntét. Erről a Samhain nevű ünnep keretében emlékeznek meg: ilyenkor az emberek jelmezekbe öltöznek, hogy elijesszék a vándor lelkeket, máglyát gyújtanak, hogy elűzzék a gonosz szellemeket és köszöntsék a telet. Mindemellett az ünnep népszerű játéka a „snap-apple” vagy „dunking for apples”. Ezek lényege, hogy egy almát vagy lelógatnak valahonnan, vagy vízbe tesznek, a játékosnak pedig úgy kell beleharapni a gyümölcsbe, hogy nem használhatja a kezét. A régi hiedelmek szerint ez egy szórakoztató módja volt annak megjóslására, kinek lesz szerencséje a szerelemben. Lengyelország Lengyelországban az ünnephez kapcsolódó számos hagyománynak ősi pogány gyökerei vannak. A mindenszentek egy ősi szláv ünnepből ered – amikor Lengyelország még nem volt keresztény ország – amelynek a neve Dziady. Ez lengyelül azt jelenti: ősatyák. A hiedelmek szerint az évnek ebben az időszakában az ősatyák lelkei visszatérnek a Földre, hogy meglátogassák családjukat. Erre az alkalomra az emberek powałki vagy heretyczki nevű különleges kis kenyereket sütöttek, hogy a lelkeket táplálják. Ezeket pár nappal korábban kellett elkészíteni, mert amikor a lelkek november 1-jén visszatértek, a kandalló köré gyűltek, hisz ez volt a kedvenc helyük. Illetve a sírokra is ételeket helyeztek (különösen kenyeret, mézet és darát), és felajánlották az utcai koldusoknak és papoknak, akikről azt hitték, hogy kapcsolatban állnak a túlvilággal. Ezen kívül a keresztutakon máglyákat gyújtottak, hogy a vándorló lelkek kicsit felmelegedhessenek, valamint ez mutatta nekik a hazafelé vezető utat is. Később ez a szokás átalakult és ma is fennáll – akárcsak hazánkban –, az emberek gyertyákat gyújtanak közvetlenül a sírokon. Peru Peruban október 31-én nemcsak a mindenszenteket ünneplik, hanem a Día de la canción criollat, vagyis a „Krio zene napját” is. Maga a zenei stílus, a krio, a perui kultúra szerves része, ami afrikai, spanyol és őslakos zenei elemeket ötvözve jött létre. 1944 óta ünneplik hivatalosan, hogy megőrizzék és népszerűsítsék ezt a kultúrát, különös figyelmet fordítva az olyan hagyományos zenei stílusokra, mint a vals criollo, marinera és festejo. Teszik mindezt számtalan koncert, táncverseny és mulatság keretében. A sok különböző, szép szokást pedig még napestig boncolgathatnánk. Annyi azonban biztos, hogy mindenki megtalálja, melyik áll a legközelebb a lelkéhez, lelki állapotához, valamint hogy hogyan szeretné eltölteni az évnek ezen különleges estéjét, amikor a határvonal a világunk és a túlvilág között elmosódik. Grafika: Horváth AnnaEz az ünnep a zenén és táncon túl a perui identitás és kultúra kifejeződése is, amely összeköti a közösséget és erősíti a kulturális örökséget.
