,,Nem csak tudományos, közösségi élmény is a TDK” – Interjú a KTDT munkatársaival

A Tudományos Diákköri Konferencia kari és országos fordulóit már évtizedek óta megrendezik. A konferencia, illetve az arra való készülés, kutatás kiváló bevezetés a tudományos életbe, emellett remek közösségi élményt nyújt a hallgatóknak és oktatóknak egyaránt. De vajon hogy néz ki a TDK szervezői szemmel? Milyen feladatokat kell ellátniuk a KTDT munkatársainak? A feladataikról, a konferencia szervezéséről, illetve a dolgozat megírásához szükséges tanácsokról kérdeztük a KTDT alelnökét, Barabás Gábort és titkárát, Bőhm Gábort.

Mióta munkatársai a Kari Tudományos Diákköri Tanácsnak és milyen feladatokat látnak el?

Bőhm Gábor: 2012 óta vagyok tagja a KTDT-nek. Nem sokkal azelőtt Fedeles Tamás tanár úr vette át a Tanács vezetését, ő kért fel a helyettesének, sokáig vele, illetve Czeferner Dórával vezettük. Amikor Fedeles Tamás lemondott 2020-ban, én átmenetileg elvállaltam az elnökséget, de úgy, hogy tudtam, sokáig nem szeretném ezt a pozíciót betölteni. Ezután jött Pohárnok Melinda tanárnő és Barabás tanár úr és tulajdonképpen ők vették át az irányítást, az én szerepem igazából csak az volt, hogy az átmenetet biztosítsam, azóta pedig titkárként dolgozom.

Barabás Gábor: Azért túlságosan szerény a Bőhm tanár úr azzal, hogy csak ennyi az ő szerepe. Ő már több, mint tíz éve ezzel foglalkozik, pontosan tudja, hogy mit és hogyan kell színre vinni. Nagyon sokrétűek a feladatok, nem csak a tavaszi KTDK-t, illetve az őszi ITDK-t kell megszervezni. Programokat csinálunk, a Bölcsész Akadémiáról például szerintem már sok hallgató tud, ezen kívül különböző konferenciákat rendezünk, a Mesterek és Tanítványok volt ezek közül a legutolsó. Ezek mellett kiadványokat szerkesztünk és igyekszünk megteremteni az ehhez szükséges financiális hátteret.

Bőhm Gábor: Pályázni is kell, illetve a pályázatokat végig vinni, ami nagyon sok papírmunkával jár.

Barabás Gábor: Nem mondanám, hogy ez egy teljesen folyamatos elfoglaltság, de rendszeres munkát igényel. Szerencsére Balatonyi Judit tanárnővel már négyen vagyunk erre a munkára oktatói tagok, szóval el tudjuk osztani a feladatokat.

Ezek mellett a Konferencia szervezése milyen feladatokkal jár?

Barabás Gábor: Ezzel kapcsolatban igazából nekünk abban a köztes időszakban van munkánk, amikor a hallgatók a Konferenciára várnak. Amikor megérkeznek a jelentkezések, akkor azt a hallgatói tagjaink, Balikó Fanni, illetve Kovács Veronika szétválogatják, abban az értelemben, hogy melyik tudományterülethez tartoznak a dolgozatok. Továbbá rendszerezik a dokumentumokat, amiket le kell adni a nevezéshez, és amikor ez kész van, akkor egymás között felosztjuk, hogy melyik tagozatot ki fogja gondozni.

Mindenki megkapja a saját tudományterületét és elkezdődik az opponensek, bírálók kijelölése.

Értelemszerűen amihez nem értünk, ott nem mi döntjük el, hogy ki fog bírálni. Vannak intézeti TDK felelősök is, akik ebben segítenek nekünk, ők jelölik ki az opponenseket, és ha minden simán megy, el is vállalják a felkérést, de ez nem mindig történik így. Ha megvannak az opponensek, adunk egy határidőt a bírálóknak, általában egy hónappal a konferencia előtt kell végezniük. Emellett ki kell jelölni a tagozatok zsűrijeit a TDK felelősökkel egyeztetve. Ki kell választani a helyszínt, a pontos időpontot.

Bőhm Gábor: A progamfüzetet is meg kell szerkeszteni, Barabás tanár úr a honlapra tölti fel az információkat, én a Facebook oldalt kezelem, az okleveleket meg kell szerkeszteni, kitalálni hogyan nézzenek ki, stb. 

