Lampion és libasült, avagy közeleg a Márton-nap

A töklámpások még egészen jó állapotban csücsülnek az ablakpárkányokon, a Starbucksban is van még Pumpkin Spice Latte, de Mariah Carey november elsejével már hivatalosan is megkezdte a kiolvadást. Mi azért ne ugorjunk mindjárt fejest a karácsonyba, hisz van itt még egy ünnep, amiről illik pár szót ejteni. Ez pedig nem más, mint a Márton-nap.

Ha valaki német nemzetiségi óvodába vagy iskolába járt, bizonyára részt vett már lampionos felvonuláson és evett már libazsíros kenyeret uzsonnára. Ha már homályosabbak az emlékeitek arról, hogy miért is történt mindez, itt a remek alkalom arra, hogy felelevenítsük.

Kezdjük az alapokkal. Kicsoda Szent Márton?

Biztos sokatok számára meglepő lesz, de Szent Márton országunkban született, mégpedig Szombathelyen, ami akkoriban még Savaria volt. Születési évét nem tudjuk pontosan, 316, esetleg 317 lehet. A római légió katonája volt, de már fiatal korában sem volt jó cselekedetektől mentes az élete. Ha derengenek bennetek képek egy lóháton ülő alakról, aki épp félbevág egy köpenyt, akkor jól emlékeztek, ő volt azt. Történt egyszer ugyanis, hogy így segített egy hidegtől reszkető koldusnak. Az esetet olyan legenda is őrzi, amely szerint nem is koldus volt a fázó ember, hanem maga Jézus Krisztus. A mi Mártonunk később otthagyta a katonaságot, s miután kikeresztelkedett, papnak állt. Tours városa megválasztotta püspökéül, azonban az avatási ünnepség elől Márton egy ólban, libák között rejtőzött el. A madarak gágogásukkal elárulták, így sorsa és kötelessége elől nem menekülhetett, s élete végéig, azaz 397. november 8-áig püspökként tevékenykedett. Napját azért november 11-én ünnepeljük, mert ekkor temették el. A természetgyógyászoknak vagy az annak készülőknek különösen ajánlott megismerni a történetét, hiszen Márton a természetgyógyászok és az újbor védőszentje.

Honnan ered az ünnep?

Ez a nap, vagyis november 11, jóval Márton előtt, feltehetőleg már az ókorban is ünnepnek számított, hiszen a természet alapjaiban mit sem változott azóta. Az ősz eleji szüret eredménye, hogy az újbor ekkorra forrott ki – ezért mondjuk, hogy „a bornak Márton a bírója” –, illetve ekkorra fejeződött be az aratás, így akár betakarítási ünnepként is felfoghatjuk ezt a napot.

Miért pont liba?

„Ki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik” – valószínűleg mindenkinek ismerősen csengenek az ehhez hasonló mondatok, hiszen már kiskorunkban belénk nevelték: Márton-napon bizony libát kell enni. Ennek miértjére pedig több magyarázat is akad.

Először maradjunk az ókornál, egészen pontosan a rómaiknál. Az ő kultúrájuk szerint a liba Mars isten szent madara volt, s a fent említett betakarítás végi/téli évnegyed kezdetét jelentő ünnepkor fogyasztották. Az idők során Mars madarából a szájhagyomány útján terjedve könnyedén lett „Márton-madár”, s így már érthető, miért kapcsolódik ehhez a naphoz.

Közvetlenül Márton életéhez is köthetjük a hagyomány kezdetét, hiszen ne feledjük, a libák gágogása árulta el hollétét a püspökké avatásakor. Az árulók már akkor is megkapták a nekik járó bánásmódot, ugyanis a legenda szerint a nap végére vacsora lett belőlük.

A harmadik magyarázat a liba-kérdésre, hogy ez a nap jelentette a paraszti év végét. A mezőgazdasági munkákkal, így a betakarítással és szürettel végző munkások rendszerint ilyenkor kapták meg a bérüket, sok más mellett gyakran hízott liba formájában. De mivel szokásban volt a karácsonyt megelőző 40 napos böjt, a finomságok elfogyasztására ennek kezdete előtt volt csak lehetőség, innen ered a nagy libalakoma. További érdekesség a történetben, hogy a liba hátsó részéből származó falatokat szokás szerint elküldték a papoknak, innen ered a „püspökfalat” elnevezés.

Mi az a Szent Márton vesszeje?

Mint megtudtuk, a gazdák ilyenkor fizették ki a munkásokat és pásztorokat, akik egy sokfelé ágazó vesszőt adtak nekik cserébe. A hiedelem szerint ahány ága volt ennek a vesszőnek, annyit fialt a gazda disznója a következő esztendőben. De hogy még biztosabbra menjenek, tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat, s a gazdák meg is veregették vele őket, hogy azok egészségesek legyenek.

Milyen télre számíthatunk?

