Idén ünnepelné 100. születésnapját Nemes Nagy Ágnes
1922. január 3-án született Budapesten Kossuth- és József Attila-díjas költőnk, Nemes Nagy Ágnes, aki emellett műfordítóként és esszéíróként is tevékenykedett. Nemes Nagy Ágnes a '70-es, '80-as évek egyik legkiemelkedőbb alakja volt a magyar irodalomban, a Digitális Irodalmi Akadémia 1998-ban posztumusz tagjává választotta. Neve talán a gyerekversei miatt a legismertebb, hiszen szavalóversenyeken és már az általános iskolások óráin is gyakran előkerülnek költeményei. Cikkemben megpróbálom bemutatni, milyen életet élt és milyen meghatározó szerepet töltött be a magyar irodalomban.
Ahogy fent is említettem, Budapesten született, illetve ugyanitt halt meg 1991-ben, mindössze 69 évesen. Élete során végig a saját nevén publikált, de miután megházasodott 1944 áprilisában Lengyel Balázzsal, felvette férje nevét és a hivatalos iratokban már dr. Lengyel Balázsné néven szerepelt. 1958-ban azonban elváltak, de a jó kapcsolatuk egymással megmaradt. 1939-ben a budapesti Baár-Madas Református Leánylíceumban érettségizett dicséretes eredménnyel, majd utána a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin-művészettörténet szakán folytatta tanulmányait mint egyetemi hallgató. 1944-ben szerezte meg a diplomáját. Már egészen diákkorától elkezdett verseket írni, húszas évei elején pedig már folyóiratokban is megjelentek művei. Legelső verseskötete 1946-ban, Kettős világban címen jelent meg, majd férjével, Lengyel Balázzsal, egy közös irodalmi folyóiratot is létrehoztak az évben, ami Újhold néven futott, és 1948 őszéig létezett. Ösztöndíjjal az 1947-48-as években a Római Magyar Akadémián és Párizsban is volt lehetősége tanulni. A Rákosi-diktatúra idején, az 1950-es években szinte csak műfordítóként tevékenykedett, illetve gyerekirodalommal foglalkozott. Főként francia és német műveket fordított, de alkalmanként más nyelvről is – ezek a szövegei különféle antológiákban jelentek meg. A Köznevelés című pedagógia folyóirat munkatársa volt 1946-tól, majd 1954-től egészen 1958-ig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára, 1958-tól pedig szabad szellemi foglalkozású íróként dolgozott. – nyilatkozta róla Schein Gábor. Ugyanis Nemes Nagy Ágnes saját költészetét is szívesen elemezte egy-egy beszélgetés során. Erről úgy vélekedett, hogy egy bizonyos szempontból megkönnyítette a verseinek a megértését, hiszen rengeteg szempontot hozzájuk tudott adni, azonban másrészről meg is nehezítette azt, hiszen volt, hogy beszélgetőtársai teljesen más irányba terelték a versek értelmezését. Mindenesetre ezeknek az interjúknak köszönhetően, amikben nyilatkozott a költő, rengeteg műhelytitokra fény derült, így azok nagyon érdekesek lehetnek az olvasók számára. Hernádi Mária, Nemes Nagy Ágnes-kutató, teológus és irodalomtörténész így nyilatkozott egy korábbi interjúban a költőről: Források: https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/nemes-nagy-agnes#eletrajz A fotók forrása: cultura.huItt ismerkedett meg Szerb Antallal és Halász Gáborral, akikkel később munkakapcsolatba is került.
„Nemes Nagy Ágnes nemcsak nagyon nagy költő volt, hanem nagyon nagy olvasó is”
A költő verseit tárgyilagos hangvétel jellemzi, aminek oka az lehetett, hogy Nemes Nagy Ágnesnek nemcsak a kor politikájával, hanem a feudális nőképpel is szembe kellett mennie, ezért elrejtette az érzelmeit.
„Kevesen értették. Az első, fiatalkori kötetek megjelenésekor az volt a kortársak elvárása, hogy egy költő, ha nő, legyen érzelmes, lágy, elomló, szerelmes, szenvedélyes. Ő nem ilyen típus. Érezte ezeket a sztereotípiákat, és épp emiatt utasította vissza a költőnő címet, és azt, hogy a szépségét dicsérjék. Arra vágyott, hogy a férfi költőkével egy mérlegre tegyék a munkáit.”
