Beszélgetés az idei gólyatábor főseniorjaival, Endre Hunorral és Fábián Patrikkal – 2. rész

Az interjú első részében Huni és Shermi meséltek magukról, a legkedvesebb gólyatábori élményeikről, a seniortréninggel kapcsolatos meglátásaikról. A nosztalgiázás után most a jövőbe tekintünk, kiderül, hogy mit várnak a legjobban az idei főseniorok a GT-kampány során, és hogy milyen jó tanácsokkal látják el a seniornak jelentkezőket.

Milyen feladataitok lesznek pontosan a seniorcsapat vezetőiként?

Huni: A feladataink közé tartozik a válogató lebonyolítása, ami majd a Diákcentrumban lesz. Különböző kérdéseket fogunk feltenni a jelentkezőknek, illetve szituációs játékok segítségével fogjuk felmérni a képességeiket. Ezután kell megszerveznünk egy egynapos és egy háromnapos tréninget. Ez utóbbiban a táborban szereplő játékokat tanítjuk majd be a senioroknak, illetve próbáljuk a csapatkohéziót kialakítani. A táborban nekünk nincsen saját gólyacsapatunk, egy nagy csapatunk van, a pirospólósok, akiket mi terelgetünk majd. Itt nekünk inkább a háttérbe kell vonulni, keresni, hogy hol kell egy kicsit segíteni. Általában a főseniorokat nem is ismerik annyira a gólyák, látják persze őket a színpadon, itt-ott, de nincsenek hozzájuk annyira közel, mint a seniorjaik.

Shermi:

A legfontosabb, hogy felkészítsük a seniorokat arra, ami rájuk vár. Nyilván a szórakozás zsigerből jön, de amellett sok olyan szituációval fognak találkozni, amire az ember nem számít.

Vannak esetek, amik megkövetelik, hogy fejben ott legyél, annak ellenére is, hogy két napja nem aludtál, vagy nincs már semmi hangod. Bármikor történhet egy baleset, egy sérülés, vagy olyan problémája akadhat a gólyának, amit neked ott azonnal meg kell oldanod, vagy legalább tudnod kell azt, hogy kihez fordulj. Mi átadjuk a tapasztalatainkat, és segítünk, hogy olyan magabiztos seniorok álljanak ki a gólyák elé, akik segítséget és jó élményeket tudnak nyújtani. Emellett részt veszünk a gólyatábor szervezésében is, a többi főszervezővel együttműködve kialakítjuk a tábor menetét. A visszajelzések alapján átbeszéljük, hogy mi az, ami jó volt az előző években, mi az, amit újítanánk. Lényegében a tábor nekünk már kevesebb feladattal jár, a mi munkánk szerves része a tréning.

Mit vártok a legjobban főseniorként? Mi az, amitől a legjobban féltek, amire a legnagyobb kihívásként tekintetek?

Shermi: Amit én legjobban várok, az egyértelműen a válogató. A socialmedia- kommunikációban is nagy hangsúlyt fektetünk most erre, hiszen nagyon sok új pirospólósra van szükségünk. Kíváncsi vagyok, hogy kik lesznek a jelentkezők, hogyan fogunk dönteni, milyen embereket fogunk megismerni. Ebből jön talán kicsit a félelem is: kihívás lesz, hogy a tréningeken megtaláljuk azokat a technikákat, amivel a tapasztalatainkat jól át tudjuk adni azoknak, akik maximum egyszer voltak gólyatáborban. Bízom benne, hogy ezt meg tudjuk majd ugrani.

Huni: Én legjobban a tréningeket várom, a legnagyobb kihívásnak pedig a csapatkohézió kialakítását tartom. Nehéz lesz három nap alatt kialakítani egy olyan csapatot, aminek a tagjai tűzbe tennék a kezüket egymásért, és mindenen átmennének azért, hogy segítsék a másikat. Ennek a főpróbája majd a tábor lesz, ott fog kiderülni, milyen munkát végeztünk, egész addig cidrizni kell.

De azért van egy olyan prekoncepciója az embernek, hogy aki seniornak készül, az nagyon extrovertált, segítőkész, megvan benne a lendület.

Huni: Ez teljesen igaz, csak sajnos vannak olyan helyzetek, amikor csupán az extroverzió nem elég, hanem az kell, hogy az ember felismerje, hogy tud-e időben kezelni egy szituációt, meg tudja-e előzni, hogy bármi baj legyen. Ezért jó a tréning, ott próbáljuk modellezni a felmerülő problémákat. Visszatérő szituáció például, ha haza akar menni a gólyád, és nagyon makacs. Hiába próbálod maradásra biztatni, nem működik, és nehéz érezni azt a pontot, amikor el kell engedned őt, mert a másik harmincra már nem tudsz megfelelő időt fordítani.

Nekünk főseniorként az ehhez hasonló, érzelmileg telített szituációkban kell „elsősegélyt nyújtanunk”.

Mit gondoltok, lényeges, hogy valaki már a tréningen megérkezzen, mint senior, vagy lehet olyan is, hogy a tréningen még nem, de a táborra berobban teljes energiával?

