Rakun Dobozközösség – Egy fenntarthatóbb ételrendelés jegyében

Remélem, egyre többen vagyunk olyanok, akik minél többet szeretnének tenni a mindennapokban a fenntarthatóság érdekében. Ha szembesültél már étkezéseid során az elviteles dobozok által okozott hulladéktermelődéssel és annak égető problémájával, akkor jó hírrel tudok szolgálni: a Rakun Dobozközösség a válasz a kérdésedre. Annak érdekében, hogy többet megtudj erről a társaságról, olvasd el Varga Judit társalapítóval készített interjúmat, és szívd magadba a zöld tudást!

Varga Judit a Rakun Dobozközösség egyik társalapítója és ügyvezetője. A Budapesti Gazdasági Egyetemen végzett turizmus és hotelmenedzsment szakon, majd külföldön folytatta tanulmányait az European Urban Cultures mester szakon.  Ez a képzés adta meg neki a lendületet, hogy mélyebben belevesse magát a társadalmi és környezetvédelmi problémák világába. 2009-ben a Jövőképzés nevű nyári egyetemen találkozott először dr. Horváth Saroltával, dr. Molnár Bálinttal és Szűcs-Winkler Róberttel, akikkel 2012-ben megalapították a Felelős Gasztrohős Alapítványt. Pár évvel később pedig felmerült bennük és a társadalomban is az igény egy komolyabb, étkezéssel kapcsolatos hulladékcsökkentési program megalkotására. Így jött létre 2020. november 16-án a Rakun Dobozközösség, ami megalakulása óta több díjat is nyert, például a Highights of Hungary 2021 KPMG Fenntarthatósági különdíját.

PécsiBölcsész: Mikor és minek hatására született meg a Rakun Dobozközösség ötlete?

Varga Judit: Egyrészt a saját frusztrációnk motiválta, mivel mi is rendeltünk a pandémia alatt és még most is rendelünk néha, másrészt az éttermi visszajelzések és a vendégek igényei. Az éttermi dolgozók panaszkodtak a sok szemétre, arra, hogy ez sok pénzt és helyet igényel.

Az alapötletet nem mi találtuk ki, inkább csak adaptáltuk át magyar viszonyokra. 5-6 évvel ezelőtt jutott először eszünkbe az ötlet, amikor még csak Amerikában volt ismert az ilyen dobozközösség, ott műanyag dobozokkal csinálták. Akkoriban úgy éreztük, hogy még nem volt releváns ez a megoldás itthon.

Most, ahogy jött az egyszer használatos műanyagokra vonatkozó EU-s szabályozás és a pandémia által előidézett rengeteg ételrendelés, megkaptuk az utolsó löketet.

PB: Pontosan hogy működik a Dobozközösség?

V.J.: A dobozokat mi visszük el az éttermekbe, a mi tulajdonunkban állnak, az éttermek csak kibérlik tőlünk őket. Első lépésként felvesszük a kapcsolatot az adott étteremmel, leegyeztetjük, hogy szeretne-e Rakun-partner lenni. Ezután megkérdezzük, hogy egy nap vagy egy héten hány elviteles étele van, és ahhoz kiszámoljuk, hogy mennyi dobozra lehet szüksége.

Megkötjük a szerződést, elvisszük a dobozokat, és próbáljuk minden online felületünkön hirdetni, hogy az adott étterem már Rakun-elfogadóhely.

Emellett természetesen az éttermeket is arra buzdítjuk, hogy a saját vendégkörüknek is adják át ezt az információt, hiszen könnyebben érnek el a saját vendégeikhez, mint mi.

Ha te mint magánszemély elmész egy Rakun elfogadóhelyre, akkor ott helyben gyorsan elő is tudsz fizetni rá a szolgáltatásra a Rakun Dobozközösség nevű applikációban.

Elmondod, hogy te Rakun-dobozban szeretnéd kérni az elviteles ételedet. Az étterem ekkor felmutat neked egy QR-kódot, amit az applikációban érvényesíthetsz, jelzed, hogy elviszel egy dobozt, beolvasod a QR-kódot, és a rendszerünkben megjelenik, hogy nálad van egy doboz, az étteremnél pedig eggyel kevesebb.

PB: Házhoz szállításként is működik a szolgáltatás vagy csak személyes átvétellel?

V.J.:

Az olyan helyeken megoldott a házhozszállítás, amik saját maguk viszik ki a megrendelt ételeket, így a nagy ételszállító futárszolgálatokon keresztül ez még nem elérhető.

A jövőben tervezünk majd kooperálni velük is, de ahhoz még „picik” vagyunk, kell még egy pár étterem.

PB: Miért „Rakun”?

V.J.:

Egyrészt azért, mert ezeket a dobozokat el lehet mosni, a racoon pedig angolul mosómedvét jelent.

Tudjuk, persze, hogy nem mossa el az edényeit, de egy asszociációs játék keretein belül felmerült, hogy jó lenne valami cuki és szerethető név, illetve logó. A racoon mindenkinek megtetszett, és úgy voltunk vele, hogy egyszerűbb és minimalistább lesz, ha fonetikusan írjuk.

PB: Mennyire voltak vevők az éttermek az ötletetekre az indulásotokkor?

V.J.: Vegyes volt a reakció akkor is és a mai napig is. Nagyon sok étteremmel beszélünk, sok van közülük, amelyiket egyáltalán nem érdekli. Van, amelyik kivár, amíg több helyen is elérhető lesz a szolgáltatás, és természetesen ott vannak azok, amik azt mondják, hogy szuper, vágjunk bele, csináljuk.

Nyilván nekünk is limitált a kapacitásunk. Van 50.000 vendéglátó egység az országban, idő tekintetében is lehetetlen mindenkihez elérnünk.

