Ki ne emlékezne gyermekkorából Dorothyra és kalandjaira Óz csodálatos világában! Azonban barátairól, a boszorkákról és a tündérekről sokáig vajmi keveset tudtunk; a gonosz Nyugati Boszorkány, aki állandóan csak keresztbe tesz a szereplőknek, a jóságos Északi Boszorkány, aki eleget tesz a kalandorok kéréseinek és mindenki vágyát teljesíti. A Wicked című, 2024 decemberében bemutatott filmben végre megkapják méltó hátterüket és szerepüket a történetben, a következőkben erről olvashattok. Az Óz, a csodák csodája (The Wizard of Oz, 1939) és a Wicked közötti kapcsolat rendkívül érdekes és mélyen átgondolt, hiszen a Wicked nemcsak az eredeti történet előzményeit mutatja be, hanem új perspektívát is nyújt az ismert szereplőkről és eseményekről.
Az Óz, a csodák csodája alapjai
Az 1939-ben megjelent egész estés film Victor Fleming rendezésében készült adaptáció, amely L. Frank Baum híres regényén alapul. A történet Dorothy kalandjait meséli el, aki Kansason túlról egy tomboló vihar után a varázslatos Óz földjére kerül. Az ikonikus szereplők – a Madárijesztő, a Bádogember, a Gyáva Oroszlán, valamint a boszorkányok – mind mélyebb szimbolikus és narratív rétegekkel rendelkeznek, amelyeket a Wicked újraértelmez. A történetekben megjelenő boszorkák a narratíva mozgatórugói, a segítő és a gonosz archetípusait testesítik meg, és a történet fő konfliktusai is az ő közreműködésükkel történnek.
A film sikere és kultikus státusza nemcsak a látványos technikai újításoknak, például a Technicolor technológiának, hanem az érzelmes történetvezetésnek és a felejthetetlen zenéknek (például az Over the Rainbow) is köszönhető. Az Óz, a csodák csodája a legklasszikusabb értelemben vett kultfilm, a Wicked pedig egy könnyen értelmezhető, élvezhető háttértörténetet ad a nézőknek.
A Wicked eredete
A Wicked alapját Gregory Maguire 1995-ös regénye, a Wicked: The Life and Times of the Wicked Witch of the West adta, amely a gonosz Nyugati Boszorkány, Elphaba szemszögéből mutatja be Óz világát. Az eredeti regényt Stephen Schwartz zeneszerző és Winnie Holzman író adaptálta musical formájában, amely 2003-ban debütált a Broadwayn. A darab óriási siker lett, és azóta a világ számos színpadán bemutatták.
A Wicked nemcsak előzménytörténet, hanem egy alternatív nézőpont is: bemutatja Elphabát, aki a filmben gonosz boszorkányként jelenik meg, valójában azonban bonyolult, rétegzett karakter, akit a körülmények és a társadalmi előítéletek formálnak olyanná, amilyennek megismerjük. A modern filmgyártás „gonosz” karakterei közé emelik ezzel a Nyugati Boszorkányt: a gonoszság, mint fő, céltalan tulajdonság már nem elegendő ahhoz, hogy egy karakter legitim lehessen. Manapság minden megformált és kidolgozott karakterű gonosz szereplőnek van háttere, ami könnyebb megértést és egy csepp realitást ad hozzá az értelmezhetőséghez.
A Wicked mint adaptáció
A Wicked filmadaptációja egy várva várt projekt volt, amely az eredeti musical sikerére és népszerűségére is épít. A filmet Jon M. Chu rendezte, aki korábban olyan látványos produkciókat készített, mint a Crazy Rich Asians és az In the Heights.
