„Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő” – Költészet a modern társadalomban
1999-ben jelölte ki az UNESCO március 21-ét a költészet világnapjára ,,azzal a céllal, hogy a költői kifejezés révén támogassa a nyelvi sokféleséget és növelje a veszélyeztetett nyelvek megismerésének lehetőségét”. A cél a világ költőinek és alkotásainak széles körben való megismertetése és megkedveltetése. Ez a nap egyrészt a veszélyeztetett nyelveknek egy segélykiáltás, egy esély az életben maradásra, másrészt a költészet népszerűsítése. Manapság már egyre kevesebb ideje jut az embereknek akár egy rövid verset is elolvasni, szóval felmerülhet a kérdés: Vajon a mai társadalomban mennyire fontos a költészet?
A költészet ma is fontos szerepet tölt be a társadalomban. Sokan nemcsak egyszer-egyszer, hanem egész évben olvasnak vagy írnak verseket. Bár lehet, hogy a klasszikus verseskötetek iránti kereslet csökken, maga a költészet továbbra is jelen van a mindennapokban, sokszor anélkül, hogy tudatosan figyelnénk rá. Az év első pillanatait a Himnusz hallgatásával köszöntjük, Valentin-napon Radnóti-idézetekkel ajándékozzák meg egymást a párok, húsvétkor pedig a locsolás előtt hagyományosan verset kell szavalni a piros tojásért. A ballagásokon sem maradhat el néhány sor a nagy költőktől, amelyeket a diákok magukkal vihetnek életútjuk soron következő állomására. Enélkül üresek lennének a fontos vagy épp az apró események az életben. Habár a klasszikus költészet olvasása már nem olyan elterjedt, a vers iránti igény megmaradt, csak éppen átalakult. Bár a kötelező szerzők kötelező verseit világszerte próbálják népszerűsíteni, Magyarországon például a 12 legszebb magyar vers programmal. A kortárs költészet egyre inkább az online térben talál magának helyet, a költők és amatőr versírók weboldalakon, közösségi médián, Instagram-posztokban vagy Facebook-bejegyzésekben osztják meg alkotásaikat. Az irodalom divattá is vált, ezt bizonyítja a Vates Project sikere, amely irodalmi idézeteket és költők arcképeit viszi fel ruhákra és kiegészítőkre. A költészet egy másik populáris formája napjainkban a slam poetry. Ez a műfaj a verset, a színpadi előadást, a performanszot és a rapet ötvözi. Szabad stílusú előadásmódja lehetőséget biztosít az egyéni kifejezésre, az egyetlen megkötés a fellépés időtartama. Mivel nem mindenki érzi művészetnek ezt a formát, akadnak kritikusai is, pedig fontos közösségszervező ereje van. Valójában az irodalom ősi hagyományait éleszti újra, hiszen évezredeken át a költészet a szóbeliségre épült: az emberek összegyűltek, felolvasták és meghallgatták egymás műveit. A költészet tehát ma is él, nem csak március 21-én olvasunk verseket – habár arra mindenképpen jó alkalom, hogy rájöjjünk, mennyivel többet is olvashatnánk. A versek formája folyamatosan alkalmazkodik a társadalom változásaihoz. Bár a hagyományos oktatásban még mindig a kronologikus irodalomtörténeti szemlélet dominál, sokan úgy vélik, hogy a költészet oktatását érdemes lenne átformálni, közelebb hozni a kortárs alkotásokat a fiatalokhoz. Az új generációk azonban maguktól is utat találnak a versekhez, hiszen az irodalom nemcsak kényszer, hanem a gondolatok és érzések kifejezésének eszköze is. Ahogyan Keating tanár úr fogalmazott a Holt költők társasága (1989) című filmben: „Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel.” Ez a szenvedély ma is jelen van, csak éppen új formában. Mi is szeretnénk egy lehetőséget adni a PTE-BTK hallgatónak arra, hogy vers formájában megoszthassák a gondolataikat, érzéseiket. Április 11-én, a magyar költészet napján meg szeretnénk jelentetni a kar hallgatóinak verseit, ehhez a műveket április 7-ig várjuk a nagy.dorka@edu.pte.hu email címre! Grafika: Horváth Anna
