Halottak napja és mindenszentek, ahogy még nem gondoltál rá
A világ megannyi kultúrával, ezáltal vélekedéssel és hitvilággal rendelkezik. Nem képeznek kivételt természetesen ez alól a különböző túlvilággal és halállal kapcsolatos elképzelések és felfogások sem. A holtak lelkének visszatérése és az elhunytakról való megemlékezés egyik kulturális meggyőződéstől sem idegen, ezáltal megannyi eltérő ünnep és jeles nap ad ennek alkalmat.
Mindenszentek és halottak napja itthon Biztosan tudod, mi a különbség? Én meg vagyok győződve arról, hogy kis hazánkban elég homályosan fogalmaz mind a közbeszéd, mind a szüleink arról, hogy mi is választja el egymástól ezt a két ünnepet, és miért is nem mindegy, hogy mit válaszolunk arra a kérdésre, hogy „ti melyik nap terveztek kilátogatni a temetőbe?”. Ha esetleg – keresztény neveltetés ellenére – te sem voltál eddig tiszában a két nap lényegével, akkor most röviden összefoglalom neked. A halottak napja a szenvedő egyház ünnepe, az elhunyt, azonban üdvösséget még nem kapott, tisztítótűzben szenvedő hívek napja, amit november 2-án tartunk. Most, hogy tudjuk, mi a különbség a két ünnep között, leszögezhetjük, hogy valójában mindegy, hogy melyik nap tesszük meg a tiszteletbeli, csendes sétát elhunyt szeretteinkhez. Ugyanis ahogy Európa sok más országában, úgy Magyarországon is mindkét napon szokás felkeresni a temetőket és megtisztítani hozzátartozóink sírját. Nálunk a sírok virágokkal (főleg krizantémmal) és koszorúkkal díszítődnek, valamint sok apró gyertya világítja be az esti temetőt. A kifejezés spanyolul szó szerint a halottak napját jelenti. Az ünnepet november első két napján tartják. 1-jén az elhunyt gyermekekre, 2-án pedig az elhunyt felnőttekre emlékeznek. A mexikói halottak napja egy boldog, színes megemlékezés, ahol az élet folytonosságát ünneplik, mindeközben megemlékezve azokról, akik már elhagyták ezt a világot. A mexikóiak hitvilága szerint ebben az időszakban a holtak a Mictlanban (túlvilági váróteremben) időznek, az év ezen pontján visszatérhetnek földi otthonaikba, és az élőkkel együtt ünnepelhetnek. Természetesen, mivel Mexikó hatalmas ország, helyeként eltérőek az ünnephez kapcsolódó szokások, persze vannak olyanok, amelyek minden régióra jellemzőek. La ofrendát a családok otthonaikban, temetőkben vagy parkokban állítanak fel elhunyt hozzátartozóik számára. Ezek a színes oltárok fejezik ki a szeretetet és az elhunyttal kapcsolatos közös élményeket. A családi emelvények tartalmaznak fotókat az elhunytról, vallási szimbólumokat, felajánlásokat, elhunyt gyermek esetén játékokat, felnőtt esetén tequilát vagy mezcalt. Valamint személyes dísztárgyakat, az elhunyt kedvenc ételeit, a halál kenyerét és gyertyákat. Néhány helyen tiszta vizet és törülközőt is helyeznek az oltárra, hátha a visszatért szelleme az oltárhoz érve fel szeretne frissülni. Ide kapcsolódik a Día de Todos los Santos, Guatemala nemzeti ünnepe. A guatemalaiak ünnepe az európai katolikus mindenszentek és a mexikói halottak napja keveréke. November 1-jén tartott vidám, családi program, ahol színes textilsárkányokat eregetnek a főtereken, parkokban, hogy ezekkel a hatalmas repülő díszekkel megnyissák a mennyország és a föld közötti kaput a szellemeknek. Az ott lakók ilyenkor szintén feldíszítik a sírokat, és nagy családi lakomát csapnak. Az ünnep alkalmából a japánok őseikről, halottaikról emlékeznek meg és tisztelegnek előttük. Elképzeléseik szerint augusztus 13-án megnyílik a pokol és menny közötti kapu, ami által a túlvilágon élők kapcsolatba kerülhetnek az élőkkel. A több mint 500 éve minden évben megrendezett ünnepséget régiótól függően július vagy augusztus közepe körül rendezik meg, de a legelterjedtebb