Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1948-ban azzal a céllal alakult,hogy valamennyi nép a lehető legmagasabb egészségügyi színvonalat érje el. A szövetség a későbbiekben kifejezte, hogy a lelki zavarok megelőzésének, a mentális betegségekkel küzdők megfelelő kezelésének és életminőségük javításának is magasabb figyelmet kellene kapnia.
„Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség hiánya."
/Egészségügyi Világszervezet/
1992-ben kihirdette a mentális egészség világnapjára való igényt és szükséget, melynek köszönhetően azóta globálisan több emberhez ér el ez a rendkívül fontos üzenet. Az elmúlt években számos szervezet csatlakozott a kezdeményezéshez és több kampányt is szerveztek a témával kapcsolatban. A kampányok legfőbb üzenetei közé tartozik az ilyen problémákkal küzdők elszigeteltségének ténye, melyen az orvosi kezelés nem segíthet, valamint az ilyen emberek felé nyújtott megfelelő támasz, szeretet és lelki támogatás szükségessége, mely – a gyógyszeres kezeléssel párhuzamosan – segítheti őket a társadalomba való könnyebb beilleszkedésben.
A világnap során továbbá szeretnék felhívni az emberek figyelmét a lelki betegségben szenvedők méltóságára és jogaira.
Életünk során többször szembesülhetünk azzal, hogy rengeteg problémánk gyökerezik önmagunk nem megfelelő ismeretéből, hogy kik is vagyunk valójában. Nem tudjuk, mik a félelmeink, hibáink vagy erősségeink. Ebből kifolyólag az önismeret egy rendkívül fontos részét kellene, hogy képezze a mindennapjainknak, és törekednünk kellene az önmagunkkal kapcsolatos információk mélyebb megismerésére és tudatosítására egy megfelelően funkcionáló mentális élet érdekében.
Annak ellenére, hogy a fejlett kultúrákban mára már köztudott, hogy a mentális állapotunk és közérzetünk alapvető része az egészségünknek, az emberek többsége egyszerűen nem hajlandó tudomást venni erről. Úgy gondolják, hogy ha nem éreznek fizikai fájdalmat és nem mutatkozik szemmel látható elváltozás a testükön, akkor teljesen egészségesek, és nem szorulnak külső segítségre.
„A mentális egészség egy olyan jólléti állapot, melyben az egyén a saját képességeit felismeri, képes megbirkózni a mindennapi élet stresszhelyzeteivel, produktívan dolgozik, és képes valamivel hozzájárulni közösségéhez.”
/Egészségügyi Világszervezet/
Az idegi alapú és mentális zavarok az európai népesség 38 százalékát érintik, tehát minden harmadik kontinensünkön élő ember harcol ilyen jellegű problémákkal – mondta el Lehóczky Pál pszichiáter, a Magyar Pszichiátriai Társaság egykori elnöke. Az urbanizációnak és az egyre növekvő civilációs stressznek hatalmas szerepe van ebben. Az öngyilkossági kísérletek és a befejezett öngyilkosságok számának csökkenésében elengedhetetlen volna a hatékony és tényeken alapuló közbelépés mind a teljes népesség, mind pedig az egyén szintjén. A modern ember számára óriási kihívás az általa napi szinten tapasztalt hihetetlen mértékű felgyorsulás és változás.
Változáson megy át a szülő-gyermek kapcsolat, a lakóhely és a munkahely környezeti viszonyai, a családok mérete, a normák és értékek stabilitása.
A lelki és viselkedésbeli diszfunkcióknál hatványozottan fontos a megelőzés.
Grafika: Bezzeg Lilla
A mentális zavarral élők stigmatizálása negatív megbélyegzést jelent, mely kiközösítéssel jár, a betegség pszichés gyökere miatt – írja Dr. Sági Zoltán neuropszichiáter. A stigmatizálás pedig természetesen negatív következményeket von maga után.
„A megbélyegzés legyöngíti áldozata személyiségének védekező mechanizmusait, felerősíti értéktelenség, elidegenedettség érzését, ami pedig negatívan hat betegségének alakulására.”
