Legyél lelkes, ennyi elég! – Interjú Rituper Rachellel, a BTK HÖK sportreferensével

Három évvel ezelőtt – talán van az négy is – született egy gondolat, miszerint a bölcsészek is lehetnek olyan sportosak, mint épületszomszédaink, a TTK-sok. Vagy legalábbis egy kicsit sportosabbak – ezzel a BTK Hallgatói Önkormányzata útjára indította az „Egy sportosabb BTK” projektjét, aminek 2021 óta bizottsági referense is van. Jelenleg ezt a tisztséget Rituper Rachel, ötödéves angol–testnevelés szakos hallgató tölti be, aki emellett labdarúgó és edző is. Rachellel arról beszélgettünk, hogy milyen szerepet tölt be az életében a sport, valamint, hogy milyen feladatokat lát el sportreferensként.

Jelenleg sportreferensként dolgozol a Hallgatói Önkormányzatban, de úgy tudom, hogy korábban is tevékenykedtél már a HÖK tagjaként. Hogyan és milyen formában kezdtél el itt dolgozni?

Gólyaként, amikor részt vettem a saját gólyatáboromban, már akkor nagyon megfogott ez az egész világ, és úgy éreztem, ennek a jövőben a másik oldalról, seniorként is részese szeretnék lenni. Szerencsére ezt sikerült megvalósítanom, seniorként már három alkalommal is dolgoztam BTK-s táborban. Emellett az elmúlt években szakos képviselőként is tevékenykedtem, az angolos szakestek megszervezésében több alkalommal segítettem.

Ezt követően kerestek meg azzal, hogy vegyek részt a hallgatói sportélet fellendítésében. Így kezdtem el az akkori sportreferenssel, Haincz Krisztiánnal együtt dolgozni, amikor pedig Krisztián befejezte az egyetemet, én léptem elő sportreferenssé.

A terület, amin dolgozol elég specifikus. Van valamilyen személyes kötődésed is a sporthoz?

Természetesen. Kiskorom óta sportolok, számos sportágat kipróbáltam már, és jelenleg is edzőként dolgozom. A labdarúgás az, ami mindig jelen volt az életemben, de mellette teniszeztem, úsztam – ez nálunk a családban szinte kötelező jellegű volt – és minden más labdasportot kipróbáltam. A labdarúgás szeretete azt hiszem édesapámtól ered, ő játékos és edző is volt.

Eredetileg fiúkkal kezdtem, mert Nagyatádon, ahol felnőttem, akkor még nem volt női foci – az nem volt egyszerű, kitartónak kellett lennem.

Barcson a gimiben már volt kispályás női csapat, 2016-ban pedig megkerestek Pécsről, ahol azóta is a PMFC aktív tagja vagyok.

Melyek a legfontosabb feladataid sportreferensként?

A sportreferens tevékenysége – a kulturális vonal, a Szenes és a Szolgi mellett – a Szolgáltatási Bizottsághoz tartozik. A mi munkánk szorosan összefonódik, többek között azért is, mert gyakran szervezünk programokat például a Szenes Klubba.

A legfontosabb feladatom, hogy a BTK-s hallgatók körében népszerűsítsem a sportos életet, és elérhetővé tegyem számukra a sportprogramokat. Főként erre használjuk az „Egy sportosabb BTK” Facebook-csoportot, ahol igyekszünk minden eseményt meghirdetni.

Ennek a csoportnak már több mint 1100 tagja van, tehát elég sok emberhez eljutnak ezek az információk. Fontos a kapcsolattartás a PTE Sportirodával, az általuk szervezett sportprogramokról tájékoztatjuk a BTK-s hallgatókat, valamint csapatokat szervezünk, segítjük, hogy részt tudjanak venni rajtuk. Ehhez általában én veszem fel a kapcsolatot az érdeklődőkkel, majd fel is jelentkeztetem őket az eseményekre. Ezen kívül sportnagykövet is vagyok, ami szintén a PTE Sportirodához kapcsolódik.

A sportreferens jelenleg egy megosztott Bizottsági pozíció. Elmagyaráznád, kérlek, hogy hogyan működik ez a felosztás?

Haincz Krisztián eredetileg kulturális- és sportreferensként tevékenykedett. Mi – Hidegföldi Anna és én – voltunk a Bizottság gyakornokai, így amikor Krisztián befejezte a tanulmányait, ketté lett osztva a tisztség. Anna lett a kulturális, én pedig a sportreferens. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne működnénk együtt. Kovács Veronika elnökhelyettessel minden esetben hármasban egyeztetünk a programokról, tervekről, és igyekszünk segíteni egymásnak. Úgy gondolom, hogy nagyon jól össze tudunk dolgozni.

Haincz Krisztiánnal indult az „Egy sportosabb BTK” projekt, és azóta messze jutott már. Hogyan értékelnéd ezt a programot?

Szerintem abszolút jól működik, és a hallgatói megkeresésekből is úgy érzem, hogy van erre igény a karon. A sportesemények mindig jó feszültséglevezető, illetve szocializációs lehetőségek, ezekre pedig szüksége van a hallgatóknak.

A sok tanulás és az egyetemi élet mellett nem mindenkinek van arra kapacitása, hogy rendszeresen sportoljon, viszont ezek az események tökéletesek lehetnek arra, hogy a hallgatók ilyen formában is kikapcsolódhassanak a barátaikkal.