Feministák vs. Feminácik – „Miből lesz a cserebogár?”
Közeledik a nemzetközi nőnap, az üzletközpontokat ellepik a virágok, minden férfiút arra buzdítanak, ajándékozza meg kedvesét, lányát, anyukáját, a szomszéd nénit. A nőkben ilyenkor felerősödhetnek azok az értékek, amiket fontosnak tartanak magukban és egymásban, hangsúlyozhatják önérzetüket, magabiztosságukat, erejüket. Ha pedig már ezekről a tulajdonságokról beszélünk, beleütközünk a feminizmus témakörébe is. Ti mire gondoltok, ha meghalljátok ezt a szót? Ne lepődjetek meg azon, ha ellentétes érzelmeket tapasztaltok – a femináci kifejezés bevezetése a köztudatba gondoskodott erről, idáig azonban hosszú út vezetett. Hogyan is születtek meg a feminista mozgalmak, mi a céljuk, és hogy lehet az, hogy manapság még maguk a nők sem tudják keserűség nélkül feministának vallani magukat?
„Nő, ébredj fel, az ész vészharangja zúg az egész univerzumban, fedezd fel a jogaidat” –mondta Olympe de Gauges, amikor az iparosodás még inkább kiélezte a nemek közötti egyenlőtlenségeket. Ez a néhány szó tökéletesen összefoglalja a feministák fő motivációját, az egyenlő jogokért és bánásmódért folytatott harcot. Történetük azonban még régebbre nyúlik vissza. Már a történelem kezdeteitől beszélhetünk erős, vezető pozíciójú nőkről, például I. Erzsébetről vagy Nagy Katalinról, ők azonban nem voltak kimondottan feministák – egyébként a köztudatban mind a mai napig fogalmi félreértések vannak. A szingli, vagy a karrierista nő sem nevezhető rögtön feministának, hiszen ők nemcsak a saját, hanem nőtársaik sorsát is szívükön viselik, és tisztában vannak a nemükből fakadó elnyomással. Első képviselőik azok az írónők voltak, akik a 15. században felszólaltak a nők hátrányai ellen, az úgynevezett „protofeministák”, akik még csak elszigetelt lázadókként jelentek meg. Ilyen volt többek között Mary Astell, aki kifejezetten a nők oktatása mellett állt ki. A 19-20. században, elsősorban Angliában vette kezdetét a szerveződés az „Új Nők” -kel. Felszólaltak a munka és az oktatás mellett a szexualitást, a gyermekvállalást és a magánéletet érintő témákban is. Észrevehető, hogy próbáltak olyan kérdésköröket beemelni a nyilvánosságba, amik addig az intim szférába lettek visszaszorítva. Megjelent az USA-ban, és Bédy-Schwimmer Rózsa vezetésével Magyarországon is. A szerveződések elsősorban a nők szavazati jogának megszerzésére irányultak, ami franciául „suffrage” – innen ered a szüfrazsett-mozgalom is. Az először békés, majd egyre agresszívabb tüntetések először Finnországban értek célt, ahol 1907-ben a nők már rendelkeztek szavazati joggal. A második hullám az 1960-as években, az Egyesült Államokban indult. A háború után ugyanis vissza akarták szorítani a nőket az idilli háziasszony szerepébe, amely okot adott a megmozdulásokra. Ekkoriban jött létre a nőtudomány és a társadalmi nemek kutatása is, az elméleti hátteret Simone de Beauvoir A második nem című kötete biztosította. A szerveződések tagjai bírálták a romantikus regények és a női magazinok ábrázolásmódját, és feltárták a férfi írók műveiben megbújó szexizmust. A harmadik hullám szintén az USA-ban kezdődött az 1990-es években, amikor is igény volt az úgynevezett globális tudatú feminizmusra. Észrevették a második hullámban elkövetett hibákat vagy hiányosságokat, és ezeket próbálták korrigálni. Ilyen volt például, hogy akkoriban nem vették észre a faji és etnikai különbségeket, amelyekre már igyekeztek kitérni. Női amatőr zenekarokat is alakítottak, ez volt a „riot grrrl” punkzenei mozgalom. Szókimondó szövegeket gyártottak, utalva a nőkkel szembeni erőszakos megnyilvánulásokra. Ezután már nem jött létre egy egységes negyedik hullám, ugyanis számos irányzat és sokféle szerveződés alakult ki. Grafika: Szathmáry Kamilla Kifejezetten Magyarországra vonatkozóan fontos megemlíteni a Feministák Egyesületét 1904-ben, amely Budapest 14. nőszervezete volt. A többitől eltérően gazdasági, társadalmi és politikai témákat vonultattak fel, amiket vitaesteken és egyéb szociális eseményeken tárgyaltak meg tanárokkal, szociológusokkal. 