/Dr. Sági Zoltán/
A pszichés zavarral küzdők megbélyegzése negatív vélekedéseken és előítéleteken alapul. Ezek közös jellemzője, hogy olyan hamis, téves ítéletek, amelyek előre adottak, holott még nincs a birtokunkban megfelelő információ az értékítéletünk tárgyáról. A történelem során töméntelen azon időszakok, események és ezek áldozatainak száma, amelyeket az – akár faji, nemzeti vagy nemi – előítéletek szültek.
A stigmatizációt igazolva sokan – tévesen – azt a nézetet vallják, hogy a mentális zavarokkal küzdő egyének veszélyesek és kiszámíthatatlanok, amire sajnos a média által közölt hírek is ráerősítenek.
Az igazság mégis az, hogy a mentális betegségben szenvedők nem követnek el gyakrabban erőszakos bűncselekményt, mint az átlagos – mentális zavarral nem élő – embertársaik.
Edukáció
Változások szükségesek a jövőben a közgondolkodás értékrendszerében. A negatív álláspontokat olyan pozitívak váltsák fel, amelyek támogatják a mentális betegséggel élőket. Ez a fajta gondolkodásbeli változás nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a zavarban szenvedők időben jelentkezzenek kezelésre, elfogadják a gyógyítás felkínálható lehetőségeit, és addig vegyenek részt a megfelelő terápiában, ameddig az szükséges. Ennek a megvalósulásához szükség van egyaránt a beteg és a közvélemény edukálására az adott mentális zavarral, annak a természetével és a gyógyítási lehetőségeivel kapcsolatban.
Továbbá rendkívül nagy hangsúlyt kellene fektetni annak az információnak az átadására, hogy az egyén az adott betegséggel él, nem pedig ő maga a betegség.
Ezenkívül hatalmas szerepet töltenek be a világszerte sorra megalakuló támogató csoportok, melyek kiemelt feladata, hogy a közember olyan közelségbe kerülhessen a zavarral élő személlyel, aminek következtében változtatni tud korábbi negatív megítélésén az egyénnel és/vagy betegségével kapcsolatban.
Prevenció
Figyeljünk oda a megfelelő önismeret és életvezetés kialakítására, a stresszel kapcsolatos ingerek és konfliktusok kezelésére és feldolgozásáa.
Hatványozottan ügyelni kell a korai tünetek megjelenésére, mivel a betegség magatartási és lelki zavarai könnyebben előzhetőek meg és/vagy fordíthatóak vissza a korai szakaszban. Fokozott figyelmet igényel mind között a depresszió, a szorongás, a pszichoszomatikus zavarok és az öngyilkosság megelőzése.
A mentális betegségek mélyebb megismerése
A terület egyik legfontosabb és legelismertebb szakirodalma a DSM-5 (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) című könyv. A DSM-5 a mentális betegségek átfogó kézikönyve. Tartalmazza az egyes betegségek diagnosztikai kritériumait. A DSM-5 diagnosztikai vizsgálati zsebkönyv célja, hogy térképként és gyakorlati útmutatóként szolgáljon a DSM-5 diagnosztikai interjúk során történő alkalmazásához.
A könyv kategóriái között megtalálhatóak többek között az alvás-ébrenlét zavarok, a táplálkozási zavarok, a személyiségzavarok, a bipoláris és depressziós zavarok is.
A DSM-5 tartalmaz minden nemzetközileg elismert mentális betegséget, így akár a köznyelvben forgó tévhiteket és rossz beidegződéseket is segíthet tisztázni a laikusok számára.
Az itt található lejátszási lista segítségével 10 perces animált videók formájában nyerhetsz nagyobb betekintést a különböző mentális betegségek tüneteibe és kezelésükbe.
Valamint szintén további hasznos információval szolgálnak ezen csatorna videói is.
Ha te vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívd a 116-123 ingyenes, lelkielsősegély-számot!