És a te kaktuszodat hogy hívják?

„Plants are the new pets, pets are the new kids”– a növényed a háziállatod, a háziállatod a gyermeked. Ez a címe a „CraftJack” néven futó amerikai oldal egyik kutatásának, ami mostanra bejárta a világot. A kutatás a pandémia után zajlott, és több mint 1000 amerikai állampolgárt kérdeztek meg, egyetértenek-e a fenti állítással, és a többségük valóban magáénak érezte a mondatot. De mit is jelent ez pontosan? Baj, hogyha becézem a kiszáradófélben lévő karácsonyi kaktuszt, vagy hogyha kilakkozom a hevesen tiltakozó macskám körmét? Bár az utóbbi enyhe túlzás, és személy szerint nem javaslom senkinek, van számos érdekes oka és formája ennek a viszonynak ember és állat/növény között.

Ezt a jelenséget leginkább a két szélsőséges korosztálynál figyelték meg: az időseknél, akik alatt most a hatvan év felettiekre gondolok, valamint az úgynevezett millennial és az az utáni generációnál, akik az 1990-es vagy a 2000-es években születtek. Az idősebbeknél és a fiataloknál viszont más-más kiváltó oka lehet annak, hogy „szintet lépett” a kis kedvenc és a cserepes ajándékvirág státusza is. 

Kezdjük az idősebbekkel. A „macskás néniket” nem kell bemutatnom, hiszen mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, akire illik ez a nem túl hízelgő, de nem is kifejezetten negatív kifejezés. Ők azok az idősek, akiknek van otthon egy vagy több vagy még annál is sokkal több macskája,

akiket gyermekeiként szeret, ezzel valamelyest kimerítve az állítás második felét (pets are the new kids).

Mindegyikről pontosan tudja, hogy mikor született, mikor fogadta be, mit szeret és mit nem, és hogy hogyan kell simogatni ahhoz, hogy elaludjon. Ennek a fő oka általában az, hogy a valódi gyermekeik (már ha vannak) már felnőttek, saját családot alapítottak, de az anyai gondoskodás iránti vágy megmarad, így ezt a sok szeretetet inkább az állatok felé fordítják. Ráadásul egy macska nem igényel annyi energiát és foglalkoztatást, mint egy örökké izgága kutya, ezért ideális lakótársai ezeknek az időseknek. 

Ez a korosztály a növényeket is szintén gyakran gondozza már-már túlzó odafigyeléssel, a kutatás szerint a hatvan felettiek kedvencei a kaktuszok, a zöldikék és a páfrányok.

A millenniumi korosztálynak, annak ellenére, hogy szinte ugyanaz a megjelenése a kutatási kérdésnek, általában egészen más a motivációja. A növényeknek számos előnyük van: feldobják az enteriőrt egy kicsi, nyolcadik emeleti albérletben vagy egy családi házban is, életet visznek a falak közé, legyen szó polcról lelógó szobaborostyánról, tantermi hangulatot idéző páfrányról vagy művirágról. Idővel mindenki megtalálja a hozzá legjobban illő „lakótársat”, a kutatás szerint a legnépszerűbbek a monsterák (könnyezőpálmák), mert gyorsan nőnek, nem igényelnek különleges bánásmódot (azért locsolni nem árt őket), és az érdekes, lyukacsos leveleik miatt.

Grafika: Rudas-Mekkey Csenge

A második helyezett a lantlevelű fikusz, ami szintén elég strapabíró, de a kártevőket is nagyon könnyen vonzza, de ez panellakásokban kevésbé jellemző. A dobogós sort a tillandsiák zárják, mivel nincs szükségük talajra, csak párára, ezért is lehetnek szuper dekorációk, és lehetetlen őket elpusztítani. Ezek mellett vannak korosztálykedvenc, különdíjas növények is a CraftJack szerint, a Z generáció legkedveltebbje például az Aloe vera. 

A kutatásban részt vevők szerint a pandémia alatt számottevően több növényük lett, mint amennyi korábban volt, és akár 75 dollárt is költenek évente a „kedvenceik” karbantartására.

Ez talán elsőre furcsának tűnhet, de a növények bizonyítottan jó hatással vannak az emberek testi és lelki egészségére, és ez megmagyarázza, miért is lettek ilyen közkedveltek a bezártság idején.

A kutatásból az is kiderült, hogy a megkérdezettek 57%-a beszélget a növényeivel terápiás jelleggel, és több mint 40%-uk ad nevet is nekik, a legnépszerűbbek a Fred, George és Cornelius, de akadnak kreatívabbak is, például Edgar Aloe Poe. 

Úgy gondolom, hogy bár sokan ferde szemmel néznek az efféle kötődésre az ember és növénye közt, vagy a szépen felöltöztetett kiskutyákra, de a jelenség korántsem olyan bizarr, sem pedig új keletű, mint amilyennek tűnhet. Ez inkább a járvány vagy inkább az emberi kapcsolatok hiányának következménye. Lehet ez egy átmeneti állapot is két státusz között a fiataloknál, szeretjük úgy érezni, hogy már felnőttek vagyunk, és felelősek vagyunk egy élőlényért, miközben egy gyermek ellátása és felnevelése egy életen át tartó feladat, míg egy háziállatot azért jóval kevésbé komplikált életben tartani. Ma már egyre később tud és szeretne az ember családot alapítani, de jó érzés valamiről gondoskodni. Felesleges azon aggódni, hogy a fiatal generáció nem akar már gyereket vállalni, és hogy helyette mindenki csivavát szeretne, mert a felelősséget nemcsak egy emberi lényen lehet megtanulni, hanem fikuszokon vagy ruhába öltöztetett állatokon is.