Szerelmi vallomás Pécshez – Péntek Orsolya legújabb regényének bemutatása

Péntek Orsolya írónő mély kötődése Pécs városához már az első könyvében, Az Andalúz lányaiban is megjelenik, ahol több gyermekkori emlékét is felidézi, melyek a Pécsett élő nagymamájához kötődnek. A tavaly szeptemberben megjelent legújabb regénye, a Vénusz jegyében pedig egy valódi szerelmi vallomás a városhoz.

Nemzetközi szinten a legnépszerűbb „városregényeket” Edward Rutherfurd írja, az ő történeteiből azonban hiányzik az a személyesség, ami a Vénusz jegyébent olvasva lehetővé teszi a befogadónak, hogy úgy érezze, valóban ismeri a várost a keletkezése óta. Ez nagy szó, hiszen Pécs története jóval régebbre nyúlik vissza, mint az országé, amelyhez tartozik.

A regény tíz fejezetből áll, mindegyik egy-egy történelmi kort mutat be. Az írónő vallomása már a könyv elején elhangzik: több európai nagyvárosban is otthon érzi magát, úgymint Rómában és Zágrábban, azonban egyedül Pécshez köti személyes emlékezete. Egyszerre lát édesapja, nagyanyja és dédanyja szemével, időnként pedig még a város szemével is. Bár a regény felerősödő és elhalványuló rokoni szálakkal kapcsolódó különböző nemzedékek életét kíséri végig a történelmi korokon, a valódi főszereplő maga a város és az idő.

A sajátos idővezetéssel Péntek Orsolya megteremti a város időtlenségének érzetét. A jelen eseményeiből újra és újra átcsúszunk a múltba és a jövőbe, így kötve össze korszakokat és embereket. Míg Magyarország történelme folyamatosan haladt előre, addig a könyvet olvasva úgy érezhettük, hogy Pécsett olykor megállt az idő.

A regényben évszámok csak elvétve jelennek meg, így a szereplők által elejtett információkból következtethetjük ki, hogy melyik korban is vagyunk. A városlakók mindennapi életében Rákóczi és Kossuth harcai kevés jelentőséggel bírtak, szemben a Zsolnay család ügyes-bajos dolgaival, amiről mindent tudni szerettek volna.

A cím eredete a török korra vezethető vissza. A törökök szerint ugyanis a város Vénusz jegyében áll, azaz az égi és földi harmónia mentén tervezték. Ebből következik a várost jellemző nemes harmónia és arányosság. Pécs évszázadokon keresztül olvasztótégelyként funkcionált különböző nemzetek és kultúrák számára. Békében éltek egymás mellett magyarok, németek, szlávok és zsidók. 

Sopianae fontos központ volt már a rómaiak számára is, majd a török megszállás idején a város szellemi centrummá nőtte ki magát. A törökök Pécset többek között azért is tartották fontos városnak, mert úgy hitték, hogy itt található Platón sírja, akire nem mint filozófusra, hanem mint varázslóra emlékeztek. Ezért míg az ország többi részében a korszakot a háborúk és tragédiák jellemezték, addig Pécsett dzsámit építettek, fejlesztették az oktatást és a higiéniai viszonyokat. 

Grafika: Kiss Henrietta

A regény címéhez hasonlóan a fejezetek is különböző bolygók és égitestek jegyében állnak, mint Hold, Jupiter, Mars stb. Ezek beszélő címek, lehet belőlük következtetni a fejezet témájára és hangulatára. A hangulatnak végig meghatározó szerep jut, szemben a jól ismert történelmi eseményekkel. Péntek Orsolya minden kort szokatlan irányból közelít meg, például a reneszánszt és Mátyás király dicsőséges uralkodását a kiábrándult, halálát váró Janus Pannonius pécsi püspök és költő szemszögéből ismerhetjük meg.

A szereplők egy része kitalált, egy részük azonban valóban élt emberekről lett mintázva. Bár említés szintjén megjelennek olyan jól ismert alakok, mint Szapolyai János, Kossuth Lajos és Horthy Miklós, a főszerepet mégis azok kapják, akikről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, amikor a történelemre gondolunk: özvegyek, akiknek a férje háborúban esett el, ápolónők és sírásók a járványok idején, egyházi személyek, kertészek és egyszerű családapák.

Az írónő rengeteg kutatást végzett, és nagy hangsúlyt fektet olyan, Pécs történetében jelentős szereppel bíró személyekre, mint Klimó György püspök, aki sokat tett a város szellemi fejlődéséért, vagy mint Martin Tomasovics, egy horvát származású sírásó és halottszállító, aki többi évi munka után sem kapta el a korban pusztító pestist.

Péntek Orsolya nagy gonddal és szeretettel alkotta meg a regényét, és ennek a ragaszkodásnak egy része ránk, olvasókra is átragad.

Még azok is, akik egyébként sohasem jártak Pécsett, úgy érezhetik, mire befejezik a könyvet, hogy ismerik a várost, és eligazodnának az utcái között. A könyvben felsorakoztatott szereplők megmutatják, hogy Sopianae, Quinque Ecclesiae, Pečuh, Pečuj, azaz Pécs városa vallási és nemzeti hovatartozástól függetlenül mindenkinek otthonává válhat.