Huni: Ez egy nagyon jó kérdés egyébként, én láttam mindkettőre példát. Viszont ha valaki nem teljes gőzzel megy és nem érkezik meg a tréningen, akkor nagyon nehéz lesz neki a táborban. Az biztos, hogy nem véletlenül tréningezünk, enélkül nagyon nehéz lenne felkészülni a táborra. Igyekszünk úgy felépíteni, hogy mindenkinek legyen lehetősége megnyílni és megmutatnia magát, hogy a táborba teljes erőbedobással érkezzen. Olyan ez, mint tudod, aki hétköznap firkál, az hétvégén nem tud rajzolni, vagy van valami ilyen…

Shermi: Életemben nem hallottam ezt a mondást, de nagyjából tényleg így van. A megérkezés kapcsán szerintem gyakran gát lehet az is, hogy ismeretlen emberek közé csöppen az illető, és erre szoktuk az egynapos tréninget tartani. Ennek a célja az ismerkedés, hogy amikor a háromnapos tréninghez érünk, addigra már tudjuk egymás neveit, vagy legyen valamilyen apró közös emlékünk. Illetve a tréning utolsó napján vannak még olyan feladatok, amik segíthetik azt, hogy az egyén jobban kinyíljon és bátrabb legyen. Ha ez mégsem történik meg, akkor ezt nekünk, fősenioroknak kell orvosolni. Azonkívül, hogy individuálisan segítjük az illetőt, próbálunk neki olyan társat találni a táborra, aki majd támogatja az ő kiteljesedését.

A ti feladatotok összeválogatni a kis seniorcsapatokat, akik közösen visznek egy gólyacsapatot. Ennek hogyan zajlik a folyamata? Mi a stratégia?

Shermi: Tapasztalatunk erről még nincs, de szerintem nagyon sok külső és belső dolog is van, amit ilyenkor szem előtt kell tartani. Külső tényezők közül például a legkézenfekvőbb, hogy milyen a gólyatábor szakos összetétele, milyen csapatokat alakítanak ki a gólyák. Nem minden esetben lehet a seniorokat igazítani a szakokhoz, de ha van erre lehetőség, akkor törekedni kell rá. Ez már egy olyan dolog, ami felülírja azt, hogy kik vannak egymással jóban. Amire szerintem még érdemes odafigyelni, hogy inkább egészítsék ki egymást a seniorok, mint hogy két nagyon erős személyiség kerüljön össze.

Huni: Így látatlanban azt tudom mondani, hogy a tréning során nagyon fogunk figyelni arra, hogy ki hogyan interaktál másokkal, mik azok a kis szociális hálók, amik kialakulnak.

Aztán egy jó nagy beszélgetés vár ránk ezügyben, hiszen ez az egyik, ha nem a legfontosabb momentuma a főseniorságnak. Minket is minősít, hogy milyenek a seniorjaink, seniorcsapataink.

Annál is inkább, hogy egy senior nem szűnik meg seniornak lenni a gólyatábor végével, még utána is fontos feladatai vannak, például az orientációs napokon, a félévkezdésben. Nektek a tábor után mi a szerepetek ebben?

Shermi: A mi kohéziót megtartó feladataink a tábor után fognak elkezdődni, amikor meglesz a kis seniorcsapat. A szemeszter elején még könnyebb, ott vannak a Szenes-bulik, amik jól összerántják a közösséget. Majd az első vizsgaidőszakkal jön a feketeleves, ott kell közös programokat szerveznünk, érdeklődni a hogylétükről. Jó lenne, ha év közben is fel tudnánk eleveníteni a nyári élményeket, hogy újra kapcsolódjanak a seniorok egymáshoz, hozzánk, ezáltal pedig nagyobb lendülettel tudjanak fordulni a gólyáikhoz is.

Milyen tanácsot adnátok azoknak, akik most fognak jelentkezni seniornak? Ha meg kellene fogalmaznotok, hogy milyen kompetenciákkal kell egy pirospólósnak rendelkeznie, miket emelnétek ki?

Huni:

Három szó jutott eszembe arról, hogy milyen egy jó senior: kitartó, higgadt, türelmes.

Akik jelentkeznek, azoknak azt tanácsolom, hogy ne ijedjenek meg a váratlan helyzetektől, a kellemetlen pillanatoktól, mert ilyenek mindig lesznek. Ha a jelentkező a nehézségek ellenére ezt jól meg tudja oldani, az nekünk egy az egyben jel arra, hogy ő megfelelő erre a feladatra. Én azt mondom, hogy legyenek bátrak, és ne azt adják, akit szerintük látni akarunk, hanem önmagukat.

Shermi: Szerintem fontos, hogy a senior nyitott legyen, legyen szó a gólyáiról, a társairól, a feladatokról vagy akár önmagáról is. Igyekezzen mindig kihozni magából a maximumot, mindent, ami benne van. Ez egyébként azért is jó, mert oltári sok jó érzést szabadít fel! Szeressen adni, amiért cserébe amúgy rengeteget fog kapni is, ezt garantálhatom, hiszen a gólyák nagyon szeretik a seniorjaikat. Másrészt viszont a gólyákhoz sok türelem és odaadás kell. Adódhat olyan szituáció, amikor szívesebben pörögnénk az arcunkon, de a gólyánknak egy beszélgetésre van szüksége. Ilyenkor el kell vonulni, meg kell hallgatni, a szívünkön kell viselni a sorsát. Ezek a pillanatok tesznek minket igazán seniorrá.

Amit a válogató kapcsán tanácsolok azoknak, akik szeretnének bekerülni, hogy adják önmagukat. Noha ez egy interjúhelyzet lesz, ami stresszes tud lenni, mi is próbálunk majd segíteni, hogy ezt hamar el tudják engedni.

Fotókat készítette: György Panna