Ha elvesznél a történettudományok labirintusában, fordulj hozzájuk bátran – interjú Weisz Annával és Balogh-Vadász Barnabással
Akár történésznek, akár történelemtanárnak készülünk, a történettudományi képzés sok buktatót rejt magában. Az évfolyamelőadások bukási arányát és a lemorzsolódást csökkentendő a Történettudományi Intézet oktatói lelkes hallgatók részvételével létrehoztak egy mentorprogramot a történészek számára, ami ha meghozza a várt eredményeket, a jövőben akár példaként is szolgálhat más intézetek számára. Most Weisz Anna, másodéves történelem BA és Balogh-Vadász Barnabás harmadéves történelem-etika tanár szakos hallgatóval beszélgettünk a Történettudományi Mentorprogram működéséről.
Összefoglalnátok, kérlek, milyen programról van szó, és ez milyen céllal jött létre? Balogh-Vadász Barnabás: Ez a program a történelem szakos hallgatók számára jött létre, azzal a céllal, hogy a hallgatók plusz tájékoztatást kapjanak a tantárgyaik teljesítéséhez szükséges féléves vizsgák és zh-k kapcsán. A mentorprogram résztvevő hallgatói alapvetően a diákok és az oktatók közötti kapcsolatot biztosítják, és megszervezik az egyes tárgyakhoz kapcsolódó tájékoztató eseményeket. Weisz Anna: A programban nemcsak a tantárgyak teljesítésével kapcsolatban, de a képzést érintő egyéb kérdésekben is tájékoztatást nyújtunk a hallgatóknak. Így például a tanár szakos hallgatók esetében a szakosodásról, a diszciplináris képzésben résztvevőknek pedig a specializáció-, illetve minorválasztás kapcsán szervezünk előadásokat. A felsőbb éveseknek pedig a mester-, valamint a doktori képzésről is vannak tájékoztatóink. Mikor és kinek a szervezésében indult útnak ez a program? B.V.B.: A Történettudományi Intézetben működő programot a kari mentorklub mintájára hozta létre Gőzsy Zoltán tanár úr még 2019 végén, 2020 elején, akihez csatlakozott Vitári Zsolt tanár úr. W.A.: Jelenleg is folyamatban van Barabás Gábor tanár úr bevonása a programba, tehát a csatlakozó oktatók köre bővül. Érdekesség egyébként, hogy a TTK-n biológia szakon létezik egy hasonló program, bár nem teljesen ugyanolyan, mint a miénk, de ott láthatunk példát arra, hogy ez máshol is működhet. Ti személy szerint hogyan csatlakoztatok ehhez a programhoz, miért döntöttetek úgy, hogy mentorhallgatókká váltok? B.V.B.: Engem ezzel először Gőzsy tanár úr keresett meg még 2020-ban, hogy szeretnének létrehozni az intézeten belül egy mentorprogramot, és ehhez minden évfolyamról keresnek egy hallgatót, aki az összekötő lenne az oktatók és a diákok között. Azonnal azt válaszoltam, hogy nagyon szívesen részt veszek benne. Maga a program igazából akkor indult be, amikor tavaly tavasszal elkezdődött az online oktatás – addig nem is nagyon tudtam róla semmit, de ennek ellenére szerettem volna segíteni. Úgy érzem, hogy ha ezzel valakinek tudok annyit nyújtani, hogy magabiztosabban megy oda egy vizsgára vagy egy beugróra, akkor már megérte, még akkor is, ha ez csak néhány embert jelent. Ha arra gondolok, én mennyire elveszett voltam akkor, és mennyire féltem az első vizsgaidőszakomtól, az motivál arra, hogy másoknak segítsek. W. A.: Engem Barnabás keresett meg azzal, hogy csatlakoznék-e ehhez a programhoz, még tavaly januárban. Úgy gondolom egyébként, hogy nagyon fontos az – és szerintem mi is így lettünk kiválasztva –, hogy olyan diákot válasszanak mentornak, akiben mind a hallgatók, mind az oktatók megbíznak. Ez