“A Szenes a második otthonommá vált” – Interjú Kertész Dorottyával, a Szenes Klub új rendezvényekért felelős referensével
Kertész Dorottya a Szenes Klub új rendezvényekért felelős referense. Másodéves pszichológia szakos hallgató, aki határozott elképzelésekkel rendelkezik a jövőjével kapcsolatban. Nyitott, kedves és humoros személyiségével pontosan olyan, aki kollégáival és csapatával kész mindenkivel megszerettetni a hétfőket. Egy rendkívül kellemes és vidám beszélgetés alkalmával mesélt a Szenes Klubhoz való mély és komplex kötődéséről, a felvételéről, jelenlegi munkájáról és a jövőbeni terveiről is.
Mikor jelentkeztél a Szenesbe, mi volt a motivációd? Az előző tanévben, még gólyaként jelentkeztem. Nem szerettem volna dolgozni az egyetem mellett, de a gólyatáborban gyorsan felkeltették a figyelmemet a különböző történetekkel, amiket a Klubról meséltek, illetve a seniorjaim is többször buzdítottak arra, hogy jelentkezzek. Nem sokkal később, a tanév kezdetének elején tartották az év első buliját, amire én puszta kíváncsiságból mentem el. Ezután az este után döntöttem úgy, hogy én szeretnék ebbe a közösségbe tartozni, ugyanis számomra nagyon jó élmény volt látni a klubot. Akárcsak a Crew tagokat, hogy mennyire összetartó közösséget alkotnak, és milyen jó hangulatot teremtenek esténként. Szerintem minden BTK-s hallgatónak van egy kisebb vagy nagyobb hely a szívében a Szenesnek, akkor is, ha csak egyszer járt itt. Meghatározó hely ez az egyetemisták életében. Te hogyan kapcsolódsz ide? Milyen érzések fűznek hozzá? Ahogy említettem is, számomra a Szenes az egyetemi éveim legeslegelső pillanatától kezdve hatalmas helyet töltött be a szívemben. Nem is tudnám elképzelni az itteni életemet, hétköznapjaimat nélküle. Rettenetesen sok emlék és barátság fűz hozzá, amit semmiképp nem másítanék meg. Tudom, hogy itt mindig olyan emberekkel találkozom, akikkel könnyen szóba elegyedek, és utána hosszú barátságok is születhetnek belőle. Szóval a Szenesnek ezt a jellegzetes varázsát akkor a tagok és az idejáró emberek adják? Abszolút. Szerintem az itteni közösségnek hatalmas nagy ereje van. A Crew maga nagyon nyitott arra, hogy kérdezzék őket, szívesen beszélgetnek bárkivel az éjszaka során, vagy akár napközben. Ezt én is sokszor megemlítem, hogy keressenek minket bátran, hiszen mindenkit szívesen látunk, illetve válaszolunk a kérdéseikre, ha érdeklődnek a Szenes iránt. Nem kell tőlünk félni, nem harapunk! Hogyan kerültél a rendezvényekért felelős referensi pozícióba? Általában, amikor programkoordinátori váltás közeleg a Szenesben, nagyon érdekelt témává válik, hogy mégis ki kerül a távozó koordinátor helyére. Bevallom, engem hidegen hagyott a téma, hiszen nem gondoltam volna, hogy akár én is azok között lehetek, akikre gondolnak a srácok. Az elődömmel, Lénárt Patrikkal, egy beszélgetés során szóba került a téma, majd amikor én rákérdeztem, kire gondolt, az én nevem hagyta el a száját. Nagyon ledöbbentem, ugyanis én egyáltalán nem számítottam erre. Miután kimondta a nevemet, én meg voltam győződve, hogy viccel, így még egy fél órán keresztül kérdezgettem. Nem hittem el neki. A felkérésem után egy hónapig gondolkodtam, vajon készen állok-e, és próbáltam megérteni, miért is gondolt rám. Idővel aztán én is megértettem, és boldogan vállaltam el a pozíciót. Nagyon kellemes emlék maradt ez az időszak. Ugyan nem számítottam rá, de azért is mondtam igent, mert nagyon rövid idő alatt vált számomra nagyon fontos hellyé a Szenes. És végül milyen jól tetted, hogy igent mondtál! Így van! Egyáltalán nem bántam meg. Mit is foglal pontosan magába ez a munka? Milyen feladatokat látsz el? Kollégámmal (szerk; Miklós Bálint) a Szenes eseményeinek kitalálásáért és lebonyolításáért felelünk. Ez javarészt előzetes munkákból áll, de természetesen a bulijainkat is mi koordináljuk le. A szemeszter elején szoktunk lecsücsülni ötletelni, ilyenkor egy programtervet állítunk össze azokkal az eseményekkel, amiket