Nyílhegy végén a világ – Interjú Beszedics Márkkal

PTE-n végzett földrajzos, földmérő, íjász…Márk kétségtelenül egy izgalmas, sokoldalú személyiség, akit már néhány éve van szerencsém ismerni az egyetem berkeiből. Ezúttal a Cooltour Café foteljeiben egy kávé mellett beszélgettem vele az íjászatról, az íjász egyesületről és a júliusban megrendezésre kerülő versenyükről.

Mióta érdekel téged az íjászat?

Idén lesz tizenhatodik éve, hogy íjászkodom. Most van folyamatban egy íjászegyesület – mint rég dédelgetett álom – megalapítása. A civil életben földmérő vagyok, lassan három éve. Maga az íjászat édesapám gyerekkori álma volt: tízéves koromban kaptam tőle egy íjat, és mivel akkoriban családi házban laktunk, volt lehetőség lövöldözni. Aztán amikor gimnazistává váltam és messzire költöztem, az íjászat is elmaradt. Az egyetem alatt teljesen megszűnt, amíg a Megyer Követőire rá nem találtam.

Hogy hat rád ez a tevékenység? Miért íjászkodsz?

Erős közösségformáló ereje van. Nagyon fiatal kortól is részt tud venni benne bárki.

Valamint nagyon jó tükör az elme állapotáról: ha például az ember lemegy egy hosszú nap után, lő néhányat, és látja, hogy nagyon nem oda megy a vessző, mint ahova szeretné, akkor lehet tudni, hogy itt most valami gond van.

És vagy szünetet kell tartanom, vagy figyelnem kell magamra, és rájönni, hogy ez most miért nem ment. Segít fókuszba kerülni. Fontos, hogy összhangba hozzuk az íjász, az íj és a vessző háromságát. Ha egy lövésem oda megy, ahova szeretném, akkor tudom, hogy abban a pillanatban a mindenség abban a vesszőben összpontosult számomra.

Hogy néz ki nálatok egy edzés?

Tavasztól őszig a Melinda utcai szabadidőparkban edzünk. Minden edzés elején találkozunk, lepakolunk, felépítjük a pályát, ami két vesszőfogót és két táblát jelent, valamint körbekerítjük a helyszínt. Adott távolságról lövünk. Megvannak a biztonsági előírások, például, ha valaki azt mondja, hogy „Lövés!”, akkor onnantól kezdve nincs mászkálás a lövővonal előtt. Csak a lövők mögött lehet közlekedni, illetve tartózkodni. Ugyanez van, amikor az utolsó ember kilövi a vesszőjét, akkor a „Vesszőért!” vagy „Szedés!” vezényszóra mindenki egyszerre odamegy. Szükség is van ezekre a biztonsági előírásokra, hiszen ha valakit eltalálnánk, simán meghalhatna. Nem gyerekjáték.

Nem volt még probléma a szabálykövetéssel? Mondjuk gyerekek esetében?

Szerintem nem rosszabb a helyzet, mint más sportban. De ez azért más, mint egy csapatsport, hiszen itt az egyén önmagáért felel. De figyelni kell a gyerekekre. Azonban az a tapasztalat, hogy a gyerekek is 10-20 perc után fel szokták venni a ritmust és figyelnek. Felfogják a szabályokat, és elkezdik élvezni az egészet.

Mesélj, kérlek, az egyesületről!

A Megyer Követői mint név, már több mint tíz éve létezik. Idővel elkezdtek önállóvá válni, és ennek a csúcspontja, hogy most alakul a Megyer Követői Íjászegyesület. A célok között szerepel az utánpótlás-nevelés, a hagyományőrzés és ennek továbbadása. Illetve minden évben rendezünk egy versenyt, idén ez július elsejére, szombatra esik. Túronyban, a Diósvölgyben lesz, egész egyszerűen azért, mert nem tudunk Pécsen helyszínt találni hozzá.

Mit kell tudni a versenyről?

A helyszín lényegében egy rekreációs erdő, ahol egy Árpád-kori templomromot is találunk. A célok az úttól távolabb találhatóak, és 10–8–5 pontozásúak. A mi versenyünk is része a Baranya íjásza nevű versenysorozatnak. Erről azt kell tudni, hogy baranyai íjász egyesületek hat-hét versenyt rendeznek májustól szeptemberig. Egységes szabályok, egységes pontozás és egységes kategóriák vannak. Ezeknek a feltételeit minden januárban az egyesületek vezetői megtervezik, és az utolsó versenyen – ami általában Mohácson van – hirdetnek végeredményt az egész versenysorozatra, minden kategóriában.