Szereposztás és karakterek
Már a szereposztáson is érződik a filmnek szánt népszerűség és volumen: a főszereplők között olyan sztárokat találunk, mint Cynthia Erivo (Elphaba) és Ariana Grande (Glinda). Ez a választás nemcsak színészi és énekesi tehetségük miatt jelentős, hanem azért is, mert mindkét színész képes új mélységeket adni a karaktereknek. Elphaba és Glinda barátsága, valamint ellentétei a történet központi tengelyét adják. Ariana Grande, mint színész kevésszer mutatja meg magát, legtöbbször csak vendégszerepel filmekben, vagy olyan karaktereket alakít, akiknek a történetvitelben nincs jelentősége, inkább afféle szórakoztató bónusz, például a Ne nézz fel című sci-fi szatírában Riley Bina influenszer szerepében. Glindaként Ariana Grande szórakoztató, és azt a nem túl komolyra alakított mélységet, amit igényel a népszerű fiatal boszorkány karaktere, tökéletesen hozza némi öniróniával megfűszerezve. Maga Glinda, mint a nagybetűs LÁNY az iskolás évekből egyébként gyakran kifejezetten antipatikus, nehéz vele azonosulni, nyilván a film éppen arra épít, hogy a Cynthia Erivo alakította Elphabával érezzünk szimpátiát és szabadítsuk meg eredendő gonoszságától. Ez kifejezetten sikeres, az alakítás és a történet szempontjából is: a később Nyugati Boszorkánnyá váló Elphaba egy könnyen szerethető, intelligens szereplő a musicalben, és a színész-énekes Erivo könnyen, nem „szájbarágósan” tudja elmesélni a fiatal varázsló belső küzdelmeit.
Zene és látvány
A Wicked musical legismertebb dalai, mint például a Defying Gravity és a Popular, szintén megjelennek a filmben. A rendező ígérete szerint a zenei betétek modern megközelítést kaptak, miközben hűek maradtak az eredeti darab szellemiségéhez. A musical egy sokak által nem szeretett műfaj az általános „giccs és nyál” benyomás miatt, és ez érthető is, nehéz egy musicalnek esztétikusnak, ugyanakkor érdekesnek és nem túl vontatottnak lennie; illetve dialógusba beilleszkedő zenéket és koreográfiákat felvonultatni is nagy feladat. A Wicked az előbbiekben felsorolt tényezők nagy részének szempontjából állja a sarat: kellően színes és mozgalmas ahhoz, hogy büszkén lehessen musical, illetve a két főszereplő zenei tehetsége megkérdőjelezhetetlen. Ennek ellenére a film néha pont a betétdalok és az azzal ritmust felvenni próbáló narratíva miatt kicsit ugrál a tempó tekintetében, pont a kisgyermekek számára lehet nehezen követhető egy idő után, és alapvetően is egy kifejezetten hosszú filmről beszélünk a maga 2 óra 40 perces, kettéosztott játékidejével. Ezt valamelyest kompenzálja a humor és az izgalmas történetvezetés, de néha az az ember érzése, hogy a film nézése fáradtabbá teszi, mint kikapcsolja.
A látványvilág a Wicked egyik legizgalmasabb eleme lett, hiszen Óz földjének varázslatos tájait és a karakterek különleges megjelenését a legújabb technológiákkal kelti életre. Az 1939-es Óz-film is a maga korában nagyon innovatív és modern alkotásnak számított, és kérdés nélkül sokat hozzátett a sikeréhez; ezt az örökséget a Wicked szépen viszi tovább a mai eszközökkel.
A Wicked narratívája
A Wicked egyik legfontosabb érdeme, hogy áthidalja a klasszikus jó-rossz dichotómiát és egy árnyaltabb képet fest a karakterekről.
Elphaba nem születik gonosznak; a társadalmi kirekesztés, az előítéletek és a hatalommal való visszaélések formálják a személyiségét.
Ezen az alapvetően egyszerű üzeneten túl megfogalmaz a Wicked sok más, társadalomkritikának is akár nevezhető üzenetet, például hogy a hatalom mennyiben befolyásolja a felelősségvállalást, vagy az emberi különbözőségek személyes és kívülállók számára is értelmezhető megélése.
A Wicked, a hossza és tömörsége ellenére tökéletesen kiegészíti az Óz, a nagy varázsló történetét, miközben új perspektívát nyújt.
A két mű könnyen érthető párbeszédet folytat egymással, hiszen a Wicked által megismert háttértörténet és motivációk új megvilágításba helyezik az Óz eseményeit.
Például a Nyugati Boszorkány halála az Óz egyik legdrámaibb pillanata, de a Wicked után ezt a jelenetet sokkal összetettebben értelmezhetjük.
Összegzés
A Wicked és az Óz, a csodák csodája kapcsolata egy egyedi és izgalmas narratív univerzumot hoz létre, amely a klasszikus történet újraértelmezésén keresztül fontos társadalmi és emberi kérdéseket tár fel. A Wicked filmadaptációja méltó folytatása ennek az örökségnek, és tovább gazdagítja Óz világának mitológiáját.Fotók: Port.hu