Két antológiaszerkesztő és egy kritikus beül a művházba – Beszámoló a PécsLit Fesztiválról

Sándor Luca
2022.10.01.

Kora őszi este van, szokatlanul világos. A főutcát ellepik az emberek, én pedig ismét rádöbbenek, mennyivel nagyobb az élet szeptember elején, mint egy átlagos nyári éjszakán. Komótosan fagyizó családokon, az átlagosnál kétszer lassabban sétáló turistacsoportokon és változatos műfajokban alkotó utcazenészeken verekedem át magam, hogy eljussak a Művészetek és Irodalom Házába, a PécsLIT Fesztivál egyik csütörtöki programjára.

Kora őszi este van, szokatlanul világos. A főutcát ellepik az emberek, én pedig ismét rádöbbenek, mennyivel nagyobb az élet szeptember elején, mint egy átlagos nyári éjszakán. Komótosan fagyizó családokon, az átlagosnál kétszer lassabban sétáló turistacsoportokon és változatos műfajokban alkotó utcazenészeken verekedem át magam, hogy eljussak a Művészetek és Irodalom Házába, a PécsLIT Fesztivál egyik csütörtöki programjára.



Lassan a közönség is megérkezik: ismert irodalmárok, érdeklődő egyetemisták, véletlen betévedők keresnek maguknak széket. Az asztalnál Szegő János és Turi Tímea, a Szép Versek 2022 és a Körkép 2022 szerkesztői foglalnak helyet. A beszélgetést Károlyi Csaba irodalomkritikus moderálja.

Károlyi egy különös anomáliával indítja a diskurzust. Ha rákeresünk az interneten a két antológiára, feltűnhet, hogy a Szép Versekről jóval több információt találunk. Miért lehet népszerűbb egy verses antológia, ha alapvetően több prózát olvasunk?

Turi Tímea részben a gyakorisággal magyarázza a jelenséget: több verset írunk, mint amennyi prózát olvasunk. Másrészt a líra műnemek között betöltött pozícióját hangsúlyozta. A versnek – szerinte – olvasatlanul is magasabb a presztízse.

Szegő János a kulturális reflexekben keresi a megoldást. A prózai szövegeknél gyakran problematikus a műfaji besorolás, amihez képest a vers egyértelműbb formát nyújt.


Az eltérő ismertség ellenére mindkét antológia nagy múltra tekint vissza, számos szerkesztő keze alatt formálódtak a kötetek.


Felmerül a kérdés: mit akarnak megőrizni, s mit mellőzni a jelenlegi szerkesztők ebből a tradícióból.


Szegő János a Péczely Dóra-féle örökséget vitte tovább, és alapvetően a „kevesebb szöveg több forrásból” elvét követi. Míg a Szép Versek 2011-es, Péczely által szerkesztett kötetébe ötvenhat szerző alkotása került be, addig a 2015-ös kötet Szegő szerkesztésében már kilencvenöt szerzőt üdvözölt. A szerkesztő tehát igyekszik minél több hangnak nyilvánosságot adni, és csak emellett enged teret a saját ízlése szerint legjobbnak ítélt szövegeknek az elmúlt évek költészetéből.




Turi Tímea elsődlegesen azt a célt tűzte ki, hogy a korábbi gyakorlattól eltekintve az antológiában ne jelenjenek meg regényrészletek, csak novellák és kisprózák. Egyéni ízlését próbálja minél inkább háttérbe szorítani, hogy a válogatás során pusztán szakmai szempontok érvényesülhessenek. Turi fontos aspektusnak tartja a nyomtatott folyóirat-kultúra megőrzését, így az antológiába is csak nyomtatott fórumokból kerülnek írások. Ugyancsak szem előtt tartja a nemek egyenlő(bb) arányát, az életkorbeli sokszínűséget, valamint a nem magvetős szerzők integrálását a kötetekbe. Úgy véli, ezek az irányelvek is segíthetnek színesíteni az uralkodó ízlést. 


Már a szerkesztői munka elején is megjelenik a helyes arányok igénye? – kérdezi Károlyi Csaba.


Mindkét szerkesztő megerősítette, hogy a reprezentációs faktor csak később jelentkezik, az anyag először kiforrja magát. Ami igazán jó, arra emlékszik az ember, ott nincs kérdés, állítja Turi. Szegő János emellett a költészet üzemszerűségére hivatkozott: sokszor ugyanis a különböző ünnepnapok, évfordulók, gyásznapok határozzák meg a kötetek összetételét.


Végezetül az antológiák azon törekvése került szóba, hogy pályakezdő szerzőket is beemeljenek a nagy nevek mellé. 



Turi Tímea hangsúlyozta a publikációs lehetőség fontosságát az írói út elején, továbbá rámutatott azon tendenciára, mely szerint – legalábbis a prózisták között – gyakori az idős pályakezdők száma.


Ennek okát részben abban látja, hogy sokaknak egyszerűen a nyugdíjas éveikre lett idejük elmélyülni az írásban, mindenesetre mindig örül, ha új szerzővel találkozik. Szegő szintén nagy hangsúlyt fektet az esélyteremtésre. Meghatározónak tartja a Műút, illetve a Hévíz folyóiratokat, melyek szerinte kiemelt lehetőséget biztosítanak a fiatal lírikusok felderítésére.



Create Account



Log In Your Account