145 éve, 1877. november 22-én született az az ember, aki vénülő kezével fogta meg szerelme kezét, aki a nesztelenül suhanó párizsi őszt figyelte, Ady Endre. Lédával való zűrzavaros viszonya mellett híres volt sajátos, egyszerre hazafias és haladó nézeteiről és tenni akarásáról, amelyek miatt a 20. század eleji magyar nyilvánosság egyik legmegosztóbb szereplője volt. A betegeskedő költő és újságíró 1919. január 27-én hajtotta végső álomra a fejét, teste a Fiumei úti sírkertben nyugszik. A sírkertben, ahol múltunk darabjai kirakószerűen érnek össze.
A köztemetőt 1847-ben hozták létre 1847-ben Józsefváros szélén, eredetileg Kerepesi úti temető névvel. Első híres halottai között tartják számon Vörösmarty Mihályt, Garay Jánost és Egressy Bénit. A kiegyezés után aztán az elismert nemzeti és kulturális alakok száma egyre csak növekedett: az aradi vértanúk mellett Batthyányi Lajos újratemetése is itt történt, a grófnak épült fel a sírkert első nagy mauzóleuma. Dísztemetőnek végül 1877-ben nyilvánították. Kossuth Lajos állami gyászszertartásban az uralkodó, Ferenc József döntése miatt nem részesülhetett, így az államférfi temetését a főváros finanszírozta. A halottat szállító kocsit több százan kísérték 1894-ben – a Kerepesi úti temetőben Kossuth ideiglenes nyughelyet kapott, amíg saját mauzóleuma el nem készült. Az idők során és a történelem előrehaladtával azonban a sírkert is több nehézséggel nézett szembe. A második világháború után hatalmas pusztítás érte a sírhelyeket, kirabolták és lerombolták őket, a szovjet katonáknak pedig külön parcellát alakítottak ki. Később, a Kádár-korszakban már a közvélemény szemében is „kommunista temető” volt, ezért a temetkezési szertartások száma megcsappant. Változást Antall József 1993-as gyászszertartása hozott, ami után újra elismertté vált a sírkert. Ma már nemzeti emlékhelynek számít, így látogatása is szigorú szabályokhoz van kötve. Csak előzetes egyeztetés után látogatható, sőt, fénykép is csak így készíthető. A mauzóleumokhoz pedig a Nemzeti Örökség Intézetének munkatársa kíséri el a látogatót. Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) A meg nem értett festőművész, aki már gyermekként is különcnek számított – ő Csontváry Kosztka Tivadar. Eredetileg gyógyszerésznek tanult, és ebben a szakmában is helyezkedett el, majd egy recept hátuljára lerajzolt ökrös szekér után megváltozott az élete. Már negyvenéves is elmúlt, amikor Münchenben, Rómában és Párizsban kitanulta a festés művészetét. A mai ember számára talán a Magányos cédrus és az Öreg halász című festmény ugrik be Csontváry neve hallatán, amelyek a leghíresebb alkotásai közé tartoznak. Grafika: Kiss Henrietta Blaha Lujza (1850-1926) Vonatkoztassunk el egy kicsit a róla elnevezett ellentmondásos térről, és koncentráljunk arra, ki is volt ő valójában. Reindl Ludovika néven látta meg a napvilágot. Édesanyja sokszor vitte magával a próbákra, így már rendkívül fiatalon belecsöppent a színház világába. Először gyermekszerepekben lépett fel, nyolcéves koráig a szintén színész Kápolnai János tanította írni-olvasni. Tizenöt éves korában ismerte meg első férjét, Blaha János karmestert, aki segített neki tökéletesíteni az énekhangját. 1871-ben helyezkedett el a Nemzeti Színháznál, ahol rendkívüli sikereket ért el, a társulat pedig neki köszönhette felvirágzását. Kosztolányi Dezső (1885-1936) – kérdezi egyik legismertebb versében Kosztolányi Dezső író, költő, műfordító, akinek rengeteg maradandó alkotása született. Édesapja tanár volt, gondosan egyengette a kitűnő nyelvérzékkel bíró fia útját. A budapesti egyetem filozófia szakára járt, azonban annyira égett benne az írás iránti vágy, hogy tanulmányait befejezte, és munkát vállalt a Budapesti Napló szerkesztőségében. Érdekesség, hogy Ady Endréről nem volt túl jó véleménnyel, „kiállhatatlannak” és „üresnek” tartotta – egyébként pont a Párizsba utazó Ady helyére került a szerkesztőségben. Napestig lehetne sorolni a Fiumei úti sírkert nevezetes halottait, a magyar kultúra és történelem számtalan képviselőjét. Gondoljunk bele, milyen lehet a parcellák között bolyongani: az ember csak kapkodná a fejét, jobbra-balra tekintene, ahogy keresné a múlt darabjait. Mert ez a bizonyítéka annak, hogy ha emlékezünk rájuk, beszélünk róluk, semmi sem múlik el teljesen. Te kinek a sírját látogatnád meg szívesen? Források: Fiumei úti sírkert https://fiumeiutisirkert.nori.gov.hu/ Csontváry Kosztka Tivadar https://pestbuda.hu/cikk/20190624_millisits_mate_csontvary_es_az_urania_tudomanyos_filmszinhaz https://pte.hu/hu/csontvary-kosztka-tivadar Blaha Lujza https://divany.hu/vilagom/2020/10/16/blaha-lujza/ Kosztolányi DezsőNem Ady Endre tehát az egyetlen ismert ember, aki a sírkertben nyugszik. A rövid bevezető után említsünk meg néhány fontos személyt, akit ide temettek el.
Hiába élt az álmainak, hiába akart megszállottan alkotni, hiába festett le mindent, amit látott, azt sem a nagyközönség, sem a művészvilág nem értékelte.
Blaha Lujza, vagyis a „nemzet csalogánya” színész családba született,
„Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni”
Esti Kornél, Hajnali részegség, Édes Anna – művek különböző műfajban és stílusban, egy azonban közös bennük: az a rendkívüli érzelmi telítettség és könnyed szóhasználat, amely Kosztolányi Dezsőt jellemezte.