szeretnénk megvalósítani a jövőben. Ilyenkor találjuk ki a koncerteket, illetve a különböző tematikus bulikat. Ebben viszont nem vagyunk egyedül. Meg szoktuk kérdezni a Crewt is, milyen ötleteik vannak. Szívesen vonjuk bele őket a folyamatba, illetve adunk nekik teret valamilyen kreatív ötlet megvalósítására. Ők töltenek igazán sok időt a hallgatók között, így sokszor tőlük halljuk, hogy mire lenne igény, mik a visszajelzések. Ezt szeretem talán a legjobban a mi kis közösségünkben. Mindenkit meghallgatunk, igyekszünk figyelni egymásra. Még akkor is jó a hangulat, ha feltör a Szenes mosdóból a víz, vagy amikor takarítanunk kell. Viccelődünk, és akármennyire vagyunk fáradtak, mindig jó légkörben telnek a munkáink. Mire számíthatunk az idei tanévben a Szenestől? Kis betekintést tudnál nyújtani? Idén is megrendezzük a Szenes talán legnevesebb buliját, a szláv partit. Egészen nagy hagyománynak örvend ez az esemény a BTK-s hallgatók között. Ez egy amolyan balkán, arconpörgős, megvadulós “ereszdelahajam”. Undorítóan felöltözött balkán tagokra lehet számítani susogós dzsekikben, miközben valami otromba dáré szól a Szenesből, na meg hát vodkából sosincs elég ilyenkor. Mérhetetlen mennyiségű alkohol fogyasztásra is lehet számítani, ebben biztos vagyok. A gólyák körében is többször hallottam már, mennyire várják, hiszen hallhatták már a sok rémtörténetet az ilyenkori állapotokról, úgyhogy várunk mindenkit sok szeretettel. Ezt leszámítva, még jó sok izgalmas programmal érkezünk erre a félévre. Melyik bulit, programot várod leginkább az új feladatköröd szemszögéből? Kérdés nélkül, azonnal rá tudnám vágni, hogy az összeset! Számomra mindegyik egy olyan alkalom, amikor azt csinálhatom, amit szeretek, és azokkal lehetek, akiket szeretek. Tök jó érzés, hogy részese lehetek a Szenes működésének. Sok munkám és időm van ezekben a programokban, így jó látni, amikor jól érzik magukat az emberek. Tavaly tavasszal egy koncerten kaptam először szabad kezet az elődöm mellett a betanulásom során. Ő lebonyolította az előmunkát, én pedig a helyszíni kommunikációt kaptam meg feladatul. Az este végén, miután a koncerteknek vége lett, sírva fakadtam örömömben, annyira szerettem a munkámat, és az egészet. Nagyon hálás voltam nem csak Patriknak, hanem magamnak is, hogy elfogadtam a lehetőséget. Rendkívül szeretem azt csinálni, amit itt a munkám, feladatom. Szóval emiatt az összeset várom. Már egy ideje a Bánya megszokott arculatához tartozik a sötétkék fal és a fehér háromszögek, amiket hallgatók ötletei és munkái tölthetnek meg. Te mit festenél a kis fehér háromszögekbe? Nagyon más ez az én kis fejemben, mint egy éve, amikor utoljára ezen gondolkodtam. Hozzám közel állnak a művészetek és nagyon sokat rajzolgatok, ezért a saját kis stílusomban rajzolnék oda is. De ha az érzéseimet és az ide fűződő kötelékemet kellene lefesteni, akkor azt már nem biztos, hogy le tudnám. Annyira komplikált és fontos, illetve annyira sok minden jut eszembe, hogy nem vagyok biztos abban, ki tudnám-e fejezni mindezt. Üzennél-e bármit a hallgatóknak? A következő, tavaszi félévben fogunk majd tagfelvételt tartani, ha valaki szeretne jelentkezni hozzánk. Itt van három hónap, hogy megnézzétek, hogyan működünk, és ne féljetek a jövőben kérdezni, beszélgetni! Rengeteg sztorit tudnánk mesélni nektek, ami ki tudja, talán meghozza a kedvetek ahhoz, hogy aztán velünk dolgozzatok az egyetemi éveitek alatt. Úgyhogy azt üzenném a hallgatóknak, hogy gyertek, érezzétek jól magatokat, és mindenkit, mindig nagy szeretettel várunk a Szenesben! Fotó: Czicza SzabolcsSzámomra a Szenes egy év alatt a második otthonommá vált, ahol tudom, hogy mindig megtalálhatom azokat, akikkel igazán szeretek lenni, ahova esténként jól esik kimozdulni és ahova szinte hazamegyek, hogy egy babzsákon elnyúlva eltöltsek egy kis időt napközben.
Ez egy nagy baráti kör, ahol én még sosem éreztem azt a tipikus negatív érzést a munkával kapcsolatban.