az én esetemben abban is érzékelhető volt, hogy miután csatlakoztam a programhoz, egyre több hallgató keresett meg személyesen a tanulmányi problémáikkal, sokszor felsőbb évesek is, ami után sok pozitív visszajelzést kaptam – ez pedig hatalmas motivációt jelent. Pontosan milyen feladataitok vannak mentorhallgatóként? W. A.: A mentorhallgatók gyakorlatilag összekötő kapocsként funkcionálnak a tanárok és a diákok között: igyekszünk elősegíteni a kommunikációt. A mi feladatunk, hogy megkeressük az oktatókat, és megkérjük őket, hogy adjanak valamilyen részletesebb tájékoztatást a zh-król, vizsgákról, illetve beugrókról. Minden mentor alapvetően a saját évfolyamáért felel, bár vannak átfedések, de lényegében mindenki a saját tanulmányi évének megfelelő tárgyakkal foglalkozik. Az adott tárgyakat érintő tájékoztatókat mi, mentorok szervezzük meg és koordináljuk, de ezeket az oktatók tartják. A szakosodással, specializációval és a képzésekkel kapcsolatos tájékoztatókat viszont mi magunk tartjuk. B.V.B.: Idén egyébként ezek is hibrid módszerrel kerülnek megrendezésre, tehát van egy Teams-csoport, ahol szintén meghirdetjük az eseményeket, és ahol ezek követhetőek is. Sőt, van, amit felveszünk, és az vissza is nézhető online akár később. Miért érzitek fontosnak, hogy az intézetben működik egy ilyen program? W. A.: A mentorprogram létrehozásának fő célja az volt, hogy csökkentsék a lemorzsolódást. A statisztika egyébként évről évre javul, és ugyan a program még gyerekcipőben jár, de bízom benne, hogy ez a mi munkánknak is köszönhető. B.V.B.: Szerintem érdemes megragadni minden olyan tanórán kívüli lehetőséget, ami valamilyen pluszt nyújthat az egyetemen. Ez a program a tájékoztatás mellett azt a lehetőséget is nyújtja, hogy az eseményeinken a hallgatók kötetlenebbül beszélgethetnek a tanáraikkal, akiket egyébként csak a 80 fős nagyelőadáson lát az ember. Mit gondoltok, érdemes lenne ezt a programot kiterjeszteni a BTK többi szakjára? B.V.B.: Azt hiszem, ez túl friss kezdeményezés ahhoz, hogy ezt meg tudjuk mondani. Ha még néhány éven át működőképes lesz, illetve fejlődik itt a történelemképzésen, akkor el lehet ezen gondolkodni. Ebben az intézetben viszont ez máshogy van, és talán a jövőben más, nagyobb szakokon is felvetődhet a kérdés. A mentorprogramnak saját Facebook-oldala is van, ahol a történelem szakos hallgatók minden eseményükről értesülhetnek, és azt is megtudhatják, ki a saját évfolyamuk mentorhallgatója, akihez fordulhatnak.A mentorprogramnak a vezető tanárok mellett minden évfolyamról van egy képviselője aki – ahogy Barnabás említette – kapcsolattartó a diákok és az oktatók között.
Ez az új program a történelem tanszéken egyre aktívabban működik.
Az első félévem során én is rengeteg segítséget kaptam felsőbb évesektől, ami nagyon jól esett, és ezt szeretném viszonozni.
A másik fontos feladatunk, ami szintén gyakran előfordul, hogy a hallgatók, akiknek valamilyen információra van szükségük, a programokon kívül keresnek meg minket, és ilyenkor személyesen tudunk segíteni egy-egy problémában.
A bukási arány, főként az évfolyam-előadásokon meglehetősen magas tud lenni – ezen szeretnénk változtatni.
De szerintem a töri ennek nagyon jó kísérleti terepe, mert a kisebb szakoknál ezeket a feladatokat nagyrészt ellátják a HÖK-képviselők, és az ő jelenlétük elegendő, így ott erre sem hallgatói, sem oktatói igény nem merült fel.