Biztatni szoktuk azért a vendéglátósokat, hogy jelentkezzenek hozzánk, hogy gyorsan be tudjuk csatornázni őket.

A vendégeket pedig arra, hogy szóljanak kedvenc éttermüknek, hogy szeretnék, ha onnan is tudnának Rakun dobozokban elvinni ételt.

PB: Hogy néz ki egy átlagos nap számodra a Rakunnál?

V.J.: Mivel elég friss a cég, nekünk is bele kellett tanulnunk abba, hogy hogyan osszuk le hatékonyan a feladatokat.

Ebben a hónapban én vagyok felelős egy életciklus-elemzésért azzal kapcsolatban, hogy a dobozokat hányszor kell használni ahhoz, hogy környezetileg megérje a gyártásba fektetett több erőforrás.

Emiatt most folyamatosan újságírókkal veszem fel a kapcsolatot és az elemző céggel beszélek.

Átlagos nap nincs, néha akadozik a rendszer, nem megy ki időben egy időzített Facebook-poszt, valami mindig akad, de próbáljuk kezelni a kihívásokat.

PB: Melyik városban vagytok jelen, és jelenleg hány étterem tartozik hozzátok?

V.J.: Tizenegy városban vagyunk elérhetőek jelenleg, például Pécsett, Kaposváron, Győrben, Szekszárdon, Kecskeméten, Szegeden és Budapesten.

Jelenleg 65 étterem tartozik hozzánk.

PB: Te hogy ítéled meg, mennyire gyorsan tudtok terjeszkedni?

V.J.: Folyamatos elegédetlenkedésben vagyunk, hiszen szeretnénk, ha minél gyorsabban minél több éttermi vendégnek lehetősége lenne hulladékmentesen elcsomagoltatnia az ételét vagy a maradékát.

Azért nehéz erre válaszolni, mert szép szám ez a 65 is, de hajt minket, hogy milyen jó lenne, ha már 200 lenne.

Mondhatjuk tehát, hogy ha még gyorsabb lenne a terjeszkedés, akkor sem lennénk elkeseredve.

PB: Mennyi időbe telt, amire felállt a mostani rendszer?

V.J.: A rendszer folyamatos fejlődésben van, de azt mondanám, hogy egy másfél év biztosan volt.

Több pilotprojektet is futtattunk különböző dobozokkal és árakkal, különböző rendszerekkel, betétdíjjal és anélkül, sokat gondolkodtunk azon, hogy az étterem olvassa be a QR-kódot vagy a felhasználó.

Tehát meglehetősen sok mindenen keresztülmentünk.

PB: Mennyire volt kaotikus, amire eljutottatok a mostani állapotig?

V.J.: Nagyon. Ki tudom jelenteni, hogy a startuplét egyáltalán nem unalmas. Teli van meglepetésekkel.  Még az is lehetséges, hogy a jelenlegihez képest jövőre máshogy lesz az egész, hiszen annyi visszajelzés érkezik.

Az is lehet, hogy valakiben megszületik egy olyan új ötlet, amely alapján teljesen átalakulunk.

Igyekszünk nagyon rugalmasnak lenni abban, hogy ez egy könnyen használható és a mindennapi életet segítő dolog legyen, ne pedig az ellenkezője, ami csak plusz energiát igényel a felhasználók részéről.

PB: Mennyibe kerül a doboz-előfizetés, és mi alapján határoztátok meg az árát?

V.J.: Több csomag van attól függően, hogy általában mit és mennyit szoktál enni. Ha egy darab főételt, akkor elég az egydobozos is, de hogyha szoktál enni sütit vagy levest, akkor a kétdobozos ajánlott. Elérhetők négy- és hatdobozos csomagok is, ha családilag rendeltek. A legolcsóbb előfizetés 500 forint/hónap, amit az alapján áraztunk be, hogy általában a vendéglátóhelyek a csomagolásért felszámítanak neked egy díjat, ami 50-300 forint közé esik, de általában egy 100-as egy doboz.

Tehát arra gondoltunk, hogy ha egy hónapban ötször elviszel egy ételt, akkor azzal 500 forint konkrétan a kukába megy, mert azt a csomagolást utána kidobod.

Úgy láttuk, hogy a havi 5 rendelés reális a mi célcsoportunk esetében. Ez azoknak is kedvez, akik egyszer-egyszer leugranak, elvisznek egy sütit, mert legalább akkor arra gondolhatnak, hogy azzal a kifizetett pénzzel egy körkörös gazdasági rendszert tudtak támogatni.

PB: Miért ajánlod a Dobozközösséghez való csatlakozást?

V.J.: Nem is azt emelném ki, hogy én miért ajánlanám, hanem hogy a felhasználók miket szoktak szeretni benne.

Az egyik nagyon erős motiváció mindannyiuk számára nyilván az, hogy nem kerül hulladék a kukába.

Amivel kapcsolatban szintén sok pozitív visszajelzés érkezik felénk, az az, hogy egyszerűen szép a doboz, jobban szeretnek ebből enni, mint az eldobhatókból. Továbbá nem biztos, hogy ez mindenkinek releváns, de az, hogy például a pénzüket hosszú távon valami jó célra tudják költeni. Az jó érzés az embernek.

Az éttermek részéről elsősorban az a fő pozitívum, hogy így ők is felelős döntést hoznak.

Másrészt pedig jobb élményt tudnak adni az embereknek azzal, hogy nem egy műanyagból kilocsogó vagy alufóliával százszor körbetekert valamit adnak ki a kezükből, hanem egy elegáns, cseppmentesen záródó fémdobozt.

A fotók szerzője: Kőfaragó Zsuzsanna