Piros pólós seniorok és gólyapólós hallgatók – Senior napi élménybeszámoló
Akik április 7-én a BTK campusra tévedtek, az óráik tengerén túl mást is láthattak: piros pólós seniorok és gólyapólós hallgatók idézték meg a Gólyatábor hangulatát egy délutánra. Az érdeklődők nosztalgikusan visszatekinthettek a saját táborukra, valamint kulisszatitkokat tudhattak meg a szervezésről, így akik szívesen részt vennének a következő táborok szervezésében, szintén találhattak számukra érdekes programokat.
A seniorság amellett, hogy iszonyat menő dolog, tartogat sok kihívást is. Senki nem vitatja, hogy ők a gólyatáborok hősei, akik már jóval a tábor előtt sok energiát és szeretetet fektetnek a felkészülésbe, hogy biztosan olyan élmény legyen ez minden új PécsiBölcsésznek, amilyet sosem felednek. A Senior nap keretein belül erről a felkészülésről és az ehhez kapcsolódó kulisszatitkokról tudhattak meg többet a lelkes érdeklődők és leendő seniorok a Senior Fórum és a Senior Múzeum állomásokon. Ezeken a programokon kérdeztem meg néhány résztvevőt, hogy szerintük egy senior mivel töltheti a tábor előtti utolsó estét: a legtöbben úgy vélték, valószínű annyira izgulnak, hogy aludni sem tudnak. Mások szerint feszültségoldásképp iszogatnak a barátaikkal, ennek hatására pedig nagyon ellazulnak, esetleg meditálnak. A seniorokat arról kérdeztem, hogy mit mondanának a pár hónappal/évvel ezelőtti önmaguknak, akik akkor még csak a jelentkezésen izgultak. A következőkben a válaszaikból olvashattok. „Talán azt tudnám erre válaszolni – amellett, hogy örülök, hogy minden úgy ment, ahogy, mert különben nem lennék most itt –, hogy nem kell annyira izgulni. Ez elég alapvető lehet, meg a lámpalázzal sokat nem tud kezdeni az, akinek ez egy stresszesebb dolog, de azért jó lett volna, ha nem idegeskedem túl a jelentkezést, meg hogy felvesznek-e.” „Semmit. Nem akarnám befolyásolni a folyamatot, minden nagyon jó volt, tök jó emlékként gondolok vissza a válogatásra.” A Senior Activity, a Szörpkóstoló, a Kreasarok és a Beugró gyakorlatiasabb állomások voltak. Itt ezekhez kapcsolódó, illetve a piros pólósok igazi kihívásairól szóló kérdéseket tettem fel azoknak, akiknek volt egy kis ideje két izgalmas játék között. A résztvevőket elméletben csodatévő képességgel ruháztam fel, majd megkérdeztem őket, hogy milyen szupererőt adnának a senioroknak, ami segítheti őket a kihívásaik lebonyolításában. A leghasznosabb kiosztásra került szupererők között szerepelt az alvás optimalizálása, miszerint nem 8 óra, hanem 8 perc alvás is elegendő lenne egy gólyaszülőnek egy nap; a szuperhangos kiáltás, amit bárhonnan meghallanak mások; de volt, aki praktikus jókívánságok helyett inkább olyan képességekkel ruházták volna fel őket, mint például az Aranyhaj gyógyító hajához hasonlóan fáradtságot gyógyító kézrátétel. A senioroktól azt kérdeztem, hogy milyen érzés volt bennük, amikor az első gólyáik megérkeztek. A válaszaik között szerepelt izgalom, megnyugvás, elégedettség, de még bizonytalanság is. „Én a vasútállomáson vártam a gólyákat, nagyon izgultam. Aztán amikor megérkezett az első két lány, és elkezdtünk játszani, akkor azt gondoltam, hogy ez nem is olyan nehéz. Nagyon hálás voltam, amiért gördülékenyen ment minden. Aztán szépen lassan jöttek a többiek is, és mire odaértünk [a helyszínre – a szerk.], addigra én már teljesen bele voltam rázódva a szituációba.” Fotó: Nagy Henrietta A nap fontos része volt a gólyatábori élmények felidézése és újraalkotása, például volt hangszintmérés és Mini Gólyatábor is. Az itt résztvevők mind nagyon lelkesek voltak, az egész olyan volt, mintha egy kicsit visszamentünk volna az időben a táborba. Az emlékeket felidézve kérdeztem meg néhány hallgatót, hogy nekik mi a legkedvesebb emlékük a táborból. Toronymagasan a legtöbben a fonalazást említették, ami a tábor végén történik a csapat körein belül. Ezen kívül sokan jó szívvel emlékeztek vissza személyes beszélgetésekre vagy közös ünneplésekre, amikor a csapatuk megnyert egy-egy fordulót a versenyekből. Az itt kialakult kapcsolatokról is beszélgettünk, és mindenki úgy vélte, hogy a tábor nagyban befolyásolta a szociális életét az egyetemen: a legtöbben azzal a baráti körrel mozogtak a Senior napon is, akikkel a tábor ideje alatt lettek jó barátok. A nosztalgiából persze a piros pólós seniorok sem maradhattak ki, tőlük azt kérdeztem, hogy miben más egy tábor gólyaként, mint seniorként. A válaszok többek között a következők voltak: „Hát a felelősség mindenképp, nyilván nekünk több a kötelezettségünk, mint a gólyáknak, ezért sokszor volt a tábor inkább munka, mint szórakozás. Persze nem azt mondom, hogy hű de nagyon nehéz, csak iszonyat fárasztó, és ezt gólyaként nem érzékeltem.” „Teljesen más a kettő, nagyon össze sem tudom hasonlítani. Teljesen más mindsettel toltam végig seniorként a GT-t, mint gólyaként, viszont mindenhogyan nagy bul. A közösség például nagyon más. Nekem a crew nagyon sokat jelent; egy nagyon összetartó kis csapat vagyunk, együtt készülünk hónapokig, a táborban szerzett barátságok pedig idővel alakulnak át igazán méllyé.” Végül pedig, a jövő seniorjainak szereztem tippeket, például azzal kapcsolatban, hogy minek érdemes mindig ott lennie egy senior táskájában. A legtöbbet említett válasz a víz és a fájdalomcsillapító, de van, aki izomtapaszt vagy orrsprayt tart mindig magánál, hiszen bármikor szükség lehet rájuk. és akik részt vettek április 7-én a Senior napon, ők elég jó eséllyel indulnak. Mindenkinek sok sikert kívánok! Főkép: Lécser Szabolcs
„Igazából annyit biztosan tanácsolnék neki, hogy legyen jobban önmaga. Ez kicsit klisés, de én úgy érzem utólag, hogy sokkal inkább be akartam vágódni a crewnak – imponálni nekik –, ahelyett, hogy arra figyeltem volna, mennyire vagyok autentikus. Ez szerintem nagyon fontos, mert a táborban az ember már nem rejtegetheti magát, ott minden kiderül, és lehet, hogy néhány dolog könnyebb lett volna, ha az elejétől kezdve tisztában vagyok saját magammal. Ezen kívül minden jó volt úgy, ahogy volt.”
A 2025-ös Gólyatábor leendő seniorjai egyébként már jelentkezhetnek a válogatóra,
