Poor Things – Posztmodern fricska a viktoriánusokról, amiben az is hazugság, amit kérdeznek

A brit és amerikai klasszikus irodalmi műveket előszeretettel viszik a szélesvászonra. Kis túlzással, szinte minden évben beülhetünk a legújabb Jane Austen-, Brontë-, vagy Dickens-adaptációra. Ugyanakkor a kortárs szépirodalom számos kevésbé ismert „gyöngyszemet” kínál számunkra, amik csak arra a lehetőségre várnak, hogy egyetemes népszerűségre tegyenek szert. A Poor Things című regény leginkább csak az irodalmárok fülében csenghet ismerősen, viszont a közelgő film talán meghozza a kedvet a regény elolvasására is. A cikk a regény iránti érdeklődőknek nyújt némi ismertetést.

A négy  éve elhunyt Alasdair Gray skót író leghíresebb műve a Poor Things (avagy, felmerülő fordítási lehetőségként a Szegény párák), ami 1992-ben jelent meg, és ugyanabban az évben elnyerte a Whitebred Awardot és a Guardian Fiction Prize-t. A cselekményben Gray önmagát mindössze a regény szerkesztőjének állítja be, aki Dr. Archibald McCandless önéletrajzát, a felesége, Dr. Victoria McCandless levelezését, majd poszthumusz megjegyzéseit szerkeszti össze, kiegészítve valóságos, illetve áltényekkel.

McCandless leírása szerint későbbi felesége valójában a férfi legjobb barátjának, Dr. Godwin Baxternek a teremtménye. 

Baxter, mintegy Dr. Frankenstein, igyekezett megalkotni saját társát.

Így keltette életre édesapja illegális és lenézett kísérletei alapján az öngyilkosságba menekült 25 éves Lady Victoria Blessington testét, amibe az asszony testéből kimentett halott csecsemő agyát ültette, megalkotva a „tökéletes nőt”. Baxter a „menyasszonyát” Bella Baxternek nevezte el és gyámrokonaként mutatta be a társaságban. Bella/Victoria fiatal nőként gyermeki ártatlansággal és szociális készségekkel csodálkozott rá a világra. Baxter a legnagyobb titokban nevelte és taníttatta, ám szellemileg elérve a kamaszkort és felfedezve saját szexualitását, az ügyvéd Duncan Wedderburnnel szökik meg, bejárva a Földet, élet-, és egyéb (szexuális) tapasztalatot gyűjtve.

Grafika: Rudas-Mekkey Csenge

Bella kompetens, szabad szellem, aki hiába tekinti McCandlesst élete szerelmének, és isteníti Baxtert mint teremtőjét, a saját sorsának kovácsa szeretne lenni. A feltételezett szülőhelyétől a párizsi félvilágon át a női orvosképző intézetig és a szüfrazsettmozgalomig viszi el az ambíciója. Azonban, akárcsak Jane Eyre Rochester grófja a felesége mentális állapotát, Baxter sem tudja sokáig eltitkolni Bella valódi kilétét és történetét. A fiatal nő az igazság elől nem tud elmenekülni, ám Baxter és McCandless segít kimenekíteni őt a múltjából, hogy új életet kezdhessen.

A regényt elméletileg tekinthetjük egy posztmodernista Frankenstein-regénynek, fantasy- és sci-fi-elemekkel teletűzdelve, ám Dr. Victoria poszthumusz nyilatkozata férje önéletrajzának hitelességéről újraértelmezi a regényt, letagadva az egész Frankenstein-mítoszt.

A levélben Victoria önmagát elismert, progresszív orvosnak, férjét pedig egy beteges, szakmailag középszerű, álomvilágban élő embernek mutatja be, aki féltékenységből terjesztett hazugságokat a feleségéről (az élet iróniája, hogy Mary Shelley férje, Percy B. Shelley „segítette” és javította a Frankensteint, ám a kortárs szakértők szerint Mary eredeti munkája jobb volt és átírásra felesleges). Az utolsó részben ismét Gray kommentjeit olvashatjuk, melyben kijelenti, hogy nem tiszte igazságot tenni, ám Dr. Victoria halálakor megállapították, hogy az agya furcsa módon 24 évvel fiatalabb a teste többi részénél, meghagyva az olvasónak a szabad értelmezés lehetőségét.

A Poor Things, posztmodernista műhöz híven, felveszi a gótikus és viktoriánus regények elemeit, majd kifigurázza őket és a kor álszent viselkedését. Humorosan és kissé morbid, nyers módon mutat rá az akkori orvostudományra (és ma már nevetségesen régimódi állításaira), a nők infantilizására, árucikkbe bocsátásukra „házasság” címszóval, a férfiak és a nők ellentmondásos jogaira és szerepeire, a házasságon kívüli gyerekek kiszolgáltatott helyzetére, illetve a cselédek nyomorúságos életére.

A briliáns karakterábrázolás és történetvezetés ellenére az olvasónak néha gyomorforgató érzése támadhat az emberi természet, ostobaság és aljasság bugyrai miatt, különösen akkor, amikor a karakterek nyilvánvalóan nem fogják fel atrocitásaikat, ahogyan a posztmodernizmus második legfontosabb eleménél, az „unreliable narrator”-nál (a megbízhatatlan narrátor) láthatjuk.

Gray nem szerette volna kinyilatkoztatni, melyik narrátornak higgyünk, mennyire objektív a történetmesélésük, és mennyiben befolyásolja őket a szerelem, a vágy, a féltékenység, a manipuláció vagy az ismerethiány.

A Poor Things mindenképpen ajánlott azoknak, akik szeretik a klasszikus gótikus regényeket (Charlotte Brontë Jane Eyre-ból, Mary Shelley Frankensteinjéből, vagy akár Henry James A csavar fordul egyet című regényéből is találhatunk ismerős elemeket), akiket érdekelnek a viktoriánus ideológiák, vagy inkább a kortárs irodalom felé húznak. Bár közel 60 évvel később játszódik, elgondolásban hasonló regény még John Fowles Lepkegyűjtője, ami a fogvatartó-fogvatartott viszonyt más stílusban ábrázolja, és a narrátorok ítélőképessége is megbízhatóbbnak tűnik.