Öt utazástörténet a nyárra
Itt a nyár, a jól megérdemelt pihenés ideje, amikor hirtelen túl sok szabadidő szakad a nyakunkba, és előfordul, hogy nem tudjuk, mit tegyünk vele. Ilyenkor a legjobb elővenni azokat a könyveket, amelyeket mindig is el akartunk olvasni, de valahogy sosem volt rá időnk. Ebben a könyvajánlóban öt klasszikust hoztam, amelyekről úgy gondolom, hogy mindenkinek el kéne olvasnia őket legalább egyszer. Öt könyv, öt utazástörténet; a szó szerinti úton levésről, a lelki bolyongásról és fejlődésről, az eltévedésről és a helyes út megtalálásáról.
Szerb Antal – Utas és holdvilág Egy olaszországi utazás, egy frissen házasodott pár és a múlt nosztalgikus emlékei. Mihály és Erzsi nászútjukat töltik Velencében, amikor váratlanul megjelenik Mihály egy régi barátja, aminek következtében a mélyre temetett múlt újra a felszínre tör. Mihály úgy dönt, itt az idő, hogy beavassa feleségét a múltjába, és elmeséli Erzsinek kamaszkorát, megismerkedését a különc Ulpius testvérekkel, Tamással és Évával. A végtelen szerepjátékokat, a halál iránti egyre erősödő vágyukat, amit úgy próbáltak csillapítani, hogy minden játék végén szimbolikusan meghaltak Éva keze által; a két fiúról, akik csatlakoztak hozzájuk, Szepetneki Jánosról és Ervinről, aki később meghódította Évát. Végül pedig elmeséli, hogy kérte meg Ervin Éva kezét, amit az öreg Ulpius nem engedett, a lányát egy gazdagabb kérőhöz adta, azonban a két testvér megszökött, és az eddig csak eljátszott halál valósággá vált: Tamás öngyilkos lett, Éva pedig eltűnt. Később, Róma felé utazva Mihály az egyik állomáson leszáll kávézni, majd véletlenül rossz vonatra száll vissza. Tudat alatt talán így akarta, mert nem indul Erzsi után, ehelyett ír neki egy levelet, hogy ne keresse többet. Ekkor kezdődik Mihály végtelen bolyongása, amellyel egyre messzebb kerül a valóságtól, és egyre jobban belegabalyodik a nosztalgia és az emlékek visszatérő árnyképeibe. Ottlik Géza – Iskola a határon Az Iskola a határon három fiú történetét meséli el, Bébé, Medve és Szeredy beilleszkedését a kőszegi katonai gimnáziumba. Az eseményeket Medve naplóbejegyzéseiből és Bébé visszaemlékezéseiből tudjuk meg. A regény három részből, plusz egy előhangból áll; az első fejezetekben a megismerkedésüket követhetjük végig, a normális, nyugodt életből való hirtelen kiszakítás sokkját, valamint azt, ahogy próbálnak a katonai iskola kemény, szabályokkal teli életébe beleszokni. A következő fejezetekben aztán már negyedévesként igyekeznek helytállni a gyakran megaláztatásokkal és igazságtalanságokkal teli gimnáziumi életben. A könyv azt meséli el, hogyan formálódik és épül fel lassan a három fiú személyisége. A lelki és szellemi utazásról szól önmaguk és egymás felé, hogy végül egy szoros és megbonthatatlan barátság alakuljon ki köztük, ami majd megvédi őket a kegyetlen valóság elől, ahova az iskola elvégzése után kikerülnek; „(...) hiszen annál jobban közeledünk egymáshoz, minél beljebb haladunk önmagunkban, magányunk közös centruma felé…” Grafika: Munkácsi Zsófia Jack Kerouac – Úton 1950-es évek Amerikája: vége a háborúnak, az emberek fellélegezhetnek. Azonban a felszín alatt mégsem olyan tökéletes minden, mint a tévében vetített színes reklámokban. Egy kis csoport, akik magukat beatnemzedéknek hívják, elvetik a társadalom normáit, és sajátos módon lázadni kezdenek. Ekkor írja meg Jack Kerouac az Úton című regényét, három hét alatt egy hosszú papírtekercsre, melyben Amerikában tett utazásait és kalandjait meséli el. Később ez lesz a beatnemzedék fő műve. A regényben több híres karakter is feltűnik, úgymint a költő Allen Ginsberg, aki az Üvöltés című versével vált híressé, valamint William Burroughs, aki a Meztelen ebéd-et írta. A beat generáció szenvedélyes fiataljainak célja, hogy mindent megtapasztaljanak; különféle drogokkal kisérletezgetnek és beutazzák stoppal egész Amerikát, valamint legfőbb törekvésük, hogy egy teljesen újfajta irodalmat hozzanak létre. Kerouac utazása során abszurd kalandokba keveredik, elszállt, fura emberekkel találkozik. „Mindig csak az őrültek tudnak érdekelni, akik őrülten élnek, őrülten beszélnek, egyszerre kívánnak mindent, akik sohasem ásítanak, és akiknek soha egy elcsépelt szó ki nem jön a szájukon, hanem égnek, égnek, égnek…” – írja. Vladimir Nabokov – Lolita Vladimir Nabokov regénye egy szokatlan, felkavaró történet egy tizenhárom éves lány és egy felnőtt férfi között kibontakozó szerelemről. A gazdag Humbert a világot járva egy asszonynál száll meg, így ismerkedik meg Lolitával, a nő lányával. Egyből beleszeret a fiatal, serdülő lányba, és feleségül veszi az anyját, hogy a közelébe férkőzhessen. Míg kapcsolatuk a kislány oldaláról csak ártatlan játszadozás, a férfi egyre jobban belecsavarodik a szerelembe, ami egyre felelőtlenebb cselekedetekre sarkallja őt. Amikor pedig a kislány anyja egy autóbalesetben meghal, miután rajtakapta őket, Humbert nem maradhat tovább, és Lolitát magához véve egy hosszú utazásra indulnak. Vladimir Nabokov regénye egy gyönyörű érzékiséggel megírt történet, amely egy nagyon komoly témát boncolgat; egy nem mindennapi szerelem rögös útját követhetjük végig a fellángolásától kezdve az elhamvadásáig. Sylvia Plath – Naplók Sylvia Plath amerikai írónő tizenegy évesen kezdett el naplót írni, és egészen haláláig vezette azokat. Írói tehetségére korán felfigyeltek, egy ösztöndíjjal bejutott a northamptoni Smith Egyetemre, majd később megismerkedett a híres költővel, Ted Hughessal, és össze is házasodtak. Két gyermekük született, szerelmüknek azonban a férfi félrelépése vetett véget; elváltak, Sylvia pedig súlyos depresszióba esett, és 1963-ban saját kezűleg vetett véget életének. Naplóiban kellő érzékenységgel és részletességgel számol be mindennapjai legapróbb részleteiről, gondolatairól, elmélkedéseiről. „Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag.”Szerb Antal regénye egyszerre szól egy valós és egy szimbolikus utazásról; „ az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után; keresi, kergeti, hiába, és az élete elsorvad a nosztalgiában.”
„Milyen különös az élet! Hogy sietünk elidegeníteni magunktól azon sorsokat, amelyeket eredetileg elnyerni igyekeztünk.”
Végigkövethetjük vele azt az utat, amelyen fiatal kislányból felnőtt nővé érik, ahogy szenvedélye, az írás, táptalajra talál és lassan kibontakozik, hogy Sylviát az irodalom nagy alakjai közé repítse.
