Meg lehet írni egy szakdolgozatot tizenkét óra alatt?

Az alábbi kérdést akár az egyszeri egyetemista is feltehetné, amint elmélkedik a határidejének letelte előtt… úgy tizenkét órával. Persze hogy valaki idegesen kapkodjon, patakokban csorogjon róla a víz, és mérges macskaként fújjon a környezetében mindenkire, ahhoz hosszú út vezet. Paradox módon szakdolgozatot írni egyszerre könnyű, mégis nehéz.

Mindenekelőtt az kell a szakdolgozatíráshoz, hogy az egyszeri hallgató elismerje: "fingja nincs", miről akarja írni a tudományos kutatását. Ez az első lépés ahhoz – mondjuk úgy másodévben –, hogy bármiféle motivációja legyen elvégezni a szakot. Az persze teljesen kar- és szakfüggő, hogy milyen kutatási területek, módszerek és lehetőségek állnak a hallgató rendelkezésére, de nagy általánosságban elmondható, hogy ha az ember ügyesen csinálja, akkor szinte bármiről lehet írni. Nem mellesleg az is sokat javít a helyzeten, ha a téma releváns és kutatható is egyben. Garantált a siker, ha az alkotó talál egy olyan témát, ami egy teljesen új kutatási terület, vagy egy korábbi téma másik aspektusa. De talán az a legfontosabb szempont, hogy olyan munka szülessen, aminek témája közel áll az alkotójához.

Nem én vagyok a legjobb tanácsadó a jó szakdolgozat megírásához – hiszen nekem is csak egy közepesre futotta –, azonban abban tudok tanácsot adni, hogy mit ne csináljon az, aki értékelhető munkát szeretne kiadni a kezei közül.

Először is: ne halogass (annyit).

Tudom, hogy az egyetemen a halogatás egy kötelező mértékegység – és én sem akarok hipokrita lenni, mert a mai napig sokat űzöm –, viszont ha hagyod, hogy a dolgok a fejedre nőjenek, akkor előbb-utóbb elhavazódsz.

Másodszor: többször is nézd meg, hogyan kell hivatkozni; ezzel rengeteg energiát megspórolhatsz.

Ha már megírtad a szakdolgozatod felét, és akkor jut eszedbe ellenőrizni, bizony okozhatnak kellemetlen perceket a javítgatások. Gondolok itt a hangos káromkodásokra, a fogadalmakra, miszerint „Én ezt soha többet nem csinálom!”, valamint egy adag megbánásra is a „Minek jöttem én egyetemre?” kérdéskörrel.

Harmadszor: nem árt, ha a konzulenseddel jó munkakapcsolatban vagy, mert ha esetleg összevesztek, kellemetlen lesz együtt dolgozni vele.

Grafika: Gálfalvi Erika

Az egyetemen eltöltött lassan tíz évem alatt nem sok olyan emberrel találkoztam, aki örült volna a szakdolgozatírás gondolatának. Azt inkább a diplomaosztón szoktak, de oda is el kell jutni valahogy. Ne félj, hiszen a szakdolgozat írása közben számtalan új lemezt lehet meghallgatni, régi kedvenceket elővenni, technóra kattogni, Puzsérral üvölteni valami olyan filmen, dalon vagy celeben, aki kimeríti a szellemi kútmérgezés fogalmát. A háttérzene egy jó megoldás, hiszen serkenti az agyi teljesítményt, és még az ember kedvét is fel tudja dobni.

De hogy valami komolyat is írjak: nem árt, ha ismersz pár oldalt, ahonnan zsíros forrásokat vadászhatsz a készülő remekműhöz. Rövid időn belül az arcanum.hu, a szaktars.hu, a matarka.hu és a Google Scholar lesznek a legjobb barátaid.

Ezek az oldalak PTE Student ID-val ingyenesen használhatók, úgyhogy csak bátran.

Ha itt nem találsz meg valamit, akkor irány az nCore – akarom mondani a web. Ha nyugis és inspiráló környezetre vágysz, ahol minden egy helyen van, akkor irány a könyvtár. Jó fosztogatást!

A lényeg a szakdolgozatírásban annyi, hogy olyan témáról írjon az ember, ami passzol az adott szakhoz, érdekli őt, esetleg otthonosan mozog benne, és szívesen ír róla. Mindenki életében van egy ilyen téma, csak jó mélyen elrejtve.

És hogy meg lehet-e írni egy szakdolgozatot tizenkét óra alatt? A választ az olvasóra bízom.