A magyar kultúra tele van időjárásjósló jeles napokkal, amik között bizony a Márton-nap is szerepel. „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál”, „ha Márton fehér lovon érkezik, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható”. Vagyis ha Márton-napon még nincsen fagy, akkor jó eséllyel lesz fehér karácsonyunk, de legalábbis hosszú és kemény telünk. De nem csak az aznapi időjárásból lehet a télire következtetni. Ha a vacsorára felszolgált libasültben a mellcsont rövid és barna, akkor a tél saras, ha viszont hosszú és fehér, akkor jeges lesz. Továbbá a borral, pontosabban a szőlővel kapcsolatosan is van egy hiedelem, amely szerint, ha Márton-napon zöld a szőlő leve, akkor enyhe tél várható.

Hogyan ünnepelnek ilyenkor a világban?

A Márton-napot főként Közép-Európában ünneplik, legnagyobb hagyománya német nyelvterületeken, Lengyelországban (ahol ilyenkor van a Nemzeti Függetlenség Napja is) és hazánkban van.

Az újborral leöblített libalakoma, az ünnepségek és a bálok mellett a legismertebb hagyományok között van még a Márton-napi tűz és a lampionos felvonulás is.

Utóbbi a jó cselekedetek és a fény továbbadását szimbolizálja, hiszen Márton és a koldus találkozását eleveníti fel. A menetet ezért sok helyen egy piros köpenyes ember vezeti, természetesen lóháton. Felvonulás közben általában énekelni is szoktak, így számos, főként német nyelvű dalocska született kifejezetten ezekre az alkalmakra, például a Laterne, Laterne. Az ünneplés német területeken a vacsora és olyan édességek elfogyasztásával zárul, mint a Weckmann, vagyis a „Márton-emberke”.

Természetesen Közép-Európán túl is van Márton-nap. Portugáliában például családi-baráti összejöveteleket tartanak és sült gesztenyével ünnepelnek, amit különféle alkoholos italokkal (pálinkával, kevert vagy vizezett borral) öblítenek le.

Hogyan ünneplünk ilyenkor mi?

Hazánkban a felvonulások nem olyan nagyszabásúak, mint más országokban, mi jó magyarként inkább maradunk a gasztronómiánál. Szinte minden étterem kínálatában találhatunk ilyenkor valamilyen ehhez a naphoz kapcsolódó fogást, a libazsíros kenyértől kezdve a libatöpörtyűs pogácsán át egészen a párolt káposztával kínált sült libacombig. Mivel hó elején még vastagabbak a pénztárcák, azok, akik nem spórolnak a karácsonyra, akár libamájas finomságokat is kóstolhatnak. A lényeg, hogy a

Márton-napi liba és a(z új)bor jó egészséget és bőséget hoz elfogyasztójának.

S végül egy különlegesség, a Márton-kifli

Ha az előző bekezdésnél még nem éheztetek volna meg, akkor most fogtok. A dubai csoki trend talán már kezd lecsengeni, így megkísérlünk divatba hozni egy újat, ennek főszereplője pedig a Márton-kifli. Ezt az édességet először egy cukrász készítette a lengyelországi Poznan városában, mert az ottani püspök szerette volna Márton-nap alkalmából feléleszteni a szegények megajándékozásának hagyományát. A jellegzetes patkó formájú kifliket így először a szegényeknek osztogatták, később pedig a gyerekek is kaptak a felvonulások alkalmával. A Márton-kiflik akkora sikert arattak, hogy a poznaniak levédették őket, s a lengyelek csak Márton-napon milliós tételben fogyasztanak belőlük országszerte.

Na de nem csigázunk tovább titeket, lássuk, hogy néz ki ez a finomság. Angolul Martin's croissant néven emlegetik, s jogos az elnevezés, ugyanis a közismert francia péksüteményhez hasonlóan ennek is leveles tészta az alapja. Ebbe kerül egy mákos töltelék, de nem a mi bejglinkből ismert kék fajtából. A Márton-kiflikbe úgynevezett fehér mák kell, amelynek édesebb, dióra emlékeztető íze van. (Lehet, hogy ez tehet pontot a dió vs. mák háború végére?) A töltelék továbbá kekszmorzsát, narancshéjat, mandulát és egyéb ízesítő hozzávalókat tartalmaz, a kisült kiflik pedig még melegen kapnak egy cukormáz borítást – köpenyt, ha úgy tetszik – és egy kis mandulaszórást is. A hivatalos recept a levédetés miatt ugyan nem elérhető, de különböző kalózverziókkal lehet próbálkozni. Ha pedig netán Poznanban jártok, elmehettek a Rogalowe Muzeum Posnaniaba is, ahol tradicionális módon készíthetitek el ezeket a finom és szemet gyönyörködtető kifliket.

Reméljük, hogy sok új információt tudtatok meg ebből a kulturális gyorstalpalóból.

A Márton-nap ugyan nem a legmodernebb ünnep, de talán érdemes életben tartani a hozzá kötődő hagyományokat.

Pláne, hogy azok nemcsak feljogosítanak arra, hogy ne kelljen takarítanunk vagy más házimunkát végeznünk, hanem egyenesen meg is tiltják ezt. Bizony, a Márton-nap azért van, hogy jóllakjunk, örvendjünk és mulassunk, a karácsony előtti nagytakarítás bőven ráér. Zárásként jó étvágyat kívánunk a libalakomához, de ne felejtsétek el a bort sem! Egyes mondások szerint, aki ilyenkor kicsit becsiccsent, az egész évben mentesül a has- és fejfájástól.

Grafika: Horváth Anna