Miért érdemes belevágni egy TDK dolgozat írásába, és miért érdemes részt venni a konferencián?

Bőhm Gábor: Annak a konkrét szakterületnek a szeretete, és az abban való elmélyülés miatt. Ha valaki foglalkozik valamivel, abban jó akar lenni, és a Tudományos Diákköri Tevékenység ennek ad egy nagyon jó keretet. Egy önálló kutatómunka nagyon komoly figyelmet kap. Megtanul a hallgató kutatni és később eldönti, hogy mit szeretne ezzel kezdeni, tudományos pályára szeretne-e lépni, doktori tanulmányokat akar-e folytatni. Ha nem ér el a hallgató helyezést, vagy esetleg úgy látja, hogy ez nem az ő világa, akkor is gyakorlatilag egy majdnem kész szakdolgozat van a kezében. Ha sikeres valaki, és továbbjut az országos fordulóra, akkor ott értékes kapcsolati tőkét tud szerezni. A konferencián oktatók megbeszélik a hallgatók munkáját, ami rendkívül hasznos tud lenni.

Egyébként azt érdemes megjegyezni, hogy az OTDK unikum, ez a világon egyedülálló, én nem tudok olyanról, hogy hasonló lenne máshol.

A külföldi hallgatók közül is sokan részt vesznek a konferencián, már a tájékoztatókat is kiírjuk angolul. Nagyon sokrétű az, ami miatt érdemes diákköri tudományos tevékenységet folytatni. Azok számára mindenképp hasznos, akik tudományos pályára készülnek, de azok számára is, akik esetleg nem.

Barabás Gábor: A konferencia a tapasztalatok megosztása és az ismerkedés miatt is jó élmény. Azért javaslom mindenkinek, hogy vegyen részt az érdeklődéséhez közel álló szekción érdeklődőként, mivel egyrészt így képet kaphat arról, hogy is néz ki egy TDK, milyen témákban lehet kutatásokat végezni, milyen eredmények születhetnek, illetve a zsűri tagjai milyen szempontok szerint értékelik az előadásokat, milyen tanácsokat adnak stb.

Másrészt meghallgathatja barátait, szaktársait, szoríthat nekik. Nem csak tudományos, közösségi élmény is a TDK.

Inkább a verseny vagy a közösségi élmény a hangsúlyosabb egy konferencián?

Bőhm Gábor: Régóta vagyok ebben benne, az Országos Tudományos Diákköri Tanács Humántudomány Szakbizottságának is a tagja vagyok, ahol már egy ideje újra és újra előkerül, hogy ez a helyezéses dolog vajon szükséges-e, vannak mellette és ellene is érvek. Mellette szól az, hogy igazából a helyezések alapján tudunk sorrendet felállítani, ami alapján lehet ösztöndíjakra pályázni. Ami ellene szól, hogy ez a versenyszellem picit elveszi az önálló kutatások örömét, lesz a versenyzőkben emiatt egy kis feszültség, valakiben nagyobb is talán, ami miatt néha árnyék is vetül a kutatásra.

Én inkább a nem teljesítményorientált részét preferálom, szóval a lelkesedést, az önálló kutatómunka módszertanának elsajátítását. A helyezés egy plusz, jó, ha van, de az se baj, ha nincs.

Nagyon sok olyan példát tudnék mondani, amikor valaki TDK vagy OTDK helyezés nélkül nagyon komoly tudományos pozíciót tölt be. 

Barabás Gábor: Nem az a neve, hogy OTDV, szóval ez nem egy verseny, hanem konferencia. Nyilván tudományos konferenciákon nem szokás helyezéseket kiosztani, de ez valamilyen szinten egy vetélkedő, szóval érdemes megtartani a díjakat.

Magunkkal szemben is igazságtalan lenne, ha azt mondanánk, hogy ez nem kell, mert mindig kirakjuk utána a különböző felületeinkre, hogy kik értek el helyezést, erre jó büszkének lenni és a hallgatók számára is egy jó visszajelzés.

De egyéb pozitívumokkal is jár, például OTDK első helyezett esetén meg se kell védeni a szakdolgozatot. Ha pedig valaki nem nyer, akkor is kapott rengeteg visszajelzést, amire tud építeni és helyezés nélkül is lehet tudományos pályára lépni, ezt például én magam is tanúsítom.

Milyen tanácsokat adnának a dolgozat írásához?

