Milyen szép az új világ? – Amerika Kapitány: Szép új világ kritika

Tény és való: a Marvel látott már szebb napokat is. A 2010-es években egyértelműen uralta a mozivásznakat – és kasszákat –, azonban 2019 után mintha megfáradt volna, többször is elmaradt az egyöntetű siker. Hiába keltik azonban egyesek a halálhírét, a Marvel él, és a bukásai mellett bőven szállít még tisztes popcorn mozikat és olyan darabokat is, amelyekben felsejlik a popkultúrát leuraló filmes univerzum egykori fénye. Lássuk, mai filmünk melyik tábort erősíti. Spoileres kritika!

Sam Wilson élete sosem unalmas. A légierő veteránja, a Sólyom nevű szuperhős, ex-Bosszúálló, most pedig Amerika Kapitány. Mióta Steve Rogers barátja segített titkos összeesküvések felgöngyölítésében (A tél katonája, 2014), harcolt szuperhősökkel (Polgárháború, 2016), pár évre kitörölték a létezésből (Végtelen háború, 2018), majd átvette a kapitányi pajzsot (Végjáték, 2019), kételyeit legyőzve ő lett a szabadság új védelmezője (A Sólyom és a Tél Katonája, 2021). Napjai terroristák lekapcsolásával és az ártatlanok védelmével, mondhatni nyugalmasan telnek, mígnem a tábornokból frissen elnökké avanzsált Thaddeus Ross köreiben és egy halálos összeesküvés kellős közepén találja magát.

Kezdjük rögtön egy égbeszökő sztereotípiával: az élet csupa változás, és ez annyira biztos, mint a halál, az adó vagy a megcsúszás a beadandó megírásával. Változunk mi, a világ, a környezetünk és a filmek is. 2008-as indulása óta a Marvel-moziverzum (MCU) is sok mindenen ment keresztül. Lassan felépítve magát páratlan utat járt be, újabbnál újabb történeteket, változatos karaktereket tárt – többnyire sikerrel – a közönség elé. Folyamatosan emelte a tétet, míg a Végtelen háború és a Végjáték kettősével feltette a koronát pályafutására.

2019 után azonban új idők következtek. Az MCU új vizekre evezett, új sztorikat mesélt új karakterekkel, hiszen sok korábbi, imádott és ikonikus hős történetére pontot tett a fent említett filmekkel. A változás azonban sokszor nehéz. A Marvel iránti lelkesedés megcsappant, sokaknak nem tetszett, hogy már nem a megszokott arcokat és történeteket látják. A stúdió azóta is bőszen igyekszik visszakapaszkodni a csúcsra, néhol egészen nagy sikerrel. Mai filmünk az Amerika Kapitány: Szép új világ (2025) is erre tett kísérletet. A filmsorozat negyedik, illetve a Sam parancsnoksága alatti első Amerika Kapitány-film ingatag talajról szállt fel, és mintha ezzel maga is tisztában lett volna. Eredeti címe ugyanis (Brave New World) angol környezetben egy nemrég megváltozott, új helyzetet jelent, aminek kétséges a végkimenetele.

Nos, az mindenképp a film javára írható, hogy fenntartja a figyelmet. A cselekmény veszettül pörög és egy percre sem áll le. A karakterek a szűk kétórás játékidő alatt egy pillanatig nem tétlenkednek. Ha épp nem terroristákkal harcolnak, akkor elnöki fogadásokon vesznek részt, vagy a titokzatos gonosztevő után kutatnak, természetesen mindig időt szakítva a menetrendszerű lelkizésekre, hogy aztán ismét kiüssenek két tucat rosszfiút.

Ami a technikai dolgokat illeti, a film tisztes iparos munka. A harcjelenetek dinamikusak és látványosak, habár nem olyan letaglózók, mint a korábbi Kapi-filmekben (A tél katonáját túl lehet egyáltalán szárnyalni?), cserébe viszont Top Gunt idéző légicsatákat kapunk. A CGI és a látvány szintén rendben vannak, néhol olyan képeket kapunk, hogy a szánk is tátva marad. Ezt leginkább a fiktív Égi sziget válthatja ki, amely valójában egy (az Örökkévalókban [2021]) elhalálozott földönkívüli, Tiamut megkövesedett teste, és amúgy adamantiumból van (Helló, Rozsomák!). Közeli és távoli képeken is tiszteletet parancsolóan, félelmetesen magasodik több kilométerrel az óceán és az emberek fölé, kiváló hátteret biztosítva a vízi-légi ütközetekhez. A másik nagy csata az időközben Vörös Hulkká alakult Ross és Wilson közt szintén jól meg van koreografálva. Epikus küzdelem, amiben most nem New Yorkot, hanem Washingtont rombolják a földig.

A szereplők közül érdemes kiemelni Anthony Mackie-t, aki már sokadszorra húzza fel a fémszárnyakat. Nem olyan karizmatikus, mint amilyen Chris Evans volt anno, de érezhetően tíz év után is rettentően élvezi a szerepét. A karaktere amúgy egy talpig becsületes, sziklaszilárd erkölcsű katona, aki körömszakadtáig harcol az igazságért és a népért. Ez elsőre elég unalmasnak tűnik, azonban a rendszerrel való harca, a háttérben megbúvó Vezér-szál és a belső kételyei érdekessé teszik. Sam sohasem biztos benne, hogy méltó-e a pajzsra, a névre, de a film végére elfogadja, nem kell neki Steve Rogersnek lennie, aki mindig egy eszmét testesített meg. Ő Sam Wilson, az új, hasonló értékeket valló, de mégis más Kapitány, sok ember példaképe.

