Furcsa, ám érdekes trendekkel gyakran találkozunk manapság. Ahogy online tartalomfogyasztóból egyre több van, úgy tartalomgyártóból is, ráadásul bárki készíthet szívéhez közeli értékeket. Az ilyen tartalomhullámok rengetegében általában van néhány pionír, akik igazán kreatívan tudják tolmácsolni gondolataikat, ezáltal akár műfajteremtőkké is válhatnak. Erre remek példákat szolgáltat nekünk az egyik korai videómegosztó közösségi oldal, a YouTube. Itt lett népszerű Casey Neistat a vlogokkal, Vsauce az ismeretterjesztő tartalmakkal, de itthon is kiváló képviselője volt ennek a vonulatnak FreddyD a videojáték-elemzéseivel.
Bár ezek a kategóriák az átlag felhasználónak fogyaszthatók lehetnek, az erősebb idegzetűek örömére teret hódítottak maguknak a misztikumok és a horrortémák is. Egy időben igen népszerű volt az „urban exploring” tartalmak készítése, ami elhagyatott helyek felfedezését jelenti. Felpörgött a megmagyarázhatatlan, természetfeletti események elemzése is, ezzel egy időben pedig megnőtt a róluk szóló irodalmi corpus is. Sokan érdeklődnek manapság a sorozatgyilkosok pszichológiája, a nyugtalanító képi- és írott tartalmak iránt, és természetesen a true crime is gyors térhódításba kezdett. YouTube-on több csatorna is létezik, amelyek igyekeznek ezeket a kérdésköröket izzasztóan részletekbe menően elemezni. Többségük az egész karrierjét felteszi az ehhez fogható témákra, de kevesen futnak be annyira, mint Wendigoon. Egy, a bűnügyekre és természetfelettire fogékony közönség elsődleges szórakoztató tartalma a közösségi média előtt a horror volt. Ma sem halt el teljesen a műfaj, hiszen kreatív csoportok sikeresen átvették Hollywood helyét a műfaj online kiaknázásában. A zavaró aurák, szörnymitológia, megmagyarázhatatlan félelem témái foglalkoztatják leginkább a ma aktív legismertebb rövidhorror-rendezőket. Évek óta népszerű a Crypt TV, ALTER, Oats Studios és Chris Cunningham munkássága, akik mind különböző értékrenddel és megoldásokkal közelítették meg a rémisztgetés művészetét. Néhányan – mint például David F. Sandberg, – Hollywoodból is ismert alkotók. Egészen a semmiből köszöntött rám nemrég az ALTER csatornán megjelent nem is oly koros rövidfilm, az Other Side of the Box. Többségében pozitív fogadtatásban részesült, 15 perces futamideje alatt pedig pörgőssége teljesen sakkban tartja a nézők figyelmét. Vajon mitől lesz ez a kis film olyan izgalmas, egy átlag rövidhorroron messze túlnövő? A filmben egy fiatal pár épp vacsorát készít, amikor a nő volt párja beállít egy ajándékkal a férfi számára. Miután kibontják, egy látszólag végtelen mélységű dobozt látnak, amiről ha elnéz a birtokosa, egy ismeretlen emberi alak kezd kibújni. Természetesen meg vannak rémülve, ezért a férfi elmegy, hogy kérdőre vonja az ajándékozót. Útközben rájön, hogy a birtokosnak kell néznie a dobozt, más ezt a feladatot nem veheti el tőle, és mire visszaér, barátnőjének hűlt helyét találja. Nem tart már soká, hogy ő is a lény áldozatává váljon. Amennyiben kissé tájékozottak vagyunk filmes közegben, rögtön feltűnhet, hogy korábbról ismert horroreszközök tákolmányáról van itt szó. A váratlan ajándékozás (Az ajándék, 2015), a lény, amit mindig figyelni kell (Dr. Who: síró angyalok), megállás nélkül követ (Valami követ, 2014) és sötétben effektív (Amikor kialszik a fény, 2016), ismert alkotásokból származó elemek, mégis, ebben a kontextusban mind megállják a helyüket. Az utolsó mű éppenséggel a korábban említett Sandberg filmje. Klasszikus horrorfilmek esetében általában az ellenfél – vagy gonosz – kiléte és motivációja a legmérvadóbb. Ez persze nem illik a slasher filmekre, de elmondható, hogy egy megalapozott ijesztgetős mozi nem állja meg a helyét, a hősöket terrorizáló entitás vagy személy nem egy ugyanolyan kiforrott karakter, mint azok, akiknek drukkolnunk kellene. Épp ezért van, hogy egy horrorfilmet sosem a főhősről jegyzünk meg, hanem pont az ő ellenfeléről. Az Other Side of the Box-ban nem tudunk meg sokat a lényről, azonban a képességei határaival kapcsolatos misztériumai folytonosan csigázzák a néző agyát. Ezekre egyáltalán nem kapunk választ. Kíváncsiságot felkeltő gondolatok viszont ezeken túl a részletekben rejlenek. A remek tervezésnek és a kameramunkának köszönhetően mindig a lényeg van középpontban, nehéz elcsúszni a szándékolt, de ki nem mondott részletek felett. Vajon hányan gondoltunk bele, hogy a lény intelligens? Nem csak, hogy utánozni tudja az emberek hangját, de sikeresen rávezette a párt arra, hogy csak akkor mozoghat, ha mindketten szemmel tartják. Bár tehette volna, a férfi jelenlétében csupán akkor reagált, amikor mindketten eltekintettek, akkor pedig nem, ha csak a nő nézte. Rendezőnk, Caleb J. Phillips nem először dolgozik együtt a stábjával. Látszik a színészi munkán, hogy teljesen szót értettek, minden pillanatban őszinte érzelmeket láthatunk kiülni a szereplők arcaira. Az a valódi pánikba esett vonás, ami emberivé tehet valakit, ott van az ábrázatukon. Még a lényén is. Az Other Side of the Box egy remekül összerakott, intelligens film, ami a nézőt és a horrort összezárva tartja. Legnagyobb gyengesége talán az, ami az ereje is: a magyarázat hiánya és a következtetések nehézkessége egyszerre teszi frusztrálóvá és elgondolkodtatóvá a művet. Számtalan kérdés merül fel a lényről, a volt párról, illetve, hogy mi lesz a film vége után – ezek viszont sosem találtak konszenzusra a fórumokon. Sokan úgy vélik, a volt pár kizárólag a nő védelméért kérdezte meg, ott van-e ő is, viszont ne felejtsük el, ha a lány nem lett volna ott, a férfi kizárólag maga nézhette volna a dobozt, és nem bízza rá barátnőjére, így valószínűbb, hogy túlélte volna. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a film ereje a hosszában rejlik: a 15 percet teljesen megtöltötték, amennyiben viszont tovább futott volna, biztosan ellaposodik.Sikeréhez az járult hozzá leginkább, hogy többnyire ismert misztikumokat rendkívül megfogható módon, aktuálisan és humorral fűszerezett tisztelettel mutat be, a sok hasonló csatorna mellett pedig még mindig tud újat nyújtani.
Természetesen mindenkit izgat, hogy honnan ered a doboz, hogyan került a volt párhoz, az áldozatoktól hogyan jut tovább.
Ha szereted az elgondolkodtató misztériumokat, tudom még ajánlani a The Crypt csatornán megtalálható Miss Annity sorozatot, a 2009-es Almat Rodrigo Blaas-tól, illetve a 2001-es The Cat With Hands-et Robert Morgantől.