„Fényes az éjszaka, ne rövidítsd meg alvással” (Mohamed) – Újévi fogadalom, a tenni akarás féligazsága
Az újévi fogadalom kiváló példa a nemzetközi társadalom népbetegségeire: az egész világon elterjedt, hogy egy kiválasztott napon üres ígéreteket teszünk. De vajon miért ezen a napon, és miért nem tartja be senki? Cikkünkben most ezekre próbálok válaszokat adni.
Január elseje nem volt mindig az új esztendő kezdete. A tradicionális társadalmak inkább a tavaszt tartják az év kezdetének, aminek, valljuk be, van értelme. Mára viszont, mivel a legtöbb helyen január 1. a naptári év kezdete, szimbolikusan is jó ötletnek tűnik, hogy erre a napra halasszuk a nagy döntéseink meghozatalát. Ez hasonló ahhoz, ahogyan sokan a tanuláshoz állnak: egy szellemileg kielégítő időpontra helyezzük a tanulás kezdetét, például egész órára, mint a 16:00, talán 16:15-re, vagy 16:30-ra. Ennek persze nincs gyakorlati haszna, de ha véletlenül túllépjük ezt az időpontot pár perccel, akkor az emberi agy egyből inkább kijelölne egy újabb kellemesen feldolgozható időpontot, minthogy azonnal nekilásson a tanulásnak vagy a munkájának. Január elseje is könnyen magyarázható ehhez hasonló számmisztikával. Természetesen nincs értelme sokat várni a döntéseinkkel, a legjobb, ha már az elhatározásunk megfogalmazásának pillanatában elkezdünk tenni a megvalósításukért. Ez olykor persze nehezen megvalósítható, és legtöbbször érthető is, ha inkább akkorra hagyjuk, amikor ténylegesen ráérünk. Vajon miért jönnek elő az emberek mindig ugyanazokkal a fogadalmakkal? Tízből kilenc személy biztosan olyan tervet fogalmazna meg, hogy eljár kondizni, kevesebbet fog költeni, leszokik valamiről, komolyabban veszi a sulit/munkáját, többet utazik stb. Ezek általános, egyértelmű célok, amiket főként szellemileg nehéz elérni. Talán pont ez a probléma, hogy valóban változtatni kell valamin. Ha azt fogadnánk meg, hogy elmegyünk összevágni a tűzifát, azt a legtöbben még meg is tudnánk tenni, de egy ilyen egyszerű dolog nem elég idealizált és hosszú távú cél, amit érdemes lenne kitűzni magunk elé. Ugye nem lenne túl menő feldobni egy újév-váró bulin, hogy holnap kiviszed a szemetet? A megvalósítható, ám gyakorlatban meg nem valósított kilátásaink hozzátartoznak az emberi csoportösztönünkhöz. Be akarunk illeszkedni a többiek közé, akár ilyen céltalan dolgokkal is. Van, akit képes motiválni, ha rendelkezik egy rakás elképzeléssel – például egy bakancslistán –, viszont olyanok is előfordulnak, akiket teljesen kikészít az ilyesmi. Érdemes felismernünk, hogy szimbolikus időponthoz kötött fogadalmak nélkül is lehet ambiciózus életet élni. Grafika: Munkácsi Zsófia De mennyire érdemes elemi változtatásokat eszközölnünk az életünkön? Természetesen káros szenvedélyeinket feladni mindig jó ötlet, viszont a személyiségünktől alapvetően idegen cselekedetek nem feltétlenül fognak jövedelmezni számunkra. Remek ábrázolása ennek Az igenember (könyv – 2005, film – 2008). A főszereplő, Carl végtelenül unalmas életet él, amit egy motivációs beszéd után azzal akar felpezsdíteni, hogy elhatározza, ezentúl mindenre igent mond. Legyen az bármennyire spontán, idétlen vagy értékrendjével ellenkező, ő bele kell hogy egyezzen. A mű végére Carl sokkal életvidámabb lett, viszont fel kellett ismernie: Szerintem a tanulság ez esetben rendkívül egyszerű. Az újévi fogadalmak magukban nem érnek sokat, mivel jellemzően nem gondoljuk őket komolyan, viszont a tenni akarás szelleme ilyen spontán meghozott döntésekben nyilvánul meg igazán. Tudat alatt is kijelöljük céljainkat, amiket egy szimbolikus eseménnyel egybekötve kinyilvánítunk a közönségünknek. Bár legtöbb esetben nem vezet eredményre, az első lépés megtétele sok jót hozhat magával. Neked mi lesz a meg nem valósított fogadalmad? A munkavégzés pszichológiájáról bővebben: https://doi.org/10.1016/0001-8791(92)90051-Z Nem kell semmit elsietni, Rómát sem egy nap alatt építették fel.
ez nem a hirtelen tett fogadalmainak közvetlen eredménye, azok csak képviselték Carlban a változás iránti vágyat.
