Felhívás a nők elleni erőszak problémájára – It Ends With Us filmkritika

Az elmúlt években a médiában egyre gyakrabban megjelennek a nők társadalmi problémái. Nem csoda, hiszen nagyon sok ideig ezek a témák tabunak számítottak, és most, hogy már szociálisan elfogadottabb erről beszélni, fontos, hogy felhívjuk az emberek figyelmét a problémák létezésére. A nők elleni erőszak világnapja alkalmából nézzünk meg egy olyan filmet, ami a nők felé irányuló egyik leggyakoribb helyzetet mutatja be.

Az It Ends With Us (2024) a hírhedt amerikai kortárs írónő, Colleen Hoover legismertebb regényének adaptációja. A történet főszereplője Lily Blossom Bloom, aki az érzelmileg és fizikálisan bántalmazó apja halála után Bostonba költözik, hogy új életet kezdjen. A temetés után egy luxusapartman tetején találkozik Ryle Kincaiddel, egy pénzes agysebésszel. Már a megismerkedés során is megmutatkozik a benne rejlő agresszió, ahogy mérgében szétszedi a tetőterasz bútorzatát, ennek ellenére Lily azonnal megkedveli. A találkozás után úgy véli, sose fogják látni egymást és inkább az új virágboltjával foglalkozik. Végül maga a bolt hozza őket újra össze Lily legjobb barátnőjén és munkatársán, Allysan keresztül, aki nem mellesleg Ryle húga. Mindkettőjük gátlásai ellenére úgy döntenek, megpróbálják a kapcsolatot.

Ryle-t eddig a pontig egy teljesen szimpatikus fényben láthatjuk, tiszteletben tartja Lily határait, a személyiségével elbűvöli a számára fontos embereket – látszólag egy tökéletes pasi. A fordulópont akkor következik be, amikor egy étteremben vacsoráznak, ahol Lily felismeri első szerelmét, Atlas Corrigant a főszakács személyében. Ekkor kezdődnek a visszaemlékezések a gyerekkorába. Ezekben a jelenetekben egy gyengéd, figyelmes és nyugodt karakternek ismerjük meg Atlast, aki egész gyerekkorában menedéket nyújtott a hősnőnek az apja haragja elől. A személyisége és viselkedése teljesen kontrasztos Ryle-éval, aki egy felhevült, spontán és akaratos karakter.

Lily visszaemlékezései egyre gyakoribbak, ahogy Ryle bántalmazásai és irigysége felerősödik. Atlas minél jobban próbál segíteni neki, Ryle annál jobban bántja őt. Miután egy konfliktusuk közben megütötte, Lilynek látható zúzódásai lettek, amiket az étteremben Atlas is észrevett. Az ekkor következő beszélgetésükben mondja ki a film egyik legfontosabb mondatát: Lily pont egy olyan párkapcsolatban él, ami miatt a saját anyját is lenézte. Mindezek ellenére Atlas a film végéig próbál segítséget és menedéket nyújtani neki, pont úgy, mint gyerekkorukban.

Ryle ambivalens viselkedése a házasságuk után kezdett igazán elfajulni. Miután megtudja, hogy Atlas meglátogatta őt a boltjában, az irigységtől és haragtól elvakulva lelöki Lilyt a lépcsőn, amit később véletlenként állít be. A történet ezen pontján Lily már annyira érzéketlenné válik az agresszióra, hogy el is hiszi neki, sőt inkább úgy érzi, hogy az ő hibája miatt történnek vele ezek.

A cselekmény tetőpontja egy látszólag jelentéktelen okból történik, de pont ez adja meg a helyzet abszurd és megrázó jellegét. Ryle megtudja, hogy a Lily kulcscsontján lévő tetoválás Atlasra utal, ezért lefogta és megpróbálta kiharapni a bőréből. A szituáció tragikuma főként abból származik, hogy a kapcsolatnak ilyen végletekbe kell mennie ahhoz, hogy Lily észrevegye, az eddig történt bántalmazás nem csak véletlenek sorozata volt. A körülmények feszültségét fokozza a kórházban kapott hír, a tudat, hogy terhes. Ezzel sokkal bonyolultabbá vált a helyzet: már nem csak saját jövőjéért felelős, így még nehezebb lenne elhagynia Ryle-t.

Lily lelki erejét a film végén hozott döntésein keresztül láthatjuk. El merte mondani a körülötte lévő embereknek a történteket, még úgy is, hogy lehet elítélik miatta. A körülmények bizonytalansága ellenére kiállt a saját maga és a gyereke biztonsága mellett még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy apa nélkül nőne fel. Saját gyerekkorában megtanulta, milyen hatással van egy bántalmazó szülő egy gyermek önértékelésére és életképére, és hogy a lánya védelmezése sokkal fontosabb, mint a helyzettel járó kellemetlenségek. Tudta, hogy az anyja, Allysa és Atlas támogatásával és segítségével fel tudja nevelni. És pont az eltökéltsége miatt lehetséges, hogy ez a saját gyerekkorában megtapasztalt ördögi kör velük véget ér.

A film témájából kifolyólag fontos, hogy érzékelhető legyen a mozivásznon kívül is ennek a fiktív helyzetnek a jelentősége. Colleen Hoover részéről egy kifejezetten jó döntés volt Justin Baldonit választani rendezőnek, mivel számos filmje hasonlóan érzékeny és kényelmetlen témakört dolgoz fel. Ennek a filmnek a promóciós időszaka alatt helytállóan közvetítette a probléma súlyát és a megoldásának fontosságát. Ezzel ellentétben Blake Lively módszerei csalódást keltettek a nézőkben. Sokan úgy érezték, mintha nem venné komolyan a film üzenetét és a benne történteket, mivel legtöbbször teljesen kikerülte a mélyebb kérdések megválaszolását. A nyilatkozataiban egy feminista, virágokkal teli romantikus filmnek állította be, amit a barátnőkkel együtt néz meg az ember. Mindemellett az interjúkat többször is reklámozásra használta, legyen szó a saját hajápolási termékeiről vagy alkohol márkájáról, a férje legújabb filmjéről. Ezekből adódóan természetes, hogy rengetegen fel voltak háborodva a viselkedésén. Szerencsére ilyen hozzáállás nem mutatkozott a többi színésznél, mindegyikőjükön látszott, hogy komolyan vették a feladatukat.

Ha a folyamat során tanácstalannak érzi magát, ez a film legyen neki az emlékeztető, hogy nincs egyedül és hogy mindig lesznek Atlasok és Allysák, akiknek számíthat a segítségére és támogatására.

Már csak ebből az okból is úgy gondolom, hogy az It Ends With Us egy jelentőségteljes és mérvadó alkotás.

Fotó: Port.hu