az augusztus 15-ei ünnepség. Az obon lényege az emlékezés, de nem a siratás. A családok ellátogatnak halottaik sírjához, letakarítják és rendbe teszik. Továbbá lámpákat helyeznek el, ezzel mutatva utat a szellemeknek. Néhány japán régióban a házak bejáratánál is tüzet gyújtanak. Ha már minden előkészület megtörtént az ősök szellemeinek fogadására, indulhat a csalogató, szórakoztató ünnepség. Kezdetét veszi a szellemeket üdvözlő bon odori, vagyis „bon tánc”. A bon tánc zenéje és mozgássora is régiónként valamennyire eltérő, de mivel mindenki ismeri, ezért együtt tudják táncolni a fesztivál alatt. A hangulat pedig teljesen egyedi, amit a min’yō (népdalok), az enka (balladaszerű műdalok), az ondo (lüktető népzene), a yukatába és kimonóba öltözött ünneplők és táncuk tesz teljessé. Az ünnepség alatt pedig a hasukat sem kell félteniük, ugyanis az utcai árusok roskadásig pakolják meg étellel standjaikat. A fesztivál több helyen tűzijátékkal végződik, azonban azt követően még egy nagyon fontos rituálé hátra van. A halottak szellemeit illik visszakísérni a sírba, amit a tōrō nagashival, lámpás úsztatással valósítanak meg. A papírlámpásokat a meggyújtott mécsesekkel a vízre helyezik, és leúsztatják a közeli folyón. Van, ahol jókívánságokat írnak a lampionokra, és van, ahol csak üzenettel megírt papírfecniket tesznek a vízre. Az obonhoz nagyon hasonló fesztivál a szintén ázsiai eredetű, kínai csingming. A Halloween egy ősi kelta hagyományokból eredeztetett ír ünnep, amit főként a világ angolszász országaiban rendeznek meg. A halloween kifejezés az „all hallow’s evening” kifejezésből született, ami a mindenszenteknek feleltethető meg, és mindenszentek napját megelőző napon, tehát október 31-én tartják. Azonban elterjedt volt az a vélekedés is, hogy tisztelgésként a szentek előtt az emberek is szenteknek, angyaloknak öltöztek. Ezen a hagyományon pedig az fordított nagyot, amikor a skót és ír fiatalok tréfából félelmetes jelmezeket kezdtek ölteni, azért, hogy ijesztgessék a szomszédokat. Azóta a halloweeni kosztümök jellemzően rémisztőek, viccesek és kreatívak. A töklámpa eredetileg kettős funkciót töltött be. Egyfelől a gonosz szellemeket tartotta távol a háztól, másfelől pedig ezzel világították meg az utat a halottak szellemeinek is, hogy azok könnyebben hazatalálhassanak. Csakhogy van egy monda, ami a legtöbbek által ismert a töklámpás igazi eredetéről. A halloweeni töklámpás, vagyis Jack-lámpa egy leleményes, részeges kovácsról, Jack O’Lanternről kapta a nevét. A hiedelem úgy tartja, hogy amikor a kovácsért eljött az ördög, akkor kibabrált vele, és visszaküldte a pokolba. Halála után azonban így se a mennybe, se a pokolba nem tudott bejutni. Az ördög egy pokol tüzétől izzó fadarabot dobott neki, hogy ne kelljen Jacknek a világok között örökké a sötétben bandukolnia. Ezt a fadarabot Jack belehelyezte egy kivájt fekete retekbe, és azóta is bolyong ezzel a pokol és a mennyország között. Később az amerikaiak a kelta retket tökre változtatták, és így lett a töklámpás a Halloween jelképe. A kifejezés szintén a mindenszenteket jelenti, ami nagyon is fontos ünnepnek számít Spanyolországban. Az ott lakók ugyanis úgy tartják, hogy mindenkinek két születésnapja van. Az egyik a születésük napja, a másik pedig annak a védőszentnek a napja, akiről őket elnevezték. A november 1-jén megrendezett ünnep alkalmából az emberek hazautaznak szülővárosukba, letakarítják a sírhelyeket, és virágot, mécseseket visznek elhunyt szeretteiknek.A mindenszentek keresztény ünnep, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet november 1-én ünnepelünk. A nap eredete egészen 714-ig nyúlik vissza, ám hivatalosan elismertté csak 835-ben vált.
