Thriller az egész családnak – Egy család rövid története filmkritika
Az Egy család rövid története garantáltan nyomot hagy a nézőben. Mikroszkópon keresztül vizsgálhatjuk az allegorikus dráma lassú hömpölygését, amely hidegrázó thrillerbe áramlik. Végtelen rétegeiben mélyen el lehet merülni, de vigyázat, a sodrás magával ragad, amíg el nem nyel!
Jianjie Lin kínai származású rendező első nagyjátékfilmje először hazájában, majd szerte a világon filmfesztiválok rengetegén debütált, azóta pedig számos díjat nyert. Nem véletlenül, hiszen a sokrétű történet mellett a filmes kifejezőeszközök kreatív használatának együttes ereje lesújtó hatást gyakorol a befogadóra. Rengeteg kérdést felvet és elenyészően keveset válaszol meg ezekből, nyitva hagyva az értelmezés szerteágazó útjait.
Bemutatkozó alkotás lévén, pláne ilyen mértékű szerzői elemekkel ellátva, hangsúlyosan magán hordozza szülőjének kézjegyét. A képi metaforákkal bőven átitatott felvételek gyakran utalnak a rendező biológusi múltjára, ahogyan a történetszálak érzelmi bevonódása is némileg személyes jellegétől működik igazán. Jianjie Lin New Yorkban végezte tanulmányait, így első kézből tapasztalta a nyugati mozgóképes kultúra sajátosságait. A stílusjegyek e különös diverzitása lélektani drámához képest is szokatlan hangulatot áraszt, az elidegenedés kényelmetlenségét nemcsak megmutatja, hanem megtapasztaltatja minden nézővel.
A film narratíváját tekintve szintén rendkívüli érzékkel egyensúlyozik speciális és univerzális között. Hazájában politikai-társadalmi üzenete kapott jelentősebb szerepet, ugyanis az egygyermekes családmodell törvényének feloldása utáni szociokulturális helyzetet dolgozza fel reális, majdnem hétköznapi kereteken belül. A kortárs ázsiai szféra képisége mellett jellegzetes problémavilága is megjelenik a generációk, értékrendek éles ütköztetésében. Ám a nyugati életforma, a globalizmus számtalan kérdésfelvetése húzódik meg a háttérben; a külső és belső kép ellentmondása, a függőség és a valóságból menekülés különböző formái, érzelmi elhanyagolás, a kapcsolódás egyre magasabb igénye a kommunikáció egyre romló minősége mellett, a sors kérdése, és így tovább, gondolati mélysége jóformán kimeríthetetlen.
A fabula két teljesen különböző szociális hátterű fiatal fiú egészen furcsa „testvérháborúját” járja körbe, akik ugyan ellentétes módon, de ugyanazon célért küzdenek: a jobb életért. A karakterek kissé szélsőségesek, ám a néző szimpátiájával dinamikusan játszó történet lehetővé teszi, hogy bármelyikükkel azonosulhasson, mégis megőrizve egyedi atmoszféráját. A sok felvetett kérdéssel egyetemben a főszereplő mindvégig kiismerhetetlen marad, az ázsiai filmdrámákból megszokott szociorealista ábrázolás helyett mindent átszövő metaforarendszer tölti ki a minimalista tereket.
Szereplői jellemzésére, hangulatfestésre Lin nem csupán tetteiket, kommunikációs eszközkészletüket használja, de környezetük, sőt a felszólaló zene is támpontként funkcionál. A kamera játékos térkezelése olykor nyugtalanító, útvesztőre emlékeztet, és beszédes a ruhák színvilága is. A felvételek általánosságban álomszerű hatást keltenek, ezt fokozza a vissza-visszatérő szimbólum, amely jelentésében folytonosan átalakul. A hal motívumnak Kínában erős kulturális vonatkozású gyökerei vannak; a mitológia világában néhol az akadályok leküzdése, a személyes fejlődés ábrázolása, más babonák bőségről, jólétről, boldogságról vagy éppen az árral szembeni úszásról szólnak. A filmen belül is számtalan értelemmel ruházható fel, a pozitív iránytól egészen halálos fenyegetésig.
Az Egy család rövid története egyáltalán nem hétköznapi filmélmény. Különböző elemeinek hozzáértő vegyítése minden műfaji határt áttör, velőtrázó hatása nem csak thrilleres fogásaiból ered.
A rendező nyilatkozata szerint azonban a leghorrorisztikusabb jelenség az, hogy sokan happy endként értelmezik.
Fotó: Port.hu