A szövetségesek közül érdemes kiemelni Joaquin Torrest és Isaiah Bradleyt, mindkettőjüket A Sólyom és a Tél Katonájából ismerjük. Torres a film fő mókamestere, a legtöbb fesztelen jelenet hozzá köthető. Lazasága ellenére fegyelmezett fiatal, az új Sólyom. Ennek megfelelően nagy hévvel és bizonyítási vággyal veti bele magát az események sűrűjébe. Isaiah egy öreg, de szívós szuperkatona, azon kisemberek képviselője, akiket a rendszer kihasznált, majd eldobott. Meglepően érzelmes jeleneteket kap. Élete jó részét ártatlanul töltötte börtönben, ahova most kénytelen lenne visszatérni egy olyan merényletkísérlet miatt, amelyért nem ő a felelős. Emiatt érzett megtörtsége és kétségbeesése főszereplőnk személyes motivációjaként szolgál az események feltárására, hogy tisztázza barátja nevét és megmentse a halálbüntetéstől. A szerepekben mind Danny Ramirez, mind Carl Lumbly korrekt mód helytáll.

Az ellenfelek oldaláról Giancarlo Esposito most is remek, azonban az általa játszott terroristavezér nem valami emlékezetes. Annál inkább megjegyezzük Harrison Fordot Ross tábornok/elnök szerepében. Ő váltja a karaktert 2008 óta alakító, 2022-ben elhunyt William Hurtot. Bármennyire is kár Hurtért, azt azért el kell ismernünk, hogy Ford abszolút jó választás az ellentmondást nem tűrő, megszállottan törtető, sötét titkokat rejtegető elnök szerepére, aki acélvonásai mögött maga is aggodalommal, szomorúsággal és bizonyítási vággyal van telve. Míg Sam Amerika Kapitány örökségét igyekszik folytatni, addig Ross saját elnöki emlékezetét építi, valamint elhidegült lányával szeretné rendezni a viszonyát, hogy bebizonyítsa, nem rossz ember, csupán elkövetett néhány hibát.

A film valódi gonosza Samuel Sterns, azaz Vezér, bár a filmben egyszer sem nevezik képregényes nevén. Őt utoljára A hihetetlen Hulkban (2008) láttuk. A zöld behemót vére átalakította egy zöldes, szörnyen torz lénnyé, az elmúlt éveket Ross fogságában töltötte, cserébe viszont szuperintelligenciát kapott. Sorsa miatti elégedetlensége, felgyülemlett keserűsége és bosszúvágya indítja el a film eseményeit. Az összeesküvés lényegében egy alaposan megtervezett Ross elleni bosszúhadjárat, hogy a világ előtt lelepleződjön és tönkremenjen. Sterns félelmetes gonosz, hiszen saját személyes sérelmei miatt milliós áldozatokkal járó háborút igyekszik kirobbantani egy személy megbüntetésére. Habár fizikailag ártalmatlan, elméje és elszántsága veszélyessé teszi őt. A szerepben 17 (!) év után visszatérő Tim Blake Nelson minden jelenetét uralja a higgadt, számító karakter szerepében. Dicséretes, hogy a Marvel igyekszik minden szálat elvarrni 10+ év távlatából is.

A film tehát szórakoztató, de az előzmények ismerete nélkül nehezen élvezhető. Habár a kezdésben újra elmagyaráznak bizonyos dolgokat és a párbeszédekben is felsejlenek a korábbi események, a film élvezetéhez szükséges volna megnézni mind azokat a filmeket, amiket már említettem, hisz mind kapcsolódik a Szép új világhoz. 16 év alatt egyszerűen eljutottunk arra a pontra, hogy ha valaki mindennel tisztában akar lenni a Marvel háza táján, akkor tucatnyi filmen és sorozaton kell végigrágnia magát, ami inkább ijesztő, mint csábító.

A Szép új világ érezhetően vissza akart nyúlni a politikai thrillert idéző Tél Katonájához és az összeesküvéssel, a politikai elemekkel és a főszereplő jelmezével meg is idézi, de többre nemigen futja. A film gyorsan halad, a szereplők pedig nem ütköznek igazán komoly kihívásba a szűk két óra alatt, így a mondanivaló sem olyan erős. Igaz, a rendszerrel való szembehelyezkedés és a háttérben éveken át formálódó összeesküvést itt is megkapjuk, ám Vezér és Ross csörtéje közel sem olyan hatásos, mint amikor a Hydra kiütötte a SHIELDET, vagy amikor a Tél Katonája lelepleződött. Ezt továbbgondolva a filmnek érdemi következménye sincsen, annak ellenére, hogy mindenki megkapja a maga jutalmát, büntetését vagy feloldozását. A korábbi filmekben Rogers megmentett egy várost, ám ennek 80 évnyi kényszerpihenő volt az ára a jégsapkák alatt. Leleplezett egy összeesküvést, amibe beleroppant egy világméretű szervezet. És nem írt alá egy politikai egyezményt, ami miatt politikai szökevény lett saját barátai szemében is. Ezekhez képest Ross filmvégi lemondása és a Fehér Ház lerombolása nem tűnik olyan nagy dolognak.

Fotók: Port.hu