Fekete Özvegy – filmkritika

Molnár Bence
2021.08.08.

Mikor a pandémia frontálisan legázolta a mozikat, különösen az olyan patikamérlegen kimért univerzumok tervei borultak, mint a Marvel. Hónapos csúszások után azonban végre normálisnak mondható körülmények között látható a Fekete Özvegy. A fokozott érdeklődést mutatja, hogy a film 91 ezres nézőszámával a járvány legjobb mozis nyitását produkálta. Spoilermentes kritika.

A film kuriózuma és relevanciája, hogy a cselekmény úgy negyede Budapesten (ejtsd Budapeszt) játszódik, ahol pár üldözési jeleneten túl ugyan nem történik sok érdemi dolog, viszont a külföldi néző számára bővelkedik látványos drónos/madártávlati snittekben a városról.

Szórakoztató látni, ahogy a budapesti dugóvitára tankkal tesznek pontot, bezúzva a kocsisort az MTA-székház előtt, hogy aztán az autós üldözés a Nyugati aluljáróban végződjön a járókelők tettetett meglepetésére (pár magyar statiszta látványosan élvezte a forgatást).

A budapesti szál akcióban igen, történetvezetésben alig bővelkedik, azonban ez talán ekképp is a legjobb, mert így kényelmesen élvezhetjük a főváros konszolidált szétverését, egy üveg Csepellel koccintva a főszereplőkkel.



Aki látott egyetlen Bosszúállók-részt is, tudja, hogy Natasha Romanoff (Scarlett Johansson) karaktere halhatatlan: no persze nem isteni mivolta óvja minden bajtól, hanem az írói plot shield. Ez ugyan most sincs másképp, de messze könnyebben hihető a szovjet kém pálfordulása és bosszúja volt gazdái ellen, mint intergalaktikus kalandjai és túlélése. Noha ez köztudottan a képregényfilmek velejárója, a Fekete Özvegy alatt is garantáltan felszalad az ember szemöldöke egy-egy jelenetnél, ennek ellenére egy szórakoztató két és negyed órás kikapcsolódásra számíthat, aki beül megnézni.

Mindazonáltal nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy ha másnak nem is, akkor a mindent is tudó Tony Starknak ki kellett volna szúrnia a szatellitképeken egy felhők között lebegő hatalmas létesítményt: komolyan úgy kell tenni, mintha nem ez lenne a világ legnonszenszebb titkos bázisa?

A film legnagyobb erőssége és gyengesége egyaránt maga a történet. Miközben végre megismerhetjük Natasha múltját, a film előzménytörténetként súlytalan marad, szinte semmit nem tudunk meg a szuper kém özvegyek kiképzéséről vagy a Vörös Szobáról.

Helyette viszont kiderül, mi is történt pontosan Budapesten, miképp rejtőzködött Natasha a sokoviai egyezmény megszegése után, illetve kapunk egy kicsit már elcsépelt toposzt. Megismerjük ugyanis kémmé válásának előzményeit, családját, ami valójában nem is család, de ha mégis az, akkor erősen diszfunkciós.

Azonban a család összetart a bajban, a család örök és megtörhetetlen, legyen bármekkora is a veszedelem – szól a fáma, mintha csak egy Halálos iramban filmbe csöppentünk volna. A klisés családmodell – az érzelmeit kifejezni képtelen mackós apa, a hideg és számító, de titkon melegszívű és törődő anya, az egymással vérre menően rivalizáló, de szerető testvérek – ellenére működik a csipet csapat dinamikája, csak néha kívánjuk őket a túlvilágra.



Marvel-produkció lévén az értékelés elsődleges standardját az összehasonlítás adja az univerzum többi filmjével: univerzumtágító (karakter)filmként mindenképp tucatkategória, de abból legalább a jobbik fajta, nem egy Captain Marvel szintű katasztrófa.

Tetszik vagy sem, de a film a jelenlegi mozis kínálat legajánlhatóbb darabja, igaz, nem saját jogon, szimplán nincs más. Gyatlov elvtárs örökbecsű szavaival élve: nem jó, de nem is tragikus.

Fekete Özvegy (2021). Magyarországon forgalmazza a Fórum Hungary.


A képek forrása: IMDb


Create Account



Log In Your Account