Milyen technikai tudnivalók vannak a versennyel kapcsolatban? Konkrét program, nevezési díj…?

A versenyre elő lehet nevezni, a nevezőket csoportokba osztjuk, majd miután mindenki – az érkezést követően – regisztrált, véglegesítjük a csapatokat. Ezt követi a megnyitó, ahol az üdvözlés után elhangzanak a biztonsági szabályok, előírások, valamint a célokról és az útvonalról szóló fontosabb tudnivalók. Ezután egyesével felsoroljuk a csapatok tagjait, és mindegyik csapat kap egy vezetőt. Ez a vezető a mi versenyünkön valószínűleg az egyesületünk egyik tagja lesz.

Ami még fontos, hogy minden versenyzőnek van egy lőlapja névvel és kategóriával ellátva, valamint benne van a húsz darab cél. Itt kell felírni, hogy ki hány pontot ért el az adott célnál. Kezdéskor pedig minden csapat a saját számának megfelelő célnál kezd, (tehát például a hetes csapat a hetes célhoz indul). Rengeteg kategóriában lehet nálunk indulni, és mindegyikben elkülönülnek a férfi és női versenyzők (pl. tradícionális kategória, ahol visszacsapó reflexíjat és favesszőket használnak). Ezen kívűl más kategóriák: vadászreflex, ahol modern anyagokból készült középlövő íjakkal és carbon vesszőkkel lőnek, csigás íjak (ez már teljesen technikai sport, sok esetben irányzékkal), de szívesen látunk angol hosszúíjjal, azaz longbow-val induló versenyzőket is.

Amit még jó tudni, hogy szeretjük tematizálni a versenyeket, idén például a Pécshez kötődő legendák, mítoszok lesznek a fő témák. Ez azért lényeges, mert magukat a célokat is ellátjuk egy-egy történettel, és ezáltal izgalmasabbá és szórakoztatóbbá tesszük a versenyt.

Sokszor használunk 2D-s célokat, ez azt jelenti, hogy a vesszőfogóra egy lőlapot rakunk, és arra kell lőni. Így magán a céltáblán belül található a kihívás: minél pontosabbnak kell lenni. Másik fajta cél, ami 3D-s, ez azt jelenti, hogy 1:1-es méretarányú polifoam vadállatokra kell lőni, de vannak egyéb ügyességi célok, mint pl. kötél, vagy mozgó cél. A nyeremények általában íjász felszereléseket tesznek ki, vagy valamilyen hagyományőrző kézműves terméket.

Milyen koordinálni egy ilyen versenyt?

Nem egyszerű, hiszen átlagban 150 főről van szó egy-egy alkalommal, ami elég sok. Ami problémát szokott okozni, hogy vannak csellengők, akik „csapatot váltanak”. Ezzel az a gond, hogy így kialakulhatnak nagyon kis létszámú csapatok, akik gyorsan haladnak, és lesznek nagy létszámúak, akik jóval lassabban, s így felgyűlnek mögöttük az utánuk következők. Ezáltal hosszabbá válik a verseny, kitolódik az eredményhirdetés. Ezt úgy próbáljuk orvosolni, hogy adunk egy létszámkorlátot, amit a csapatok nem léphetnek át, ezért is kerülnek az egyesületi tagok „vezető pozícióba”, hogy ők tartsák kézben a csapatok létszámát, haladását, adott esetben magyarázatot adjanak a pontozás kérdéseire.

Hol lehet megtalálni az egyesületet?

Van egy nyilvános Facebook-csoportunk, a Megyer Követői, itt az érdeklődők megtalálják az edzések időpontját, az elérhetőségünket, illetve kérdéseket is tudnak feltenni számunkra. Ezenkívül tervezünk még röplapokat is kirakni. Májustól októberig megtaláltok minket a Melinda szabadidőparkban 17 és 19 óra között minden kedden és pénteken. Bárki, aki kedvet érez magában, jöhet, mindenkit szeretettel várunk.