1918-ban, az őszirózsás forradalom után a nők egy része már szavazati joggal rendelkezett, ez azonban nem volt egységes, és aki megkapta a jogot, az is csak megszorításokkal. Reméljük, még velünk vagytok, mert most jön a legizgalmasabb rész. A feminizmus érzékelhetően egy hosszú, mély történelmi gyökerekkel rendelkező, összetett mozgalom, amelyet egyszer és mindenkorra megrengetett a „femináci” degradáló kifejezése. Rush Limbaugh, egy amerikai rádiós műsorvezető tette híressé – vagy éppen hírhedtté – a fogalmat. Azokra a nőkre használta, akik az abortusz, a szülés-korlátozás és az egyenlő fizetés mellett állnak ki. Így fogalmazta meg: „Egy olyan feminista, aki számára a legfontosabb annyi abortuszt biztosítani, amennyi lehetséges”. A feminizmus és Hitler náci diktatúrájának kombinációjából hozták létre, és már itt is az ok, ami miatt megtette kellő hatását. A Hitleri Németország említése masszív jelentéssel bír, mindenki tisztában van a tömeges népirtással, a koncentrációs táborokkal és egy olyan ideáltipikus emberi faj elterjesztésével, amely uralkodik a többi felett. Igen, ezt tudjuk a felszínen, de mint minden szónak, úgy ennek is van mélyebb jelentése, amelyet mindenki saját maga állapít meg, akár tudattalanul. A „náci” kifejezés az esetek döntő többségében rendkívül negatív érzelmekkel telítődik, amelyet felháborodás és szomorúság is kísérhet. Azzal pedig, hogy a feministákat egy kalap alá vették a nácizmussal, egy nem mindennapi helyzetet teremtettek. Hitler rasszista, homofób, gyilkosságokba vezető ideológiája lett ráruházva egy nemi egyenlőségért kiálló mozgalomra, amely ezáltal megbélyegződött – nemcsak a mostani, hanem a különböző hullámok tettei és képviselői is. Egyet se kell félni, hiszen az angol Urban Dictionary fogalomtisztázó oldal a Google első találataként értelmezi a kíváncsiak számára a „femináci” kifejezést. Ezek szerint a feminácik erőszakosak a férfiakkal szemben, tönkre akarják tenni az életüket – igen, ez pontosan így van leírva –, ezért még hamis vádakat is képesek felhozni ellenük, csak, hogy elnyerjék céljaikat. És akkor most tegyük fel újra a kérdést: csoda, ha azok a nők, akik feministának vallják magukat, nem merik nézeteiket és gondolataikat megosztani másokkal a nyilvános tereken? Vagy éppen, ha merik, akkor megvető pillantásokat és oda nem illő megjegyzéseket kapnak? Valójában sehogy sem jó. Akkor sem, ha megszólalnak, és akkor sem, ha csendben maradnak. Ezzel tulajdonképpen elkezdődött egy ördögi kör. A „vérszívó vámpírok” új formát öltve, a Harmadik Birodalom tetteiből inspirálódva életre keltek, így valójában még a feministáknak kell bizonyítaniuk azt, hogya férfiaknak szabad az ötméteres körzetükben tartózkodni anélkül, hogy lepuffantanák őket. A történelem mintha ismételné önmagát, és visszatértünk volna abba a fázisba, ahol a feministák még csak radikális szerveződések voltak és csak a hangukat hallatva tudtak érvényességhez jutni. Egy szó, mint száz, ha végigkövettétek gondolatmenetünket, csak annyit kérünk, ti magatok is elmélkedjetek el egy kicsit azokon, amik megragadták a figyelmeteket. Ebben a témában ugyanis – ha nő vagy, ha férfi – találsz valamit, ami a nőnapi vacsora felett kivesézhető lehet. Források: Antoni Rita: A feminimus története – vázlatos áttekintés, Nőkért.hu, 2010. május 18. https://nokert.hu/tue-20100518-2251/498/6/feminizmus-tortenete-vazlatos-attekintes Shubhangani Jain: Hey, Feminazi! On Deconstructing The Ignorance Behind The Term, Feminismindia.com, 2017. november 1. https://feminisminindia.com/2017/11/01/feminazi-deconstructing-ignorance/ UnwantedVaultDweller: Feminazi, Urbandictionary.com, 2017. július 7. Érdekesség, hogy később, 1820-ban egy férfi is felszólalt, William Thompson, aki a nők helyzetét a rabszolgákéhoz hasonlította – ha pedig már a másik nem is észreveszi az egyenlőtlenségeket, akkor ott aztán van min elgondolkodni.
Kritikusaik „démonoknak” nevezték őket, és a Drakula-történetek férfira szomjazó vámpírjaiként ábrázolták őket. Ezekkel a démoni, vérre menő teremtményekkel vette kezdetét a feminizmus első hulláma.
A feminizmus második hulláma Magyarországon teljesen elmaradt, amiben közrejátszott a szocializmus és az úgynevezett „látszat-egyenlőség”, ami engedte a nőket dolgozni, viszont ugyanúgy helyt kellett állniuk a háztartásban és a gyereknevelésben egyaránt.
Egyfajta védekező mechanizmusként is szolgálhat azok számára, akik a feministák nézeteit túlságosan radikálisnak, a saját értékrendjükkel összeegyeztethetetlennek tartják. A közösségi médiában leginkább jobboldali érdekeltségűek terjesztették el, akik számára a feminizmus megemészthetetlen volt.
Sőt, valójában – és most tessék nagyon figyelni – holokausztot szeretnének létrehozni, ezúttal a férfiak ellen. Az extrém feministák tehát a hivatalos angol fogalomtisztázó oldal szerint Hitler nyomába lépve kívánják a férfiak teljeskörű felszámolását.
