Killing the Koala – A Ricsárdgír már nem zene

Feloszlott a Ricsárdgír, Magyarország talán egyik legmegosztóbb zenekara, akiknek bár rengeteg rajongója van, sokakból ellenérzéseket váltott ki az általuk is „zajzenének” nevezett stílus, amit képviseltek. Az viszont tagadhatatlan, hogy a zenéjük egyedi és különleges. Nagyon széles skálán kipróbálták magukat a műfajok terén, ezt ők art-fart pop-ként definiálták, aminek bár nem sok jelentése van, valahogy mégis lefedi a valóságot. 

Ezt a fogalmat, mivel alapvetően nem létezik, nehéz lenne leírni, az art-fart pop exkluzívan a Gírre értelmezhető. Zenéik és szövegeik tele vannak öniróniával és egyértelműen nem komolyan vehető elemekkel, amik ugyan nem sok poétikai jelentéssel bírnak, arra mindenképpen jók, hogy a hallgató együtt nevessen az alkotóval a műalkotáson. Persze vannak kivételek, akár társadalomkritikus vagy szerelmes számaik, amik általában közönségkedvencek is. A zenekar sokszor hangot adott annak, hogy valójában ők sem vették véresen komolyan a formációt, fellépéseiken sokszor nem is volt setlist, csak játszották, ami eszükbe jutott, de ez is sokkal inkább hozzátett az élményhez, mint elvett belőle.

Leghíresebb számaik a Szintis Laci, amit a zenekar billentyűse írt saját magának, a Minden nyár, ami a Fishing on Orfű egyik himnusza, a Mindenki boldog, aminek a videoklipje kisebb port kavart, és az Én dalom, ami egy igazi feminista alkotás. 

Történetük azonban nem itt, hanem 2010-ben kezdődött, vagyis ők saját bevallásuk szerint onnantól számítják magukat igazi zenekarnak. Az elemi változást Paál László, Szintis Laci hozta el, amikor becsatlakozott a feltörekvő formációba. A tagok közül egyébként rajta kívül összesen ketten voltak képzett zenészek, a többiek csak hobbiból játszottak a hangszereiken, vagy éppen énekeltek. Koncertjeik fókuszában sem a zenei élmény átadása volt, hanem sokkal inkább maga a performansz, mindenféle egzotikus koreográfiával, történettel, vagy olykor meglepetés fellépővel kiegészülve.

Ez igazán a május 18-ai Budapest Parkos búcsúkoncertjükön csúcsosodott ki, ahol amellett, hogy Szintis Laci táncra perdült annak ellenére, hogy „nem mozog soha fenn a színpadon”,  különböző, oda egyáltalán nem illő showelemek is tarkították a produkciót, például időnként felcsapott egy-egy lángnyelv a színpad oldalán, és még Ördög Nóra is meglepte a közönséget azzal, hogy a neki írt számot ő konferálta fel. A fő fellépő még egy Koala Allstars Band nevű alkalmi formációval is kiegészült, amit Kollár-Klemencz László, Szabó Benedek, Dé:Nash, a Bohemian Betyars és Hanzli Fanni alkottak meg erre a megismételhetetlen alkalomra.

Bár viszonylag sok búcsúkoncertjük volt, vagyis több, mint egy átlag zenekarnak (egy), ez most valóban az volt. A többi így meghirdetett alkalmat például 2014-ben vagy 2019-ben saját elmondásuk szerint csak azért nevezték így, hogy jobban fogyjanak a jegyek – bár ez kétségkívül nem megszokott módszer az értékesítésre, bevált, és több alkalommal is teltházas búcsúkoncertet adtak már.

Ez viszont ugyan szintén teltházas volt, sajnos igazi búcsú is, ami azt jelenti, hogy teljesen eltűnnek a közéletből zenekarként, a közösségi oldalaik lecsendesülnek, és velük mi is lezárjuk ezt az őrült 13 évet tele őrjöngéssel, nevetéssel és élményekkel.

Úgyhogy vége, megfőtt a Bulikrumpli és a Smackleves, megtörtént a Temetés, Szóljon a sz*r és akkor Mindenki boldog.

Képek: Ricsárdgír hivatalos Facebook oldal