„Ez nem egy átlagos munkahely” – interjú Glied Viktorral, az év mentorával
2021.08.07.
Dr. Glied Viktor 2013 óta a Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok tanszék oktatója, ahol az utóbbi években a magyar mellett külföldi hallgatókat is tanít. Az elmúlt évben komoly szakmai sikereket ért el: megjelent legújabb könyve és sikeresen habilitált. A szakma mellett azonban idén a hallgatóktól is komoly elismerésben részesült – ő kapta ugyanis az Év Mentora díjat, amelyet többek között az Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése (OMHV) kérdőívek alapján adnak át. Glied Viktor tanár úrral a díjról, illetve oktatói munkájáról beszélgettünk.
PécsiBölcsész: Most először kapott ilyen díjat?
Glied Viktor: Igen, meg is voltam illetődve, amikor felhívott a HÖK elnöke, hogy én kapom ezt az elismerést. Bevallom, nem számítottam rá, nem szoktam ilyesmivel foglalkozni, csak teszem a dolgomat.
PB: Mit jelent Önnek ez a díj?
G.V.: Megtisztelőnek érzem, természetesen, hiszen rajtam kívül még számos oktató megérdemli az elismerést, ezért ezúton is nagyon köszönöm.
PB: Részesült már hasonló elismerésekben korábban?
G.V.: Amikor valaki a tanári, illetve az oktatói pályát választja – ismerve a körülményeket –, elsősorban nem az elismerés hajtja.
Bevallom, akkor örülök igazán, amikor kapok egy e-mailt vagy egy emléklapot arról, hogy mennyit segítettem, és valaki megköszöni a munkámat, ezért ezek a díjak nem is foglalkoztatnak igazán.
Nem várok hálát, de nagyon jól esik, ha egy hallgató mond vagy ír néhány kedves sort.
PB: Mit gondol, miért esett Önre a választás?
G.V.: Úgy gondolom, ebben a félévben sok minden összeadódott. Tavaly év végén jelent meg az európai migrációval foglalkozó könyvem, rengeteg szakdolgozóm és TDK-s hallgatóm volt, áprilisban habilitáltam és az OMHV-eredményeim is jók lettek, a felmérést kitöltő hallgatók pedig ezek szerint kedvelik az óráimat.
PB: Volt már olyan, hogy hallgatói értékelés miatt változtatott valamin?
G.V.: Igyekszem mindig beépíteni az értelmezhető kritikát az oktatói tevékenységembe.
Lassabban beszélek, próbálom még logikusabban felépíteni az órák tematikáját, és igyekszem naprakész lenni, ezenkívül folyamatosan fejlesztem az angolomat is.
Olyan tanszéken tanítok, ahol ez elvárás, másként nem is tudnék hiteles maradni.
PB: Miért választotta a tanári pályát?
G.V.: Valószínűleg inkább a tanári hivatás választott engem – nálam ez nem volt tudatos döntés, hiszen mindig volt egy cél, egy feladat, amit el akartam érni, meg akartam oldani. Ez lett belőle.
PB: Miért maradt a pályán, miért szeret oktatni?
G.V.: Ez a kérdés sokszor felmerül, de pont ezért egyszerűen meg tudom válaszolni: ez nem egy átlagos munkahely, hanem időről időre egy új kihívás, új témák, új diákok.Az oktatás mellett persze ez egy rendkívül változatos és szerteágazó tevékenység: kutatni, írni, terepre menni, mindezt átadni, hozni és vinni a tudást.
Olyan eszköz van a kezemben, amivel képes vagyok tágítani a fiatalok világlátását és tenni valami hasznosat a társadalomért. Ez utóbbit rendkívül fontosnak tartom.
PB: Az oktatás mellett mivel tudja támogatni a hallgatókat az egyetemen?
G.V.: Az elmúlt 11-12 év alatt majdnem minden létező kérdéssel, kéréssel megtaláltak már hallgatók.
Beszélgetek velük, meghallgatom őket, igyekszem segíteni nekik az egyetemmel összefüggő kérdésekben. De emellett találtam már pszichológust, autószerelőt és kíméletesnek mondott hashajtót is külföldi hallgatónak.
Azt szoktam mondani, hogy emberből vagyunk, és ha nem olyan jellegű a kérés, miért mondanék nemet egy megoldható problémára vagy baráti beszélgetésre.
PB: Összességében mi a benyomása a távoktatásról, milyen volt ez az egy év?
G.V.: Mivel nem volt más lehetőségünk, abból kellett főzzünk, amink volt. Technikailag néhány hét, sőt néhány nap alatt átálltunk távoktatásra, és a tavaszi félévre már természetes volt ez a módszer. Kényszer szülte megoldás volt, de hogy ez mennyire volt hatékony a személyes oktatás mellett, azt mindenki döntse el maga. Gondolom, a választ sejtik azok, akik részt vettek ebben, akár mint oktatók, akár mint hallgatók...
Fotó: Illés Emma