Magyarországi szokások
A gyertyagyújtásról azt mondják, hogy azért kell lángot gyújtani a sírokon, hogy a tévelygő lelkek melegedni tudjanak, és hogy visszataláljanak a sírjaikba, ezáltal pedig ne nyugtalanítsák az élőket.
Día de los Muertos – Mexikó
Kultúrájukban a halál az emberi létezés körforgásának része, így ezekben a napokban nem a gyászos szomorúságot, hanem a lehetőséget látják az ünneplésre.
Mexikói szokások
Ilyen például a la ofrenda (emlékezés oltára), calaveras (koponyák), flor de muerto (halál virága), pan de muerto (a halál kenyere) és a díszes népviseletbe, valamint csontvázjelmezbe öltözés.
Az UNESCO 2008-ban szellemi kulturális örökséggé nyilvánította ezt a szép hagyományt.
Obon – Japán
Az obon ünnepének névadója, az Ullambana-szútra a gyermekek szülők iránti tiszteletének és hűségének gyakorlatát tartalmazza. A szútrán alapuló buddhista rituálé nyomán több ázsiai országban még mindig a 7. holdhónap 15. napján rendezik meg ezt az ünnepet, a szellemfesztivált.
Japán szokások
Otthonaiknál feldíszítik a házi oltárt és ételáldozatot helyeznek el rajta, hogy hazahívják őseik lelkét.
Miközben a fesztivál alatt chochin lámpák, fényfüzérek és lampionok lógnak mindenfelé annak érdekében, hogy az élők és a halottak a fényben egymásra találjanak, a papírlámpásokba helyezett mécsesek az elköszönést jelképezik.
Halloween
Az ősi kelták úgy vélték, hogy ezen a napon a holtak szellemei visszatérnek világunkba és feltett szándékuk beleköltözni az élők testébe. Mivel az akkori emberek féltek ettől, ezért túljárván a szellemek eszén ők is különféle jelmezekbe öltöztek, hogy a szellemek azt higgyék, az élők is közéjük tartoznak.
Angolszász szokások
Az alma mindig egy férfit szimbolizált, és amelyik almát végül megszerezte a hölgy, az azt jelképező férfit tekintette jövendőbelijének.
Todos Los Santos – Spanyolország
Spanyol szokások
Spanyol mindenszentekhez sokfajta étel is kapcsolódik: castañas (sült gesztenye, amit Maria La Castañada, a gesztenyeárus emlékére fogyasztanak), pannellet (a hagyomány azokból az időkből ered, mikor ételt hagytak a halott teste mellett), huesos de santo (szent csontok), buñuelos de viento (fánk).
Sevilla környékén elterjedt hagyomány, hogy a temetői látogatást követően egy rétre kirándulnak el, ahol egy teljes napot töltenek a természetben.
Allhelgonadagen & Alla helgons dag – Svédország
Az eredeti, hagyományos keresztény vallás szerinti Allhelgonadagen november 1-jén megrendezett ünnep. A másik pedig az Alla helgons dag névre keresztelt esemény, amit október 31. és november 6. közé eső első szombaton tartanak meg.
Svéd szokások
A svédek temetkezési kultúrája nagyon letisztultnak, elegánsnak és minimalistának tekinthető. A régebbi temetők (akárcsak nálunk) templomok mellett helyezkedtek el, de manapság már más helyeken is kialakításra kerültek.
A nagyobb temetőkben megtalálhatóak a Minneslundok, más néven emlékparkok, amik azt a célt szolgálják, hogy az odalátogató leülhessen, csendben és nyugalomban gondolhasson szeretett hozzátartozóira.
Ezeket az emlékparkokat mi nehezen tudjuk elképzelni, ám ezek szépen rendben tartott, fás, ligetes zöldterületek több mécsestartó állvánnyal.
A meggyújtott mécsesek a tartó állvány ellenére a park területén bárhová elhelyezhetőek, ami a látogató számára egyedi látványt és nyugodt légkört varázsol.