Bőhm Gábor: Ezt nehéz megfogalmazni, de azt hiszem, az a legfontosabb, hogy legyen a hallgatóban alázat a tudomány felé. Emellett fontos tudni, hogy egy tudományos diákköri dolgozat az mindig legalább két ember közös tevékenysége, nagyon fontos a témavezető munkája is, aki rengeteget tud segíteni a hallgatónak. Szóval a legfőbb tanácsom az lenne, hogy senki se féljen segítséget kérni a konzulensétől, ha problémába ütközött. 

Barabás Gábor: Azt javaslom mindenkinek, hogy olyan konzulenst válasszon, akinek egyrészt kedvelte az óráit, a személyiségét, másrészt a kutatási területe átfedésben van a vizsgálni kívánt témával. Fontos tehát, hogy ne csak az oktató személye döntsön, hanem meglegyen a személyes érdeklődés. Nem gondolom alapfeltételnek a nagyon pontos kutatási tervet, de attól is óvnék mindenkit, hogy azt várja, majd az oktató megmondja, mit kutasson. Az ilyen alapfelállásból ritkán lesz ideális dolgozat. Ha a hallgató nem kap segítséget, akkor pedig kérjen mástól, esetenként lehet más konzulenst keresni, ha nem megy a közös munka.

Ahhoz, hogy az ember megismerje az adott tudományág fortélyait, kell a segítség. Praktikus tanácsom még mindenki felé, hogy kérjen véleményt baráttól, rokontól.

Nyugodtan olvastassa el a szövegét másokkal, egyrészt nyelvi, stilisztikai szempontból is fontos ez, másrészt egy laikus is tud olyan szempontokat felvetni egy jó szöveg esetében, amely esetleg nem jutott a kutató eszébe.

Említették, hogy a konferencia versenyrésze feszültséget vált ki a hallgatókból. Milyen tanácsokat tudnának adni ennek leküzdésére?

Bőhm Gábor: Egy szaktudományos konferenciákkal egyenértékű konferencián először fellépni feszültséggel jár, amit meg tudok érteni. Én is nagyon izgultam, amikor részt vettem a kari fordulón, de még inkább, amikor az OTDK-n vettem részt. A kari fordulón a zsűri tagjai ismert oktatókból álltak, de az országos fordulón a zsűriasztalnál olyan szakemberek ültek, akiket olvastam és a lábjegyzeteimben szerepeltek.

Megtisztelő ilyen nagy emberek előtt előadni, megértem, ha valaki emiatt megilletődik, de a saját példámból okulva azt mondanám, hogy próbáljuk ezt élvezni.

A zsűritagokban is ugyanolyan alázat és tisztelet van a tudomány iránt, mint amilyen a hallgatókban.  

Barabás Gábor: A prezentáció esetében fontosnak tartom az előzetes gyakorlást. Példamutatónak tartom a Szentágothai Szakkollégium Katus László Történész Kutatói Klub kezdeményezését, ahol már hagyományosnak mondható módon ún. Elő-TDK-t, hivatalos nevén Katus László Történész Kutató Konferenciát tartunk az érdeklődő hallgatók számára egy héttel a KTDK előtt, ahol mindenki gyakorolhatja a prezentációját, illetve kap visszajelzéseket a jelenlévő oktatóktól, amit beépíthet az egy héttel későbbi, "éles" versenybe.

Önök számára mi volt az a téma, ami miatt elkezdtek tudományos munkát folytatni?

Bőhm Gábor: Az irodalomelmélet. A magyar szak az akkori kortárs irodalomelméletektől volt hangos, nem csak engem, hanem sok évfolyamtársamat is megszólított és én ebből a témából írtam az OTDK-pályamunkámat.

Barabás Gábor: Én nem vettem részt az OTDK-n, engem a tudományos munka később érintett meg. A doktori témámat készen kaptam, amikor kikerültem Németországba doktori hallgatóként. Ott meg volt adva a téma, amivel foglalkozni kellett. Meg lehet szeretni azt a témát is, amit kap az ember. Egyébként annak idején azért akartam tudománnyal foglalkozni, mert az egyik oktatóm zseniális szemináriumokat tartott a középkori lengyel forrásokról. Nagyon érdekesnek tartottam, hogyan lehet a különböző furcsa történeteket tartalmazó gestákkal foglalkozni, hogy azokból milyen információkat lehet leszűrni, szóval számomra a középkori történetírás keltette fel a figyelmemet a tudomány iránt.