2022. november 8-án került megrendezésre a Pécsi Tudományegyetem gólyabálja, ahol idén a megszokottól eltérően most a karoknak (ÁJK – BTK – ETK – KPVK – KTK – MIK – MK – TTK) nem külön-külön, hanem egyszerre tartották meg az eseményt az Expo Centerben.
A helyszínt autóbuszokkal is meg lehetett közelíteni. A járatok a Tudásközpont parkolójából indultak, de fel lehetett szállni a Boszorkány Kollégiumnál, a Jakabhegyi buszfordulónál, illetve a Szántó Kollégiumnál is. Persze nemcsak az odaútról, hanem a hazaútról is gondoskodtak a szervezők. Az eseményen étel- és italpultok is voltak, amiket kapunyitástól kapuzárásig igénybe lehetett venni. Már 19 órától megnyitották a helyszínt, ahol egyből megcsodálhattuk az igényes díszítést, és akár fényképezkedni is lehetett a pároknak, barátoknak egy kifejezetten erre a célra kinevezett háttér előtt, ahol egy fotós segítségével nagyon emlékezetes képek születtek. Szinte mindenki kitett magáért, kimaxolva a dresscode-ot, nagyon elegáns öltözékek voltak; a lányoknál volt, aki hosszabb-rövidebb estélyi öltözéket választott, a fiúk pedig szinte egytől-egyig az öltönyt preferálták. Fél tízkor, a köszöntők után – amit számomra nagyon kellemetlen volt hallgatni a sok tiszteletlen és türelmetlen diák miatt, akik végigbeszélték a megnyitót – következett a Vargáné Szalai Kata, a Sportelméleti és Sportszervezési Tanszék oktatója által betanított tánc, ahol egy szép bécsi keringő koreográfiáját láthatták a nézők. A keringő után, ami szintén a nagyteremben volt, negyedórás késéssel – ami az irtózatosan lassan haladó ruhatár és az előtte feltorlódott tömeg megvárása miatt volt – folytatódott az este, és elkezdődött a Wellhello-koncert Flour Tomival és Diazzal, akik egyből nagyon jó hangulatot teremtettek. Ha szerencsénk van, akkor egy jövőbeli klipjükben is szerepelhetünk majd, ahogy az egyik felvételen bulizunk. A kisteremben 23:20-kor a Brass Band szórakoztatta a közönséget, majd utánuk Spanics, vele párhuzamosan a nagyteremben pedig a Maraton Band lépett fel éjfélkor. A banda koncertje után már csak a kisteremben folytatódott az este, ahol Yamina, majd Koósz Milán és végül az újra a pult mögé álló Spanics zárta az estét népszerű számlistájával. Véleményem szerint nagyon jó döntés volt, hogy összeálltak a karok, és együtt rendezték meg az eseményt, hiszen így azok is egyszerre tudtak ünnepelni, akik más karok hallgatói, és így a szervezők egy sokkal nagyobb, színvonalasabb eseményt tudtak létrehozni, ami sok embernek örök élmény marad.A tradicionális fehér, esküvői ruhákból sem volt hiány, a táncolók közül volt, aki a habos-babos megjelenésre, más a minél csillogósabbra, de akadt olyan is, aki az egyszerűségre törekedett.
A legnépszerűbb, régebbi zenéiken kívül (pl.: Rakpart, Sokszor volt már így) a legújabb slágereiket is előadták a hallgatóknak, akik nagy örömmel énekelték ismert dalaikat.
Végig jó hangulatban telt a bál, remek fellépőkkel, akik folyamatosan – akár egyszerre két teremben is –, gondoskodtak a buli minőségéről.