Újítás helyett ismétlés – A Megfojtott virágok értékelése

Martin Scorsese októberben megjelent új filmje, a Megfojtott virágok (Killers of the Flower Moon, 2023) már a forgatás alatt óriási médiafigyelmet kapott, a premier után pedig sorra jelentek meg az alkotást dicsérő, a rendezőt magasztaló kritikák. A következőkben ezeket a kritikákat, valamint Pápai Zsolt – a Filmtudományi Társaság tagja – Örökletes betegség: a hollywoodi film indiánképének máig meglévő anomáliáiról című konferencia-előadását felhasználva fejtem ki a saját álláspontomat a filmmel kapcsolatban.

A film alapjául David Grann azonos című regénye (2019) szolgált, a fókusz azonban a könyvben központi szerepet betöltő nyomozásról a bűnök elkövetésére tevődött át. Az itthon megjelent cikkek nagy része úgy állítja be a filmet, mintha az FBI születéséről szólna – a keletkezett zavart a könyv alcíme okozhatja: „Az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezete és az FBI születése” –, azonban a filmet látva érezhető, hogy a rendező számára nem a krimi, hanem a történet lélektanisága vált fontosabbá. A nyomozás a film utolsó harmadában kezdődik csak meg, és mindössze annyi derül ki a nyomozókról, hogy Washingtonból érkeztek. Ennek tükrében ki lehet jelenteni, hogy a filmben ez egy kevésbé fontos elemmé redukálódott.

Több helyen – például a Telexen és az Origón is – olvasható, hogy Ernest Burkhart (Leonardo DiCaprio) szerető férj és apa, aki gyengeelméjűsége miatt végig csak sodródik az árral. Ez az állítás téves, hiszen már a film elején láthattuk, hogy játékfüggősége miatt indiánsírok kirablására vetemedik, és útonállóként is követ el rablásokat. Mollie-hoz való fizikai vonzódása nyilvánvaló volt, de a nő testvéreinek meggyilkolása látszólag mégsem okozott neki gondot. A morfium és a nyugtató beadása az egyetlen jelenet, ahol Ernest részéről valamilyen lelki vívódást láthatunk. Mindkettőt a nagybátyja nyomására adja Mollie-nak, és nehéz eldönteni, valóban elhiszi, hogy orvosság van a fecskendőkben, vagy annyira pénzéhes, hogy a felesége halálát sem bánná az örökölt vagyon fejében.

A hangsúly a párkapcsolati dráma helyett Ernest belső vívódására kerül.

Leonardo DiCaprio és Robert De Niro közös szereplésének gondolata hatalmas izgalommal töltötte el a rajongókat már a film megjelenése előtt, hiszen a két színész éveken keresztül váltotta egymást Scorsese filmjeiben, közösen mégsem szerepeltek ezidáig.

Mint sok új megjelenés, ez a film is kikiáltotta marketingfogásként, hogy mindkét színész eddigi legjobb alakítását nyújtotta, és bár vitathatatlanul jól játszották a szerepüket, nem sikerült felülmúlniuk önmagukat.

Akiről már jóval kevesebb cikk emlékezett meg, az a Mollie-t alakító Lily Gladstone. Ahogy az IGN Hungary írta, az ő karakterének látványos, de néma hervadása az, ami a legjobban meg tudja fogni a nézőket a film nézése során.

Mollie némasága kapcsán érünk el a következő ponthoz, ugyanis a filmmel kapcsolatban általános vélemény, hogy a rendező pozitívan és revizionista módon ábrázolta az oszázs törzset. Azonban az őslakosok közösségként és magánszemélyként is majdnem végig passzívak maradnak, annak ellenére, hogy a gyilkosságok sorozata az ő törzsüket érinti.

Ez az ábrázolásbeli ambivalencia számos filmkritikust és filmelemzőt foglalkoztat, köztük Pápai Zsoltot is, akinek az előadása több ponton is hatott rám.

A törzs tagjai hiába hívják össze tanácskozásukat, végül William Hale (Robert De Niro) lesz az, aki kezébe veszi a „nyomozást”. A Washingtonból érkező hivatásos nyomozók is fehérek, az egyetlen kivétel John Wren (Tatanka Means), akinek az a feladata, hogy beépüljön az oszázs törzsbe és információkat szerezzen. Míg Scorsese őslakos színészeket válogatott be a szerepekre, és többször egyeztetett az oszázs törzs elöljáróival, felmerülhet a kérdés, hogy a törzs történetét miért nem ők maguk mesélik el. A film záró kabaréjelenete valamennyire reflektál erre a problémára: megmutatja, hogy mindössze két évtizeddel az események után már a fehér emberek szórakoztatását célzó műsorok keretein belül mesélik el a történetet, mindenféle hatáskeltő eszközök segítségével.

A filmben bemutatott eseményeket az amerikai történelem egyik legaljasabb népirtásának bélyegezték, de valójában miben más ez, mint az 1830 és 1850 között végrehajtott etnikai tisztogatás, vagy az 1890-es Wounded Knee-i mészárlás, amely szintén az észak-amerikai őslakosokat érintette.

Az amerikai történelem tele van ilyen szégyenfoltokkal, és bár az oszázsok passzivitásának problémájára nem reflektál a film, William és Ernest karakterén keresztül bemutatja, milyen is a pénzéhes, magát felsőbbrendűnek tartó fehér ember.

Sokan állítják, hogy a film „eposzi hosszúsága ellenére sem válik unalmassá”. Ha unalmasnak nem is, de könnyen egyhangúnak találhatja az ember, különösen a közepét, emellett a filmbeli nyomozás sem tölti meg akkora feszültséggel, hogy új lendületet adjon a történetnek. Az erős kezdés után a film hamar ellaposodott, a történet rossz adagolása miatt a néző a film középső harmadában úgy érezheti, hogy ugyanazokat az eseményeket nézi újra és újra. A történetbeli csavarok hiánya a néző érdeklődésének és izgalmának elvesztését eredményezheti. Emellett hiányzik a film végi katarzis érzése, ami egy ilyen volumenű alkotástól elvárható lenne. A néző nem valamiféle feloldást vár, hanem egy olyan lezárást, ami emlékezetessé teszi az egész filmélményt. Ez – a már korábban említett utolsó jelenet időbeli ugrása miatt – elmarad.

Minden hibája ellenére a Megfojtott virágok nem egy felejthető alkotás – sem a 2023-as megjelenések, sem a rendező saját filmjei között. Egy Letterboxd-on megjelent cikkben Scorsese arról mesél, hogy a filmet több évnyi kutatás előzte meg, valamint megemlít pár alkotást, amelyek közvetlenül meghatározták a Megfojtott virágok műfajiságát – ezek közé tartozik a The Heiress (William Wyler, 1949) és a Giant (George Stevens, 1956).

Bár az őslakosok reprezentációjának kapcsán nem tud újat nyújtani, mégis óriási mennyiségű anyag koncentrálódik benne kulturális, történelmi és filmes viszonylatban is. Ilyesfajta sokszínűsége miatt pedig még sokáig aktuális marad, hiszen az értelmezések és elemzések széles körének engedhet teret.

Képek forrása: IMDB.com