Interjú Matos Sárával, a PécsiBölcsész Magazin új főszerkesztőjével

A közelmúltban főszerkesztőváltás történt a PécsiBölcsésznél. Ez az interjú azért született, hogy megismerhessétek Sárit, ezt a lendületes és kreatív pszichológia szakos lányt, aki a magazin élére került.

Mióta része az írás az életednek?

Még elsőévesként jelentkeztem a magazinhoz; már az egyetemi éveim előtt is közel állt hozzám az írás, egy-két évig egy kalocsai magazinnál is dolgoztam. Még középiskolásként a drámatanárom keresett meg azzal, hogy régión belül (Bács-Kiskun megye – szerk.) van egy újságírói verseny. Egy interjút készítettem ekkor, és ez volt az, amit a magazinhoz is beadtam a jelentkezés során “kedvenc írásomként”. Illetve, mindig is szerettem a kortárs költészetet, szerettem olvasni, néha-néha próbálkoztam az írással is, de ekkor még főként a lírában próbálgattam a szárnyaimat. Erről sokat beszélgettünk irodalomórán, és egyszer a tanárom felől érkezett egy felkérés, hogy írjak a Kalocsai Nebuló EGYMI által a fogyatékkal élőkért meghirdetett pályázatra egy verset.

Visszagondolva ez volt az első igazi impulzus, ami előrelendített abban, hogy folytassam ezt a hobbimat.

A pályázat azért is áll közel a szívemhez, mert a versünk bekerült az eseményről készített könyvbe is, és ekkor tarthattam először a kezemben írásomat nyomtatott formában. Nem is beszélve arról, hogy egy nagyon fontos ügyért írtunk egy olyan rendezvény keretein belül, ahol személyesen is találkozhattunk az érintettekkel. A PécsiBölcsészhez pedig fotósnak is jelentkeztem, de utólag örülök, hogy íróként kerültem be. Leginkább filmkritikákat, ajánlókat, interjúkat készítek, de bármi másról is szívesen írok. Bár ideiglenesen kicsit háttérbe szorult, ezt a fajta kreatív munkát a továbbiakban is folytatni szeretném.

Október elsejével vetted át a főszerkesztői posztot, ami nem lehet könnyű feladat, főleg az elején. Mesélnél arról, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézned?

Elég hirtelen a dolgok közepében találtam magam. Amikor Marusinszky Lora és Fiser Bence megkerestek, először nem tudtam, hogy miről szeretnének velem beszélni, aztán amikor felajánlották a pozíciót, nagyon meglepett, de hatalmas megtiszteltetésként éltem meg. Október elsejétől töltöm be a posztot, és bevallom, egyáltalán nem unatkozom. Személyiségemből fakadóan szeretem a pörgést, és úgy gondolom, hogy a szerkesztői feladatok ellátása is testhezálló lesz, amint belerázódom. Jelenleg a toborzás élvez elsőbbséget, de amint lezárul, nagyobb fókusz fog kerülni a tartalomgyártásra. Kicsit át szeretném szervezni a rovatokat, a magazin látókörét ki szeretném szélesíteni, illetve, hogy legyen minél több ötlet és minél több személyes szerkesztőségi találkozó. 

Hogyan szeretnéd átszervezni a rovatokat?

Szeretném egy kicsit újítgatni őket, de az nincs tervben, hogy mindent önkényesen megváltoztassak, hiszen maguk az alapok rendben vannak. Még időre van szükség ahhoz, hogy kiforrjon, milyen irányvonalat szeretnék követni, de ez természetesen nemcsak rajtam múlik, hanem a szerkesztőség többi tagján is. Amikor idekerültem, többször is említették nekem, hogy akarva-akaratlanul is változni fognak a dolgok, hiszen egy magazin profiljában mindig megjelenik a főszerkesztő személyisége. Konkrétabb terveim közé tartozik például, hogy szeretnék külön rovatot biztosítani a kulturális és művészeti alkotásokról szóló cikkeknek, hiszen a filmek és a könyvek nagyon közel állnak hozzám. Sok ilyen témájú szöveget jelentetünk meg, de több rovatban szétszórva, és jó lenne őket egy helyre rendezni.

De szeretném, ha a komolyabb témákról is minél több írás születne, akár társadalmi, akár kulturális dologról van szó, arról, ami körülöttünk zajlik.

Külön rovatba kerülnének azok a cikkek is, amik bölcsészpalántáknak készülnek, illetve a közérdekű információk. Abban majd szeretnék segíteni az íróknak, hogy minél több kreatív gondolat kerüljön a közösbe, szeretnék ötletbörzéket tartani, hiszen minél több eredeti ötlet van, annál több az alap, amiből ki tudunk indulni.

És mivel tele van a szerkesztőség kreatívabbnál kreatívabb bölcsésszel és néhány másik kar hallgatóival, kíváncsisággal tölt el, hogy vajon miről szeretnének írni, és hogyan szeretnék kifejezni magukat.

Tudom, hogy sokan vannak, akik nagyon jó cikkeket írnak úgy, hogy kapják a témát, és vannak, akik a saját ötleteikkel szeretnek dolgozni.

Mi a helyzet a toborzóval? 

Toborzó minden évben van, így rendszeresen új emberekkel, új látásmódokkal gazdagodik a magazin. Idén fotósoknak, íróknak és korrektoroknak is hirdettünk felvételt. Ez a „bővülés” szerintem mindig izgalmas, viszont sok munkát ad egy frissen kinevezett embernek. Meg kell hirdetni, feladatokat kitalálni, segítőket keresni. Jelenleg a toborzó abból áll, hogy a jelentkezők beküldtek elsőként egy motivációs levelet, ezt követően írásokat és fotókat várunk tőlük, viszont a gyorsított eljárás miatt személyesen nem találkozunk velük.

Mi lesz szerinted a legnagyobb kihívás számodra?

Szerintem a „főnökösködés” – ez alatt egyrészt azt értem, hogy meg kell adni az irányvonalat, mert egy vezető mindig az adott csapat élén áll, összefogja azt, és egy koherens csoportot alakít ki a tagokból.

Szeretném mindenkinek biztosítani az írói szabadságot, és egyúttal az aktivitást is növelném, oly módon, hogy az mégis belülről fakadó legyen.

Másrészt pedig most én felelek a magazinért és az emberekért, akikkel a szerkesztőségen belül együtt dolgozunk, és reménykedem abban, hogy ha megismernek, akkor szívesen fognak majd velem együttműködni. Ha véget ér a toborzó, mindenképpen szeretnék majd egy nagyobb szerkesztőségi megbeszélést tartani. Hiszen egy kreatív közösségben fontos az, hogy néha lássuk is egymást, annak ellenére, hogy az online kapcsolattartás nyilván egyszerűbb.

Fotókat készítette: Guzsvány Réka